Nem hiszem el azt, hogy a homo sapiens fizikai túlélésének feltétele az, hogy minden áldott nap üzletbe kell járni. Az értelmes ember nem egyenlő a fogyasztó emberrel. Az érvényes az, hogy: gondolkodom, tehát vagyok; ha nem vásárolok, akkor is vagyok.
(…)
Egy nap kenyér nélkül, vagy naponta anya nélkül?
A Pozsonyból Hainburgba vezető három kilométeres dugó – amire valóban sor került – ebben az esetben nem számít ellenérvnek. Időközönként megfelelő áldozat a szupermarketek elárusítóinak oltárán a kiflik helyett megvásárolt kenyércipó, ami három napig is kibírja.
Számomra egy nap pékáru nélkül elviselhetőbb, mint az, ha a gyerek minden áldott nap anya–elárusítónő nélkül marad.
Aki a vásárló, az az Úr
Miért képesek az emberek beülni az autóba, föl-le utazni Hainburgba, elkölteni tíz eurót a benzinre, majd tönkretenni egy szép napos időt csak azért, hogy a hűtött, klimatizált, sötét üzletnek nevezett helyiségekben barangoljanak?
Az egyetlen magyarázat, ami eszembe jut az az, hogy az üzletlátogatással az emberek az értéküket bizonygatják. Te vagy a vásárló, te vagy az Úr! Vásárolni pedig csak akkor tudsz, amikor éppen van rá pénzed!
Ennek az irracionális lelki menetnek a gyökereit racionálisan a történelemben kell keresni.
Szocializmus, kapitalizmus, fogyasztás és Fromm
A szocializmus alatt mindenkinek egyformán megvolt a maga nagy semmije, ám immáron negyed évszázada tart az a korszak, amikor az ember az értékét a vagyonával bizonyítja be. Az egyik extrém dolog követte a másikat.
Nemcsak az aranylánc, a nagy autó és a hatalmas ház, hanem az üzletek mindennapos látogatása is sokaknak a létezés egyetlen értelmét adja. Frommnak arra a kérdésére, hogy „birtokolni vagy létezni” egyértelmű választ adok.
Inkább elmegyünk a hainburgi szupermarketbe ahelyett, hogy a gyerekkel elmennénk túrázni az erdőbe vagy egy tó mellé.
(…)
Tudom, hogy Norvégiában húsvétkor az élelmiszerek öt napig zárva vannak. A norvégok annyira gazdagok, hogy nekik nincs szükségük arra, hogy az emberi értékeiket a vásárláson keresztül mutassák meg. Sőt, azt is tudják, hogy az ötnapos boltzár mellett télen sem halnak éhen.
Higgyék el nekem, Szlovákiában sem fenyeget ilyesmi egyetlen szabadnapon sem.
Aktualiy.sk, Zolo Mikeš: Nenakupujem – ale žijem
Megosztás:
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.
