A miniszterelnökség intézményének százhetven éves magyarországi fennállása óta hét magyar miniszterelnök halt meg erőszakos halállal, ami alighanem egyedülálló az egész világon. A tisztség első viselőjét, gróf Batthyány Lajost 1849. október 6-án Pesten Haynau vésztörvényszéke lövette agyon, Tisza Istvánt 1918. október 31-én egy önbíráskodó anarchista gyilkolta meg, a halálában megigazult Nagy Imrét pedig 1958. június 16-án a saját elvtársai küldték bitófára. Ők kétségkívül a nemzet mártírjai. Bárdossy Lászlót, Imrédy Bélát, Sztójay Dömét és Szálasi Ferencet a népbíróság 1946-ban háborús bűnökért ítélte halálra. (…)
Anarchisták, mai nevükön terroristák ugyan ma is vannak és vígan garázdálkodnak szanaszét a világban – kivéve erre mifelénk –, sőt néha még politikusokra is lecsapnak, kötél vagy golyó viszont már rég nem fenyegeti a leköszönt vagy éppen aktív magyar miniszterelnököket. Helyette mostanában a verbális mártíromság korát éljük. Például az, ami – az immár megszakítás nélkül nyolcadik, összesen pedig tizenkettedik éve hivatalban lévő – Orbán Viktor ellen folyik, túltesz Haynau vésztörvényszékének könyörtelen magyarellenességén, Tisza merénylőjének féktelen fanatizmusán, Rákosi és Kádár vérbíróinak olthatatlan bosszúszomján.
(…)
Akinek halálhírét keltik, az sokáig fog élni, tartja az ismert mondás, amelynek igazságára én magam vagyok az élő példa: különböző félreértésekből kétszer keltették halálhíremet, és azóta is kutya bajom. Akkor ezt a bölcsességet parafrazeálva Orbán Viktor nagyon jó ember lehet. Ha már ennyire rossz hírét keltik. A megvadult ellenzék tehetetlen dühében forró ősszel fenyegetőzik, amibe beleértendő a miniszterelnök további meghurcoltatása, verbális mártíromsága. Csak tegyék nyugodtan! Annyi eszük sincs, hogy észrevegyék: ezzel is az ő malmára hajtják a vizet.
Magyar Idők, Ircsik Vilmos: Magyar miniszterelnökök mártíromsága
Megosztás:
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.