Olimpiai álmokat sző a felvidéki Bukor Ádám, a Széchenyi Egyetem világbajnok sportolója

Nyitókép forrása: Fotó: Májer Csaba József

Hatszoros világbajnok, hatszoros Európa-bajnok és négyszeres világcsúcstartó – Bukor Ádám az uszonyosúszás kiemelkedő tehetsége. A fiatal sportoló hosszú szlovákiai karrierje után két éve Győrben talált új otthonra: itt él, itt edz és itt tanul. A még mindig csak 22 éves felvidéki fiú már a jövő évi Világjátékokra készül, de igazi álma, hogy – immár hagyományos úszásban – magyar válogatottként kijusson az olimpiára. A júliusi tomszki vb-n arany- és bronzérmet szerző versenyzőnek az egyetem nevében dr. Gyömörei Tamás, az intézmény Testnevelési- és Sportközpontjának vezetője gratulált.

Uszonyosúszás – az olvasók közül sokan talán most hallanak először erről a sportágról, holott több mint száz éve rendeznek uszonyosúszó-versenyeket. A századforduló idején még ősi egységben fejlődött a versenyúszás és a búvárkodás; aztán, ahogy zajlott a sport evolúciója, a különböző ágak eltérő utakat jártak be. Az úszás elvált a búvársporttól, és kialakultak a mára már klasszikusnak tekinthető számok, mint előbbi esetén a pillangó vagy a mellúszás, utóbbi esetén pedig a felszíni úszás (egy lábuszonnyal) és a gyorsúszás (két lábuszonnyal).

„A felszíni úszás esetén 50-től 1500 méterig, a gyorsnál 50-től 400 méterig terjednek a távok. Mindkettőt medencében kell úszni, és pipát is kell használni”

– avat be érdeklődésünkre a sportág rejtelmeibe interjúalanyunk, Bukor Ádám, akivel a győri Aqua Sportközpont uszodájában találkoztunk. Beszélgetésünkből kiderült, Ádám hatéves korában húzott először uszonyt a talpára, akkor még Vágsellyén, a szülővárosához legközelebb eső uszodában.

   

„Édesapám érezte, hogy a víz közel áll hozzám. Fenn maradtam a víz felszínén, nem pánikoltam. Innen jött az ötlet, hogy próbálkozzunk meg az úszással”

– elevenítette fel a kezdeteket Ádám.

Vágsellyén akkoriban csak uszonyosúszó-edzéseket tartottak, így került Ádám a sportágba – amiben aztán rendkívül tehetségesnek bizonyult. Ahogy teltek-múltak az évek, a kisfiúból tinédzser lett, aki sorra nyerte az eleinte regionális, majd országos, még később nemzetközi versenyeket. Mindössze 13 éves volt, amikor – messze a legfiatalabbként – junior világbajnokságon szerepelt. Olyan gyorsan fejlődött, hogy két évvel később már édesapjával úgy készült a világbajnokságra, hogy a cél három távon (1500, 800 és 400 méteren) is az aranyérem volt.

„Emlékszem, nyilatkoztam akkoriban a tv-nek. A szlovákok nevettek, amikor meghallották, hogy győzelemre készülünk. Nem voltak hozzászokva az ilyesfajta magabiztossághoz. Végül, ha mindhárom szám nem is, de a 800 méter összejött. Két ezüstérem után csalódott voltam, úgy voltam vele, kiúszom magam, lesz, ami lesz. Hála Istennek, sikerült. Életem első világbajnoki győzelme, csodálatos élmény volt”

– emlékezett vissza Ádám, aki ezután vég nélkül sorolta az eredményeit. Újabb és újabb világ- és Európa-bajnoki győzelmek, mi több, világcsúcsok szegélyezték útját a felnőtt mezőny felé. A junior és felnőtt kategória közötti váltás 2017-ben történt meg – nem teljesen zökkenőmentesen.

„A junior korosztály elhagyása egyet jelentett a szlovákiai karrierem végével. Nem így terveztük, de most már örülök, hogy így alakult”

– mosolyodott el Ádám.

„Amikor a szlovák sportági szövetség nem állt ki mellettünk, akkor döntöttük el, hogy magyar színekben folytatom tovább. Édesapám az edzőm is egyben, így a munkája háttérbe szorult, emiatt nehéz volt mindent a magunk költségéből finanszíroznunk. Szerettük volna, ha támogatnak bennünket, hiszen a szövetség az eredményeim által jelentős forrásokhoz jutott, viszont mi ebből semmit sem kaptunk vissza. Próbáltunk megegyezni, de a kérésünket elutasították. Konkrétan úgy fogalmaztak, hogy ha nem tetszik, mehetünk a Dunán túlra. Mentünk is, elindítottuk a honosítási eljárást”

– mesélte.

A purparlét követően Ádám először Gyöngyösre igazolt, ám ez nyúlfarknyi állomásnak bizonyult pályafutásában. A végső lökést Győr felé egy baleset adta meg: a vágsellyei medence, ahol Ádám gyerekkora óta edzett, megrongálódott, leszakadt a teteje. Nem volt mit tenni, váltani kellett. Felmerült lehetőségként Pozsony és Besztercebánya is, de minden tekintetben Győr lett a favorit.

Ádám két éve edz Győrben, 2019 októbere óta itt is él. Mint mondja, az új közeg sokat lendített a teljesítményén, a koronavírus előtti utolsó versenyeken csúcsformában volt, élete legjobb ideit úszta. A lehető legrosszabbkor jött a pandémia: az edzésmunka elakadt, a versenyeket törölték. A második hullámban már zökkenőmentesen folyhatott a felkészülés, így a júliusi tomszki világbajnokság volt Ádám első nagy versenye, mióta Győrbe tette székhelyét.

„Nagy önbizalommal vágtunk neki az edzéseknek, remekül ment az úszás, mindkét egyéni számban világcsúcs volt a cél. A terveinket azonban keresztülhúzta, hogy másfél hónappal az esemény előtt egy betegség két hétre ledöntött a lábamról. Az élsportban ez katasztrófa, gyakorlatilag mindent nulláról kellett kezdeni. Próbáltunk varázsolni, de ennyi idő alatt nem tudtunk úgy edzeni, ahogy kellett volna. Ráadásul a versenyen is volt valami a levegőben, végigment a teljes csapaton. Gyakorlatilag lázasan lettem 200-on világbajnok”

– árulta el Ádám, érezhető csalódottsággal a hangjában.

A tomszki vb-n tehát a lehengerlő teljesítmény elmaradt, ellenben a világbajnoki cím a betegség dacára sem forgott kockán – mi sem mutatja ennél kifejezőbben Ádám fölényét a mezőnyben. Miután a világbajnokságról minden szám első hat helyezettje bejutott a Világjátékokra, így természetesen Ádám is kvalifikálta magát a jövő évben rendezendő viadalra. Egyedül ez a trófea hiányzik a kollekciójából – ha ezt is kipipálja, úgy tervezi, 16 év után háttérbe helyezi az uszonyosúszást, és főként a hagyományos úszásra fókuszál.

„Továbbra is elsősorban búvárúszónak tartom magam, de mióta Győrben edzek, elkezdtem a klasszikus úszóedzéseket is. Próbálkozunk, melyik szám illik hozzám a legjobban, úgy néz ki, a 400 gyors lesz a nyerő. Nagyon halkan merem csak mondani, de arra törekszünk, hogy megússzam a szintidőt, és kijussak a párizsi olimpiára. Nem lesz egyszerű, mert hatalmas lemaradást kell behozni. Az uszonyos úszásban inkább a lábmunka a fontos, a klasszikusban viszont a kezek és a felső testrész dolgozik legtöbbet. Nehéz a két technikát egyszerre gyakorolni, de most már megszoktam, így ezzel nem lesz gond”

– bizakodott Ádám.

Bár elsősorban az úszásról beszélgettünk Ádámmal, a jövőt mégsem a víz közelében képzeli el a galántai fiú. Mint mondta, sokáig kézenfekvőnek tűnt az edzői pálya, de nemrégiben elhatározta, ha visszavonul, valamilyen „civil” szakmában képzeli el magát. Elsősorban a pszichológia, különösen a gyerekpszichológia keltette fel az érdeklődését, ezért is iratkozott be a Széchenyi István Egyetem szociálpedagógia szakára még tavaly szeptemberben.

„Az első évem jól sikerült, bár a távoktatás nem nekem való. Alig várom már, hogy újra személyesen találkozhassam az oktatókkal”

– vallotta be Ádám, aki azt is elárulta, egyetemistaként visszafogott életet él, a tanulás és a sport minden idejét leköti.

„A bulizás egyszerűen nem fér bele. Van egy hónap nyáron, amikor kicsit el tudom engedni magam, de egyébként minden energiámmal az edzésekre koncentrálok. Régebben nehezebben viseltem, de mára elfogadtam, mik a prioritások. Győrben remek társaságra leltem, ők is pont ugyanezt mondták. Mi ezt választottuk, a sport az életünk”

 

– jelentette ki elszántan.

És hogy merre tovább? Ádám az úszással még sokáig tervez, legalább három évig, a következő olimpiai ciklusra. Ugyanakkor azt mondja, ma már harmincéves korig tolódik ki az a határ, ameddig az élsportot lehet művelni, ezért könnyen lehet, hogy még egy évtizedig a sportban marad. Ha a közeljövőt nézzük, világos, mi vár rá: augusztusban elkezdi az erősítő edzéseket, szeptemberben pedig folytatja az egyetemet másodéves szociálpedagógus hallgatóként.

„Amíg gyerek voltam, az volt a cél, hogy világbajnok legyek. Később az, hogy ez a felnőttek között is sikerüljön. Most az lebeg a szemem előtt, hogy nyerjem meg a Világjátékokat… bár tény, az igazi álom az olimpia. Bízom benne, hogy három év múlva Párizsban én is ott leszek”

– sóhajtott.

Mi mással zárhatnánk ezt a cikket? Úgy legyen!

Az egyetem támogatja a sportolókat

A Széchenyi István Egyetem nevében dr. Filep Bálint elnök és dr. Gyömörei Tamás, a Testnevelési és Sportközpont vezetője gratulált Ádám eredményeihez. Hangsúlyozták: az intézménynek rendkívül fontos, hogy a versenyképes és hallgatóbarát oktatás mellett magas szintű pluszfeltételeket biztosítson az egyetemistáknak, ezért a sportolók támogatását is kiemelten kezelik. A tehetségek számára sportösztöndíjat biztosítanak, valamint az infrastruktúrát – különösen az Egyetemi Sportparkot – folyamatosan fejlesztik.

Körkép.sk/Sajtóhír