Ady Endre az elmúlt évszázad egyik legjelentősebb magyar költője, a hazai politikai újságírás egyik legnagyobb alakja azok közé tartozott, akiket nem szédített meg a Millennium ezeréves dicsőséget hirdető ünnepi mámora, és következetesen fellépett a hagyománnyal dicsekvő, de megújulásra képtelen népies ízléseszménnyel szemben.
Bírálói nem értették, hogy éppen a nemzetféltés sarkallta a konzervativizmussal szembeni, széles nyilvánosság elé vitt kíméletlen bírálatait. Ady jól érzete, hogy a „régi és az új harca” nem korlátozódik az irodalomra. A nemzet megújulásának és a magyar valóság mélyreható átalakításának lehetőségét a modern, városias kultúra meghonosításában látta.
1899-től Nagyváradon A ’Szabadság’, majd a ’Nagyváradi Napló’ munkatársaként és a „Holnap Irodalmi Társaság” tagjaként dolgozott, de fontos publicisztikákat írt a Budapesti Naplóba is. Adyt szabadelvűsége miatt és a Fejérváry kormány sajtótudósítójaként politikai támadások érték. Az állandó konfliktusok elől Párizsba ment.
Versei 1907-től a Nyugatban láttak napvilágot. 1906-1918 között tíz verseskötete jelent meg. Lírájában a szimbolizmus és a szecessziós elemek váltakoznak. A szerelem, a magyarság, Isten, a pénz, és a halál témakörök köré csoportosítható versciklusai példátlanok a világirodalomban.
Az első világháborút nemzeti tragédiaként élte meg. 41 évesen 1919. január 27-én hunyt el. A Nemzeti Múzeum előcsarnokából több ezres búcsúzó tömeg gyalogosan kísérte a Kerepesi temetőig tartó utolsó útjára. Ady és eszmetársai nagyságát Nagyvárad város (Oradea, Románia) oly módon méltányolta, hogy (Ady, Juhász Gyula, Emőd Tamás és Dutka Ákos) életnagyságú szobrait elhelyezte a hajdani EMKE kávéház előtti téren.
Feiszt György, történész
Megosztás:
Címkék: Ady Endre Feiszt György magyar irodalom Szemle
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.
