Salát Gergely: A közel-keleti ügyekbe nem jó belegabalyodni

(..)

Hosszú távon és elfogadható áron nem úgy lehet olajat venni, hogy az ember kimegy a piacra, és vesz néhány millió hordóval a szebbikből; hanem úgy, hogy a pénzes vásárló közös vállalkozásokba kezd az exportőrökkel. Feltárásokban vesz részt, olajkutakat fúr, finomítókat gründol, vagyis szorosan együttműködik a forrásországokkal. Ehhez viszont ott kell lenni a terepen, s Kína ott is van.

(..)

A kínai érdekeltségeket egyre több veszély fenyegeti, s a muszlim vallású ujgur kisebbségét érő sérelmek miatt Kínát korántsem övezi általános szeretet az iszlám világban. Ha beüt a ménkű, Pekingnek a saját érdekeltségei védelmében valamilyen módon be kell avatkoznia; egy idő után túl soványka megoldás lesz csupán kimenekítenie állampolgárait, ahogy Líbia és Jemen esetében történt. Közvéleményének nyomása is arra fogja sarkallni a pekingi vezetést, hogy védje meg polgárait, ez pedig nem fog menni a szokásos udvariaskodással.(..)

A másik ellentmondás, hogy bár sokkal jobban függ a Közel-Kelettől, mint bármely más nagyhatalom, Kína térségbeli befolyása, helyismerete, tapasztalata meg sem közelíti vetélytársaiét. Az Egyesült Államok, Oroszország és néhány nyugat-európai állam sokszor csak megszokásból meg nagyhatalmi kivagyiságból kavar, de még mindig jobban csinálják, mint a későn érkező Kína. Emiatt Peking érdekérvényesítő képessége meglehetősen korlátozott.

(..)

A kínaiak azt mondják: az általuk kitalált új Selyemút, amelynek szárazföldi és tengeri ága épp a Közel-Keleten találkozik, olyan gazdasági felemelkedést fog hozni, hogy senkinek sem lesz kedve gazdagodás helyett háborúzni. A dolog legalábbis kétesélyes: lehet, hogy valóban Kína fogja elhozni a békét, de az is elképzelhető, hogy minden fogadkozás ellenére nem lesz több, mint egy újabb nagyhatalom, amely a zavarosban halászik.

valasz.hu – Salát Gergely: A Távol-Kelet óriása mondja: ez az egyetlen esély, hogy béke legyen az arab világban