Kétezer-tizenhét bővelkedik évfordulókban, de nem lenne jó, ha elsikkadna Mária Terézia születésének háromszázadik esztendeje. Ő volt Magyarország legkevésbé elutasított – vagy legelfogadottabb – Habsburg-uralkodója. Érdemes megkockáztatni a feltevést: nélküle a reformkorra, múltunk egyik legeredményesebb időszakára nem került volna sor – vagy jóval később. Márpedig az a pár évtized nemcsak Nyugat-Európához, a Német-római Birodalomhoz képest is évszázados lemaradást igyekezett behozni.
A magyar irodalom új hajtása a királynő által létrehozott Magyar Nemesi Testőrségből sarjadt, olyan kiválóságokkal, mint Kisfaludy Sándor, Báróczy Sándor és Bessenyei György. Jó és rossz értelemben egyaránt a bécsi udvar légköre kellett ahhoz, hogy Festetics György, a keszthelyi Georgikon és a Helikon ünnepségek alapítója, majd Széchényi Ferenc, a Nemzeti Múzeum kezdeményezője, és István fia sorsfordító munkásságukat kifejthessék. A gyökeres változások kiindulópontjának Mária Terézia uralkodását bízvást tekinthetjük.
A magyar nemesség a pozsonyi országgyűlésen a híres „Életünket és vérünket”! közfelkiáltással állt a királynő mellé, amire egyetlen Habsburg esetében sem került sor.
(…)
Számos titulusa, köztük Ausztria uralkodó főhercegnője, magyar, cseh, horvát, dalmát és szlavón királynő, erdélyi fejedelem, nyolc tartomány hercegnője stb. ellenére csakis a magyar koronát volt hajlandó viselni.
(…)
Legtehetségesebb tanácsadójának, Von Kaunitz kancellárnak sikerült az ősellenség franciákat megbékítenie, majd a királynő őt bízta meg Magyarországra vonatkozó politikai elvei kidolgozásával. Közigazgatási reformját a nemesi ellenállás nyomán vissza kellett vonnia, de a korszerűtlen rendiség háttérbe szorítása mégiscsak vele kezdődött.
(…)
Mária Terézia egyik legfontosabb intézkedése az igazságszolgáltatás és a végrehajtás szétválasztása. Ez a Közép-Európában korántsem magától értetődő döntés, és a titkos tanács megszüntetése korszakosnak bizonyult. Még a királynő vámrendelete, vagyis a magyar árukra kivetett aránytalanul nagy összeg sem értelmezhető anélkül, hogy az elavult, de kikezdhetetlen magyar nemesi adómentességet ne kárhoztatnánk. A rendelet célja a munkamegosztás állandósítása volt.
A birtokosság közteherviseléstől tartózkodása miatt kieső jövedelmet pótolni kellett, máskülönben magát az államot sem lehetett volna fenntartani. A vármegyei nemesség és kurucos lelkületű történetíróink a nemzetgazdasághoz nem konyítottak, ezért a leginkább észszerű elképzelésekkel sem voltak hajlandóak azonosulni. Hasonló ellenálláshoz vezetett a királynő szívügye, az oktatás megreformálása, noha az is évszázados késésben volt.
Fővárosunk fejlődése egyebek közt a nagyszombati egyetem Budára helyezésének és a közvilágítás bevezetésének köszönhető.
(…)
Mária Terézia érdeme, hogy az országot megszabadította a falvakban szétszórtan állomásozó zsoldosok ellátásának terheitől. Állandó hadsereg szervezésére adott parancsot, kaszárnyákkal, egyenruhákkal és központilag előírt fegyverzettel. A csákós-zsinóros magyar huszárság akkoriban nyerte el jellegzetes küllemét. Ezzel párhuzamosan jött létre az országos tisztiorvosi hálózat, amely a járványok megelőzésére, illetve lokalizálásukra szolgált.
(…)
A buzgó katolikus Mária Terézia a protestánsokat nem kedvelte. A zsidók elűzésével is próbálkozott.
(…)
Hosszú uralmára a fény és az árny egyaránt jellemző. Barokk kastélyépítészetünk akkor nyerte el ma ismert formáját, akár a zenei és irodalmi alkotások. Tőle kapta grófi címét a magyar arisztokrácia zöme. Ugyanakkor a királynő vámrendelete, ha a nemesi adómentesség ellensúlyozására is szolgált, a magyar ipar sorvadásához vezetett. Erősen vitatott a cigányság asszimilálása, jóllehet, a rokonházasság és a döghúsfogyasztás tilalmára az ő érdekükben került sor. A királynőt kárhoztatják a német ajkúak betelepítéséért is, noha az a török hódoltság, illetve a Rákóczi-szabadságharc során elnéptelenedett területeken vált szükségessé.
(…)
Mária Terézia királynői palástján véres folt a madéfalvi veszedelemként ismert mészárlás. Előzménye a székelyek erőszakos újoncozása, mely lázongás kirobbanásához vezetett. Végül Siskovics János generális ágyútüzet zúdított a Madéfalván tanácskozókra. Négyszázan vesztették életüket, köztük gyermekek is. Ezután került sor a székelyek tömeges kivándorlására Moldvába és Bukovinába. Így jött létre a csángó nemzetrész. Majd afféle fordított népvándorlásként Erdélybe és a délvidéki bánságba közel félmillió román települt be.
(…)
Pozsonyi szobrát, Fadrusz János kétszeres életnagyságú, carrarai márvány remekművét 1921-ben elvakult cseh nacionalisták darabokra zúzták, de emlékezete Közép-Európa-szerte megmaradt.
(…)
Magyar Idők – W.-Nemessuri Zoltán: Mária Terézia királynői palástja
Megosztás:
Címkék: Fadrusz János Habsburgok közigazgatási reform magyar korona Magyar Nemesi Testőrség magyarország Mária Terézia nemesi ellenállás Osztrák-Magyar Monarchia pozsonyi országgyűlés reformkor rendiség Szemle Von Kaunitz kancellár W.-Nemessuri Zoltán
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.