Kétezer-tizenhét bővelkedik évfordulókban, de nem lenne jó, ha elsikkadna Mária Terézia születésének háromszázadik esztendeje. Ő volt Magyarország legkevésbé elutasított – vagy legelfogadottabb – Habsburg-uralkodója. Érdemes megkockáztatni a feltevést: nélküle a reformkorra, múltunk egyik legeredményesebb időszakára nem került volna sor – vagy jóval később. Márpedig az a pár évtized nemcsak Nyugat-Európához, a Német-római Birodalomhoz képest is évszázados lemaradást igyekezett behozni.

 

A magyar irodalom új hajtása a királynő által létrehozott Magyar Nemesi Testőrségből sarjadt, olyan kiválóságokkal, mint Kisfaludy Sándor, ­Báróczy Sándor és Bessenyei György. Jó és rossz értelemben egyaránt a bécsi udvar légköre kellett ahhoz, hogy Festetics György, a keszthelyi Georgikon és a Helikon ünnepségek alapítója, majd Széchényi Ferenc, a Nemzeti Múzeum kezdeményezője, és István fia sorsfordító munkásságukat kifejthessék. A gyökeres változások kiindulópontjának Mária Terézia uralkodását bízvást tekinthetjük.

 

A magyar nemesség a pozsonyi országgyűlésen a híres „Életünket és vérünket”! közfelkiáltással állt a királynő mellé, amire egyetlen Habsburg esetében sem került sor.

 

 hirdetes_810x300  

(…)

 

Számos titulusa, köztük Ausztria uralkodó főhercegnője, magyar, cseh, horvát, dalmát és szlavón királynő, erdélyi fejedelem, nyolc tartomány hercegnője stb. ellenére csakis a magyar koronát volt hajlandó viselni.

 

(…)

 

Legtehetségesebb tanácsadójának, Von Kaunitz kancellárnak sikerült az ősellenség franciákat megbékítenie, majd a királynő őt bízta meg Magyarországra vonatkozó politikai elvei kidolgozásával. Közigazgatási reformját a nemesi ellenállás nyomán vissza kellett vonnia, de a korszerűtlen rendiség háttérbe szorítása mégiscsak vele kezdődött.

 

(…)

 

Mária Terézia egyik legfontosabb intézkedése az igazságszolgáltatás és a végrehajtás szétválasztása. Ez a Közép-Európában korántsem magától értetődő döntés, és a titkos tanács megszüntetése korszakosnak bizonyult. Még a királynő vámrendelete, vagyis a magyar árukra kivetett aránytalanul nagy összeg sem értelmezhető anélkül, hogy az elavult, de kikezdhetetlen magyar nemesi adómentességet ne kárhoztatnánk. A rendelet célja a munkamegosztás állandósítása volt.

 

A birtokosság közteherviseléstől tartózkodása miatt kieső jövedelmet pótolni kellett, máskülönben magát az államot sem lehetett volna fenntartani. A vármegyei nemesség és kurucos lelkületű történetíróink a nemzetgazdasághoz nem konyítottak, ezért a leginkább észszerű elképzelésekkel sem voltak hajlandóak azonosulni. Hasonló ellenálláshoz vezetett a királynő szívügye, az oktatás megreformálása, noha az is évszázados késésben volt.

 

Fővárosunk fejlődése egyebek közt a nagyszombati egyetem Budára helyezésének és a közvilágítás bevezetésének köszönhető.

 

(…)

 

Mária Terézia érdeme, hogy az országot megszabadította a falvakban szétszórtan állomásozó zsoldosok ellátásának terheitől. Állandó hadsereg szervezésére adott parancsot, kaszárnyákkal, egyenruhákkal és központilag előírt fegyverzettel. A csákós-zsinóros magyar huszárság akkoriban nyerte el jellegzetes külle­mét. Ezzel párhuzamosan jött létre az országos tisztiorvosi hálózat, amely a járványok megelőzésére, illetve lokalizálásukra szolgált.

 

(…)

 

A buzgó katolikus Mária Terézia a protestánsokat nem kedvelte. A zsidók elűzésével is próbálkozott.

 

(…)

 

Hosszú uralmára a fény és az árny egy­aránt jellemző. Barokk kastélyépítészetünk akkor nyerte el ma ismert formáját, akár a zenei és irodalmi alkotások. Tőle kapta grófi címét a magyar arisztokrácia zöme. Ugyanakkor a királynő vámrendelete, ha a nemesi adómentesség ellensúlyozására is szolgált, a magyar ipar sorvadásához vezetett. Erősen vitatott a cigányság asszimilálása, jóllehet, a rokonházasság és a döghúsfogyasztás tilalmára az ő érdekükben került sor. A királynőt kárhoztatják a német ajkúak betelepítéséért is, noha az a török hódoltság, illetve a Rákóczi-szabadságharc során elnéptelenedett területeken vált szükségessé.

 

(…)

 

Mária Terézia királynői palástján véres folt a madéfalvi veszedelemként ismert mészárlás. Előzménye a székelyek erőszakos újoncozása, mely lázongás kirobbanásához vezetett. Végül Siskovics János generális ágyútüzet zúdított a Madéfalván tanácskozókra. Négyszázan vesztették életüket, köztük gyermekek is. Ezután került sor a székelyek tömeges kivándorlására Moldvába és Bukovinába. Így jött létre a csángó nemzetrész. Majd afféle fordított népvándorlásként Erdélybe és a délvidéki bánságba közel félmillió román települt be.

 

(…)

Pozsonyi szobrát, Fadrusz János kétszeres életnagyságú, carrarai márvány remekművét 1921-ben elvakult cseh nacionalisták darabokra zúzták, de emlékezete Közép-Európa-szerte megmaradt.

 

(…)

 

Magyar IdőkW.-Nemessuri Zoltán: Mária Terézia királynői palástja

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!