Egy cseh hölgy: A britek számára még mindig kelet-európaiak és csehszlovákok vagyunk

Alena Damijo 15 évvel ezelőtt költözött Londonban. Először au-pairként dolgozott, jelenleg tanárként tevékenykedik. A Lidovky.cz a kezdetekről, a Nagy-Britanniában eltöltött első évekről kérdezte.

Emlékszik még az első napokra, amikor Angliába költözött? Mi maradt meg leginkább az emlékezetében?

Az éhség. Az első család, akiknél au-pairként dolgoztam rendkívüli módon spóroltak az ételen, emellett csupán félkészáruból főztek. Hetente egyszer készítettek kecskehúst egy univerzális nigériai mártással, amit minimum két napig ettek.

   

Amikor azt mondom, hogy a „család félkészárukból főzött”, akkor azt úgy is gondolom. Én a parancsaikra pizzákat, sós kalácsokat, hasábburgonyákat, halrudacskákat fagyasztottam ki, majd a mikróban melegítettem a paradicsomos babbal.

A második emlékem – mindenhol rengeteg ember: különböző rasszok, nemzetek és nyelvek kavalkádja. Most már szeretem ezt a sokszínűséget, de 15 évvel ezelőtt számomra ez sokk volt.

(…)

Van olyan cseh szokás, ami Angliában a környezete számára szokatlan?

Ponty a kádban, virgács, tésztaételek reggelire, a cipő levetése az ajtóban, drukkolás a jégkorongozóknak, tánckurzusok, iskolai síoktatás. Mindez még semmi ahhoz az ámulathoz, amit a reggelire megkent kenyér és a délben elfogyasztott leves és főtt étel vált ki.

A britek reggel gabonapelyhet, délben szendvicset és chipset esznek. A főételt pedig a késő esti vacsora jelenti. A tanáriban, amikor ránéztek a knédlivel és mártással megpakolt tányéromra, viccesen mindig azt kérdezték, hogy véletlenül nem két ember helyett eszek-e.

Most már kilenc éve dolgozom a reggeli „szertartásomon” – a reggeli értekezlet előtt kipakolom a szalvétába csomagolt kenyeremet, amit valaki a kollégák közül mindig megmosolyog. Azonban az én türelmem is véges, így egyszer előkapom a vágódeszkát, az utopenecet [cseh nemzeti specialitás – szerk. megj.] mustárral, és mindenkinek megmutatom, hogyan is néz ki az igazi reggeli!

(…)

Főzött a barátainak szlovák ételt? Ízlett nekik?

(…) A külföldi barátaim szeretik a szlovák tésztaételeket, a felfújt és a kuglóf sokszor még melegen elfogy a tanáriban.

Amikor pedig vendégségbe jönnek gulyásra, spenótos nyúlhúsra vagy csirkepaprikásra – na, akkor aztán megnyalják mind a tíz ujjukat! A nigériai származású férjem a túrós kalácsot dicséri, mégis zavarja a kalácsban lévő túró. Inkább nem kommentálom!

(…)

Mivel asszociálják, amikor azt mondja, hogy Csehországból származik?

Az egyesz számú reakció: „Áh, Ön Csehszlovákiából származik!“. Magamban sírok a dühtől, de az arcomra erőltetett mosollyal tömören és velősen elmagyarázom nekik, hogy a két ország 1993-ban szétvált. A második számú reakció: „Áh, Kelet-Európa!“. Kinyílik a bicska a kezemben, magamban sírok a dühtől, de már nem erőlködöm azon, hogy bármit is elmagyarázzak, csupán szenvedve mosolygok. Többségében kiderül, hogy az érintettek voltak Prágában, és nagyon tetszett nekik. Még szép!

(…)

Lidovky.cz, Chleba k snídani a polévka k obědu? To Angličané nikdy nepochopí, říká Češka