Németh Ilona: Nem értek egyet azzal, hogy nálunk a művészek büntethetőek a művészi gesztusaik miatt

(…)

Peter Kalmust és Ľuboš Lorenzot azért ítélték el, mert piros festékkel összekenték Vasil Biľak emlékművét. Mit árul el mindez az országunkról és művészeink politikai gesztusairól?
Benne voltan abban a zsűriben, amely tavaly a társadalmilag elkötelezett művészetért Peter Kalmust díjazta. Ez a válasz arra, hogy mit is gondolok Kalmus művészi-politikai gesztusainak fontosságáról. Nem kell, hogy mindig egyet értsek a nézeteivel és az eszközeivel, de támogatom a társadalmi folyamatokat, amelyek ezen gesztusokat előidézik és pártolják. Azzal, hogy nálunk a művészek büntethetőek a művészi gesztusaik miatt, nem tudok egyetérteni.

Nem ront az elkötelezett művészet művészeinek és alkotásaiknak a megítélésén például Aj Wej-Wejnek az a képe, amelyen a tengerparton ugyanolyan pózban fotóztatja magát, mint a halott szír kisfiú?

Ez már elfogadhatatlan, ugyanis nem más, mint reklámfogás. A művészeknek a pozíciójukból adódóan lehetőségük van arra, hogy valami hasznosat csináljanak a másik ember számára. Megesik, hogy mindezzel visszaélnek, és a saját javukra fordítják, ugyanis ezek között a dolgok között rendkívül vékony a határvonal, és ha túllépik, az nagyon nincs rendben.

   

(…)

Milyen érzés töltötte el, amikor tudomást szerzett a köztársasági elnök kitüntetéséről?

Öröm és meglepettség. Általában az emberek az egész életre kiterjedő munkásságukért részesülnek ilyen kitüntetésben, ezért elgondolkodtam rajta, hogy valóban megérdemlem-e. Az ünnepi vacsoráig fogalmam sem volt arról, hogy milyen társaságba is fogok belecsöppenni, de amikor találkoztam a többiekkel, még nagyobb tiszteletet éreztem, hogy velük lehetek.

Nagyon megörültem, amikor észrevettem Michal Kaščákot. De az is rendkívüli pozitívumnak számított, hogy a kitüntetést egyenesen a köztársasági elnöktől kaptam, hiszen így nem kellett elgondolkodnom azon, hogy egyáltalán átvegyem-e vagy sem, hiszen a mi régiónkban az ilyen esemény egyáltalán nem számít magától értetődő dolognak.

(…)

Németh Ilona (1963) dunaszerdahelyi származású képzőművész, Ravasz Ábel kormánybiztos édesanyja. Budapesten tanult, jelenleg a pozsonyi Képzőművészeti Főiskola professzora, ahol saját műtermet vezet. Németh Ilona a kortárs szlovák képzőművészet egyik meghatározó alakja, számos hazai és külföldi kiállítással a háta mögött.

DenníkN, Ilona Németh: Nesmú sa z nás stať salónni aktivisti

Nyitókép: Kristina Turna