A szlovákok már Budán vannak! – Körkérdés

Az idei budapesti Könyvfesztivál díszvendége: Szlovákia. Szlovákiai magyar irodalmárokat (költőket, írókat, kritikusokat, fordítókat) kérdeztünk a kortárs szlovák irodalom tendenciáiról, jelentős képviselőiről, a szlovák-magyar, magyar-szlovák (irodalmi) figyelemről és figyelmetlenségről.

Milyen hasonló tendenciákat, tematikákat, kérdésfeltevéseket érzékel a kortárs szlovák és magyar irodalom között, illetve mik a legmarkánsabb eltérések?

Grendel Lajos – Inkább a különbségeket hangsúlyoznám, mint a rokon vonásokat. Azt hiszem, hogy az utóbbi időben túlságosan elszigetelt a szlovák irodalom. (…) A magyar irodalommal ellentétben hiányzik a jelentős regény. (Csupán Pavel Vilikovský a kivétel, de ő is csak a kisregényben. Esetleg Veronika Šikulová.) Viszont sokkal érdekesebb a költészet és a novellisztika. A novella egészen elsőrangú, csak jó válogatót igényel a magyar fordítás esetében. (…)

   

Csehy Zoltán – A kortárs szlovák irodalom legalább annyira átláthatatlanul tarka, mint a magyar. (…) A modern szlovák irodalom mindig is nagyon „nőies” volt, talán ezzel kompenzálta a romantika radikális férfiuralmát. (…) A különbségek? A szlovák irodalom kevésbé sznob, és még kevésbé „kultuszmániás”, mint a magyar, igaz, az irodalomnak nincs is akkora (legalább művileg fenntartott) presztízse a szlovák társadalomban, mint a magyarban. Épp ezért kevesebb az epigon, az uszályirodalmár is.

Nagy szerencse az is, hogy a politika lényegében hamar lemondott az irodalomról, és mesterségesen nem akar létrehozni egy magyarországihoz hasonló udvari irodalmat. (…) A szlovák irodalom nyitottabbnak tűnik, könnyebben magába fogadja az új hangokat, talán azért is, mert folytonosan a megújulás lázában ég, mert nem múltfetisizáló, mert hihetetlen energiákat mozgósítva keresi hangját, helyét részint a konkurens nagyon erős szláv irodalmi mezőnyben, részint az egyetemes kultúrában. Persze, hangsúlyozom, ez nem egy szlavista véleménye.

Németh Zoltán – Rokon vonás továbbá az álneves irodalom fontos szerepe az utóbbi 20-25 év szlovák és magyar irodalmában, illetve a női irodalom felívelése és új kánonja mindkét irodalomban. Sajnos a magyar irodalomban nem jött létre olyan nívós, egyszerre irodalomelméleti és szépirodalmi feminista lap, mint a 90-es években azAspekt a szlovák irodalomban, amely gyűjtőhelye és egyúttal inspirálója volt a szlovák női irodalomnak.
Viszont a kortárs magyar irodalomból hiányzik, vagy inkább sokkal kevésbé van jelen az irodalomtörténészek által spirituális költészetnek nevezett vonulat, amely a szlovák katolikus modernizmus hagyományaiból építkező meditatív-filozofikus lírafelfogás.

Szalay Zoltán – (…)A kortárs szlovák irodalomban egyre több olyan jelentősebb mű jelenik meg, amelyek fontos, gyakran hosszú ideig elhallhatott identitáskérdéseket boncolgatnak. (…) Ez az identitásfeltáró törekvés a kortárs magyar irodalom számára is fontos lehet, hiszen a szlovák szerzőknél gyakran nyíltabban megjelenik a közös szlovák–magyar múlt, míg a kortárs magyar irodalomban ez sokkal inkább ritkaságszámba megy, (…)

Görözdi Judit –  (…) a magyarhoz hasonlóan a szlovák irodalom is sokat foglalkozik az identitás kérdéseivel, elsősorban a személyes identitás különböző aspektusával, ezen belül van egy programszerű feminista vonal is (…), de valamelyest az egységes nemzeti identitásfelfogást közvetítő történeti narratíva lebontásával/újraértelmezésével is.

Fontos téma az emlékezés mint a személyes történet konstruálója (…), ennek gyakori közege az önéletrajzi ihletésű próza (…). Egzisztenciális kérdéseket nyilván sok irodalmi mű tárgyal, ezek érdekessége szlovák viszonylatban inkább a szürke hétköznapok világában való megjelenítésben (…) vagy a végletekig meztelenítő megközelítésben, sajátos, ironikus szerzői hangban nyilvánul meg.

Tematikus hasonlóság a magyar és a szlovák társadalom történelmi párhuzamaiból is adódik, pl. a korosabb írógeneráció tagjait ugyanúgy érdekli a rendszerváltás előtt szocializálódott ember rendszerváltás utáni helykeresése, kisiklottsága (…).

Ami különbség: a kortárs szlovák irodalomban sokkal dominánsabban vannak jelen a női szerzők mind számban, mind teljesítményben. Továbbá egy sajátos vonulat is körvonalazódni látszik, amely a külföldet megjárt/megélt szerzők tapasztalataira épít, expat illetve expatriált irodalomnak nevezik.

Száz Pál – (…) Érdekes különbség lehet, hogy a szlovák irodalomban a magyarral ellentétben nincsenek olyan erős gyökerei a (neo)avantgárdnak.

Pénzes Tímea – (…) A 20. század 40-es éveiben például erős volt a szlovák irodalomban a lírizált próza és a naturizmus (…), meg a mágikus realizmus irányába tendáló prózák (…), amikre kevés példát találnánk a magyar irodalomban.

A kortárs szerzők témaválasztása, formanyelve és közlésmódja is hasonló, de talán a szlovák szerzők műveiben erőteljesebben van jelen az irónia (legalábbis Ballánál). A szlovák irodalomkritikusok (…) önéletrajzi, feminista, expat-, regionális stb. írókra csoportosítják a szlovák szerzőket. A  magyar irodalomban más kategóriák, besorolások léteznek és nehéz lenne a szerzőket közös nevezőre hozni. De amikor a Szlovák Intézetben egy-egy magyar írót rendeltek hozzá egy szlovák szerzőhöz az Oázis-esteken, nyilvánvalóvá vált, hogy legalábbis egy-egy kötet erejéig párhuzamba állíthatók, és többé-kevésbé minden szlovák szerzőnek felkutatható a magyar párja.

Mizser Attila – Egyrészt vannak tematikus hasonlóságok: a történelem, a múlt feldolgozása, az identitáskérdések a határ mindkét oldalán meghatározóak. Emellett vannak olyan szövegalkotási, beszédmódbeli sajátosságok, amelyek szintén mindkét irodalmat jellemzik. Például a szlovák irodalomban éppúgy jelen vannak a különböző posztmodern stratégiák, ahogy itthon is, elég, ha az irodalmi álnév jelenségére gondolunk. Összességében azonban úgy látom, hogy a szlovák irodalomban mintha „fesztelenebb” lenne a hagyományhoz, a megszólalás strukturális kereteihez való viszony.

Tőzsér Árpád – (…) már északi szomszédaink irodalma jellemzéseként sem tudjuk annak egyetlen karakterisztikumát megnevezni. Jelenleg ez az írásbeliség is gazdagon differenciált, akárcsak a jelenkori magyar irodalom, s a legmarkánsabb törésvonalak itt is a nyelvkritikai-posztmodern-avantgárd és a nemzeti-realista-didaktikus, illetve a magas és a populáris irodalmi törekvések között húzódnak.

Ha a magyar irodalommal összevetve mégis hiányzik belőle valami, az például Tandori Dezső pánrelációs szuperműként működő költészete, Esterházy Péter swifti-posztmodern nyelvi-bölcseleti univerzuma, Nádas Péter korokat és kultúrákat összefogó test-hiperrealizmusa és a Kukorelly Endre és Parti Nagy Lajos nevével fémjelezhető alulstilizált költészeti irány.

A szlovák írók ismertsége nemigen hasonlítható össze a magyar irodalmi élvonal világirodalmi ismertségével. Szlovák kollégáink általában és keserű rezignációval ezt úgy magyarázzák, hogy a „nyugat” (értsd: a franciák) megkülönböztetnek nagy nyelveket és kevésbé elterjedt nyelveket, s őket (a szlovákokat) rendre ez utóbbi nyelvekhez sorolják, és elnéznek fölöttük. Korábban, mondják, cseheknek tartották őket, most pedig a szlovénekkel keverik őket össze.

Litera.hu – Szlovák díszvendégség