Mikszáth Kálmán a magyar kritikai realista próza nagy mestere pesti joghallgatóként a fővárosi lapokba irogatott, majd a „Borsszem Jankó” munkatársa lett. Ebben a korszakában a politikai karcolatokat és a tárcaműfajt a virtuozitásig tökéletesítette. 1887-től élete végéig az erdélyi Illyefalva, Fogaras, végül Máramarossziget mandátumával országgyűlési képviselő volt.
Írói pályája egybeesett az ország Kiegyezést követő fejlődésével. Írásművészetével korának tükröt, olykor görbe tükröt tartott. Szépírói önmagát a „Tót atyafiak” és „A jó palócok” történeteivel találta meg. Ezekkel a hagyomány nélküli novella remekekkel, egy csapásra az ország egyik legjelentősebb írója lett. Tagja volt a Petőfi-, és a Kisfaludy Társaságnak. Nagyszabású regényei közül legnagyobb sikereit a „Szent Péter esernyőjé”-vel majd a „Beszterce ostromá”-val aratta. A „Különös házasság” a „Noszty fiú esete Tóth Marival”-hoz hasonlóan országszerte nagy érdeklődést keltett.
Kisebb terjedelmű regényei közül a leleplező erejű „Két választás Magyarországon” és a szatirikus „Új Zrínyiász” elbeszélő irodalmunk klasszikus alkotásai. Megírta „Jókai Mór élete és kora” című korrajzát. Műveinek vonzóereje már az 1880-as évek elejétől Jókaiéval vetekedett. Műveit a világ sok nyelvén olvassák. 1910-ben megünnepelték írói pályájának negyvenedik évfordulóját, utána választókerületébe, Máramarosszigetre utazott, ahonnan betegen tért haza és életének 63. évében, május 28-án meghalt. Közvetlen hangú élettörténetét, kegyeletes kezekkel, özvegye írta meg.
Feiszt György, szombathelyi történész, levéltáros, politikus (facebook)
Megosztás:
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.