Hogy az Unió kritikus helyzetben van, már maga Jean Claude Juncker is elismeri. Eddig csak arról szólhatott a vita, hogy ki milyen mértékű integrációt szeretne, és aki ezt kétségbe vonta, azt azonnal ellenségnek kiáltották ki, mostantól már más forgatókönyvek is felmerülhetnek. Maga Juncker öt különbözőt is említett, amit díjazok. Kezdve a közös piachoz való visszatéréstől, a tagállami jogkörök egy részének visszaadásán keresztül, a kétsebességes EU-n át a még nagyobb mértékű integrációig.
A nagy tagállamok (Németország, Franciaország, Olaszország és Spanyolország) a harmadik forgatókönyv mellett tették le a garast – „aki többet akar, többet dolgozik érte“, más szóval a kétsebességes Európáról beszéltek. Európa valójában már ma is kétsebességes, hiszen nem mindegyik tagállam része a schengeni térségnek, vagy nem mindenhol fizetnek euróval. A dánok által kialkudott rengetek kivételről nem is beszélve.
Valamilyen furcsa oknál fogva azokat az országokat, melyek kerül amibe kerül, de a nagyobb mértékű integrációt támogatják, első ligának nevezzük. Valójában olyan fogalmakról beszélünk, mint az adós- illetve transzfer unió, vagy egyenesen a federáció. A nagyobb mértékű integráció ugyanis semmi mást nem jelent, mint további hatáskörök átruházását Brüsszelre, kevesebb szuverenitást a tagállamoknak, a migránsok szétosztását, adóharmonizációt, mások adósságának átvállalását, stb.
Csakhogy, kérdezem én, milyen eszközökkel akarjuk behozni a lemaradásunkat a nyugati életszínvonalhoz képest, ha mindenkinek ugyanolyan adómértéke lesz? Hogyan akarunk meríteni például az adózási előnyeinkből, ha semmi ilyenünk nem lesz, mert minden adó ugyanannyi lesz?
Megértem Robert Ficot, hogy az első ligáról áradozik, mert fogalma sincs arról, milyen irányba kellene az ország szekerét tolni, ezért vezetése alatt már 10 éve körbe-körbe futkosunk – az oktatásügy katasztrofális állapotban van. Az egészségügyet szétlopták, a szociális rendszer egyre összetettebb, és az egyedüli, amit reformnak lehetett volna nevezhetni, a közszféra reformja, azaz az ESO csak lyuk az űrben. A korrupcióról pedig inkább hallgatok.
Csakhogy ez nem mindenkire érvényes.
Az SaS-nak világos elképzelése van arról, hogyan tegyük az országot jobb hellyé. Kidolgozott tervezeteink vannak, tisztességes embereink és erős szakmai hátterünk. Ezért is inkább a negyedik forgatókönyv mellett döntenénk – „kevesebb, de hatékonyabb“, és azt mondjuk, hogy az EU adja vissza jogköreinek egy részét a tagállamoknak. Ez, és az EU reformjával kapcsolatos további 22 javaslataink megtalálhatóak a honlapunkon.
Hospodárske Noviny – Richard Sulík: Prvá liga pre tých, čo si neveria
Megosztás:
Címkék: adóharmonizáció Brüsszel egészségügy EU reform hatáskör integráció kétsebességes Európa korrupció nemzeti hatásör nyugati életszínvonal oktatásügy Richard Sulík SaS Szemle szuverenitás tagállam
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.