(…) Az ön generációja még a hegymászás aranykorában volt aktív, amikor a médiában is minden arról szólt, miközben a következőnek -nem is beszélve a mostaniakról-, már nincsenek példaképei.

A tény az, hogy a klasszikus magashegyi mászás népszerűsége elmúlott. A hegyekbe is betört a kereskedelem,  ami mintha kifogná a szelet az innovatív hegymászók vitorlájából. De ez nem jelenti azt, hogy eltűntek a komoly teljesítőképességet igénylő mászások. Megerősítik ezt néhány olaszországi, svájci, spanyol vagy szlovén hegymászók útjai. Csak inspirálódni kell belőlük.

 

A nagyszerű sprinter, Usain Bolt is bejelentette pályafutásának végét és tekintélyes szakértők tartanak attól, hogy mi lesz az atlétika sorsa Bolt után. Nem érzi úgy, hogy a magashegyi mászásnak már régóta nincs olyan személyisége, mint amilyen Reinhold Messner volt, aki Bolthoz hasonlóan nagy médianépszerűségnek örvendett?

Messner 1986 őszén távozott, amikor a Kukuczkával való párharca eldőlt. A magashegyi hegymászás a világban még ezután is legalább tíz évig, a kilencvenes évek végéig népszerű volt. A Szlovákiában már ezt nem lehetett akkor elmondani.

 

 hirdetes_810x300  

Mikor volt a hegymászásunk aranykorszaka?

Még Csehszlovákia idejében. A hegymászás azon kevés sportok közé tartozott, ahol a szlovákok és a csehek teljesen kiegyensúlyozott partnerek voltak. Magas szinten volt a kölcsönös együttműködés, melynek bizonyítéka az volt, hogy a hegymászó szövetség élére leginkább szlovákok vagy szlovákiai születésűek kerültek: Vladimír Šedivý, Tibor Šurka, Ivan Gálfy, Vincent Dubeň…

 

Gálfy vezette az expedíciók többségét. A sikereken nőtt fel az akkori cseh és szlovák hegymászók generációja – sorjában a Kaukázus, Hindukus, Himalája és céltudatos alkalmazása az alacsonyabb hegyeken szerzett tapasztalatoknak a magasabbakon. Ez lehetővé tette, hogy a mieink hamarabb mászták meg az első nyolcezrest mint a keleti blokk más országainak mászói.

(…)

Ha még mindig a JAMES hegymászó egyesület vezetője lenne, tavaly ön is elhatárolódott volna az Everest Hard Way-en keresztüli megmászásától? 

Nem használnám az elhatárolódás kifejezést, mert ez az egyesület nem határolódhat el olyantól, ami a hegymászás fogalma alá tartozik, ugyanis ez az egyetlen szervezet ezzel a küldetéssel – abban az esetben is, ha Štrba klubja időközben kilépett. Visszatérek a kérdéshez: Igen, vannak helyzetek, amelyekben az egyesületnek, vagyis a nemzeti szövetségnek kötelessége álláspontot megfogalmaznia és ebben az esetben helyes volt, hogy ezt tették. Én például az 1998-as Everest expedíció és a HZDS zászlójával kapcsolatban kötelességemnek éreztem elítélni a politikai bevonását a sportágba.

 

(…)

Manapság hegymászóval találkozni a Tátrában – a múlttal ellentétben – ritkaságnak számít. A mesterséges falakból viszont egyre több van. Nálunk is és világszerte. Ennek köszönhetően a hegymászás bekerült a 2020-as olimpiai játékok programjába. Vagyis a hegymászás – sportmászás. Mit gondol erről?

Annak ellenére, hogy a régi iskola tagja vagyok, örülök neki. Örülök a mászókkal teli termeknek. Valamilyen szinten ez csak egy divatos dolog, de megmutatja a jövőt. Lehet pozitív szerepet játszik abban, hogy a hegymászás a természetes és alapvető mozgásfélék közé tartozik. Hiszen a gyerek is hamarabb tud mászni, mint járni.

A falmászás is ügyességet, rugalmasságot, gondolkodást igényel, meg kell fontolni, mi az ami még biztonságos és mi az ami már nem. Mellékesen, Sabovčík is mászott falon. Az emberiség egyre jobban értékeli a környezetet, remélem, hogy újra eljön a hegymászás reneszánsza a tátrai falakon, vagy akár más magashegyi környezetben.

 

SME – Niektoré Hámorove cesty boli len chodením v snehu, tvrdí horolezec

 

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!