Szlovákia először tölti be az EU soros elnöki tisztségét. Az Európai Unió számára pedig ez az első esély, hogy megismerje, milyen is ez az ország valójában, és miképpen működik. A  Cseh Rádió egykori pozsonyi tudósítójának, Vojěch Bergernek ezzel kapcsolatban már megvan a saját tapasztalata.

 

Elsőként 2010 nyarán tudatosítottam. A Pohoda fesztiválon való részvétel teljesítette az elvárásaimat: nagy volt, zsúfolt és jól szervezett, mi pedig Trencsénben az egyik sarkon szerettünk volna valamit vacsorázni. Kérésünket, hogy a pizza maradékát legyenek szívesek elcsomagolni, a vár alatti téren dolgozó felszolgálónő azzal intézte el, hogy az asztalra rakott egy darabka alufóliát és egy celofán tasakot.

 

A felszolgálónő „tessékje” még sokáig a fülemben csengett. A világi élmények egyszerre találkoztak a vidékiekkel. Az egyik legjobb európai fesztivál, és egy életunt pincérnő, aki az étteremből önkiszolgálót csinál. Ez a különös „kettősség” érzés négy évig megmaradt bennem.

 

 hirdetes_810x300  

Nem mintha Szlovákiában hiány lenne a szép helyekből és a nagyszerű élményekből, csakhogy a vendég gyakran egy csomagolásban kapja meg őket a rosszakkal együtt. De ez milyen képet hagy az ország egészéről a vendégben? És itt nem csak arról a híres vitáról van szó, amiről már mások papírhegyeket írtak, miszerint „vendégszerető vagy sem a szlovák nemzet?”

 

(…)

 

A „kettő az egyben” benyomást Szlovákiáról határozottan erősíti Pozsony is. Miközben bárhol a régiókban sanyarú az iskolaügy, az egészségügy vagy éppenséggel a polgári együttélés, a fővárosban még mindig az a benyomás  uralkodik, miszerint „nagyviláginak kell lenni”. A nagyvilági pedig annyit jelent, hogy minél több felhőkarcoló épüljön a Duna partján. De ha valami nagyvilági is Szlovákiában, az nem a világváros, hanem a kis szlovák vállalatok ötletei, amelyek külföldön is felkeltetik az érdeklődést (pl. a nyitrai repülő autó).

 

(…)

 

Sok élményem származik Szlovákiából arra vonatkozóan, hogy másképpen beszéljek az emberekről, és másképpen az országról. Nagyon jól emlékszem arra, hogy milyen nehéz volt 2014-ben véleménynyilvánításra bírni Malina Hedvig ügyében a legfőbb államügyészséget. Végül egy rövid nyilatkozatot adtak ki, amiben mindenkit felszólítottak arra, hogy az ügybe ne nyilatkozzanak, mert ez „traumatizálja a társadalmat” és „megfélemlíti az illetékes bírót”.

 

(…)

 

A szlovák tradíció más. Az intézmények zártak, bizalmatlanok. Ezzel a külföldi vendégek kénytelenek lesznek megbékélni az elkövetkezendő fél évben, amikor Szlovákia az Európai Unió középpontjában lesz, és még utána is hosszú ideig.

(…)

 

DenníkNČeský novinár: Slovensko dokáže byť svetové, ale o Bratislave to neplatí

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!