Bandor Éva: Nagy a nyomás a színészeken, de kokainra és botoxra nincs szükség

Átélte azt a pillanatot, amire a színészek egész évben várnak. Azt, amikor a világ rájuk figyel, amikor végigvonulnak a vörös szőnyegen, és az egész testükkel magukra irányítják a figyelmet. Átélte azt a pillanatot, amikor a színésznőkből árucikk lesz, és azt is, amikor Dustin Hoffman éppen olyan ember lesz, mint ő – és ő is ugyanolyan ember lesz, mint Dustin Hoffman.

Bandor Éva színésznő pár nappal ezelőtt Cannes-ban volt, ugyanis abban a szlovák OUT című filmben játszott, amelynek ott volt a premierje. Amennyiben nagyobb szerepet kapott volna, és versenybe került volna ez a film, akkor Bandor Éva nyugodtan megnyerhette volna a legjobb színésznőnek járó díjat.

(…)

Megérkezett Cannes-ból, ahol a vörös szőnyegen vonult. Véget ért az ámulat?

   

Úgy gondoltam, hogy itthon minden lecsillapszik. De nem, éppen az ellenkezője történt. Nem tudok nem arra gondolni, hogy milyen pompás varázslat volt ez az egész. Hatalmas. Fantasztikus.

Ez alatt mit kell értenünk?

Hogy is mondjam. Számomra világos, hogy az amerikai színészek is ugyanolyan színészek, mint amilyenek mi vagyunk, csak pénzügyi szempontból más szinten helyezkednek el. Engem azonban már az is magával ragadott, hogy mellettük ülhettem. Figyelemmel követem őket, érdekel, hogy mi történik a filmes világban, és egyszer csak hopp, Dustin Hoffman, Adam Sandler, Emma Thomson áll mellettem. Mondhatja nekem százszor is, hogy ez egyáltalán nem nagy csoda, semmi nagy dolog. De igenis, ez egy nagy dolog!

(…)

Nem különleges, hogy a híres színészek esetében meglepődünk azon, ha valóban tudnak játszani?

A filmfesztiválom éppen ezen gondolkodtam. Egész idő alatt azt kérdezgettem, hogy valójában mi is ez a Cannes.

És mi az?

Egy kirakat. Mindenki azt lesi, hogyan száll ki Nicole Kidman az autóból, milyen ruha van rajta, és milyen a bőre. Mindezek mellett pedig nem látják meg a normális színésznőt.

A maszkon és a mak-upon túl nem látják meg az embert. Kidman egy jó színésznő, de ő is beleesett a hollywoodi csapdába: botoxot csináltatott, hogy ne látszódjon meg a valódi kora. Ezért is szeretem jobban Emma Thomsont, Andy McDowell-t vagy Isabelle Huppert, ők nem félnek megmutatni a valódi arcukat.

Valószínűleg óriási nyomás alatt állnak ezek a színészek.

Biztosan. De ez nem jó divat. Hiszem a mi arcunkról, a mi korunkról, életünkről, sorsunkról van szó. Miért kellene mindezt eltakarnunk? Öregedünk, és ezt el kell fogadnunk. Emlékszem, hogy három évvel ezelőtt hogyan érkezett meg Uma Thurman Cannes-ba. Nem felejtem el a sárga ruháját, csodás volt. De tudja mit? Nem ismertem meg. Kérdeztem is, hogy mi történt vele. Tehát Cannes az a hely, ahova a plasztikai műtétes hölgyek érkeznek. Valószínűleg készülnek a nagy napra, elképzelik, hogyan fognak végigvonulni a vörös szőnyegen. Két hónappal előtte beadatnak egy injekciót, utána pedig egész testükkel azt üzenik: itt vagyok, szép vagyok, még használjatok, még hívjatok.

Ön nem esett bele ebbe a csapdába?

De, csak másképpen. Judit (Bárdos – szerk. megj.) felhívta Boris Hanečkát, hogy tervezzen nekünk ruhákat, és ezeket a legapróbb részletekig kigondolta. Botoxot nem csináltattunk. Az arcommal nem csináltam semmit, még csak meg sem fordult a fejemben. Én így nézek ki.

Mennyi bőröndje volt?

Egy, de az nagy volt. A legszebb ruhákat és cipőket vittem magammal a szekrényemből.

Mennyi cipőt vitt magával?

Nyolc párat, de végül papucsot vásároltam. Amikor a cseh kulturális miniszterrel való találkozóra készültünk, azt mondtam, hogy most aztán valami extravagáns darab kell, így új cipőt vettem fel. Két óra múlva már azt mondtam: Judit, ez nem lesz jó, menjünk el vásárolni. Az eladónak nem is kellett becsomagolnia az új papucsomat.
(…)

Korlátozza a színészeket, ha magyar akcentusuk van? Megjelenik ez az ajánlatoknál?

A filmes világban nem, sőt, az iskolában sem, hiszen ott demokratikus környezet uralkodott. Néha azonban megjegyzéseket tesznek az utcán, de többször előfordul az is, hogy a szlovák kollégáim utánoztak engem. Ezt nem tudom humornak venni. Tudom, hogy a szlováktudásom nem tökéletes, de ők hogyan beszélnek angolul? Akcentussal.

(…)

Cannes után milyen volt újra visszatérni Komáromba? Hirtelen nem tűnik kicsinek ez a város?

Nem, ugyanis nagyon szeretnem ezt a nyugodt sziget. Éppen erre van szükségem. Mikor Budapesten próbáltam, akkor is mindig annak örültem, hogy a Duna mellett majd megáll a vonatom, és végre otthon leszek.

Sme.sk, Éva Bandor: Heci sú pod veľkým talkom, ale na kokain a botox dôvod nevidím

Nyitókép: profimedia