Nikolics nemzeti színtelensége

 Komoly bajban van Bernd Storck, a magyar válogatott szövetségi kapitánya a hátralévő két világbajnoki selejtező mérkőzés előtt. A világbajnokság ugyan már elúszott, de a harmadik hely megszerzése az Európa Bajnokság selejtezőire való besorolás végett nagyon fontos. Egyébként a siker érdekében minden válogatott mérkőzésen illik a legerősebb csapattal felállni, a játékosoknak pedig teljes erőbedobással harcolniuk a nemzeti színekben!

Legyen az akár tétnélküli, akár barátságos meccs! Erről a szövetségi kapitány tavasszal megfeledkezett az Oroszország elleni barátságos és az andorrai világbajnoki selejtezős mérkőzés előtt. Úgy gondolta, hogy egy barátságos meccsre nem kell a legerősebb összetételű csapat, Andorrát pedig a labdaszedő gyerekekkel is le lehet győzni, idegenben is! Aztán mégse!

Most viszont a Svájc elleni idegenbeli és a Feröer-sziget elleni hazai tétmérkőzésre elfogytak a Storck csatárok: Szalai Ádám és a horvát gólkirály Futács sérült (tavasszal még játszhatott volna, ha a kapitány beválogatja), Priskin eltiltott (otthon könyököl). Maradt a válogatottban Eppel, a válogatottban egygólos (öngólos) magyar gólkirály és a formán kívüli Böde, akikhez most a kapitány hozzáválogatta a Fraditól elzavart és már sok helyen megfordult, jelenleg diósgyőri Ugrait, de ő nem kimondottan középcsatár.

   

De hol van a Nemanja Nikolics?

A Lengyelországban és Amerikában is egyaránt sok-sok gólt szerző Nikolics? Akit elsősorban azért honosítottak évekkel ezelőtt Magyarországon, hogy a nemzeti tizenegyben is ontsa a gólokat! Az igaz, hogy soha nem volt a kapitány kedvence! Annak ellenére, hogy a gólkirályságig vitte Magyarországon, Lengyelországban, Amerikában pedig ennek a kapujában áll, ontja a gólokat mindenhol, eddig nem igazán fért bele a játékos Storck elképzelésébe, játékstílusába, eltervezett taktikájába.

Inkább kedveli a kapitány a robosztus, labdákat megtartó és labdákat lefejelő középcsatárokat, mint a mozgékonyakat, akiket ki kell szolgálni, erre pedig talán nincs megfelelő labdaosztogató középpályása a magyar válogatottnak. Most viszont az említett középcsatárok kényszerű távollétében nagy szükség lenne a magyar labdarúgó válogatottban a gólerős Nemanjára!

Ő viszont nemet mondott! Hivatalos indoklásként előbb a hosszú utazást, a nem biztos játéklehetőség bizonytalanságát (portugálok és lettek ellen), az amerikai klubérdek előnybe helyezését hozta fel a szövetségi kapitány.

Most viszont már elhangzott a napi hírekben, hogy Nemanja Nikolics bizonytalan időre lemondta a magyar labdarúgó válogatottban a szereplést!

Megtehette? Ha megtette, dacból tette, vagy jogosan eddigi mellőzése miatt? Ezek a kérdések merülnek fel leginkább a csatár távolmaradása kapcsán. Meg talán az is, hogy mennyire volt szívügye Nemanjának a magyar nemzeti válogatott? Mennyire szívügye a magyar szurkolók kiszolgálása?

Karrierjük végett a válogatottban való szereplés kecsegtető a magyar bajnokságban focizó középszerű külföldi játékosok előtt, akik hazájukban számításba se jönnek ilyen téren, klubcsapataik pedig korán elvéreznek a nemzetközi kupákban. A székesfehérváriak brazilja Paulo Vinicius is ezért lett magyar állampolgár, a szintén fehérvári Suljic is ajánlkozott már, legutóbb pedig a Honvéd „csodacsatára” az olasz Lanzafane se zárta ki ennek lehetőségét.

A tendenciát követve a közeljövőben akár egy ilyen összetételű magyar válogatott is kifuthat a majdani nemzeti Puskás Stadion zöld gyepére:

Pajovic (Újpest) – Nego (Videoton), Vinicius (Videoton), Blazig (FTC), Pedro (FTC) – Paintsil (FTC), Henty (Videoton), Suljic (Videoton), Diallo (Puskás Akadémia) – Lazafane (Honvéd), Lazovic (Videoton),

Csak aztán nehogy az legyen a gond, hogy a válogatott tétmeccse előtt mindannyian egyszerre mondják le a válogatottságot egyéb teendőkre hivatkozva, mert akkor nagyobb bajban lennénk, mint most!

Száraz Dénes