Radoslav Procházka: Az elsők, az utolsók és a középen lévők

(…)

Nem akarok és nincs szükségem kegyelemre. Három év alatt háromszor próbáltam meg törvényesen indulni egy választáson, és viszonylag közel voltam a sikerhez. Biztosan közelebb, mint az a körülbelül három és félmillió másik ember, akinek hasonló lehetőségei voltak megmérettetni önmagát..

(…)

A parlamentben eltöltött négy és a parlamenten kívüli két év politikai mérlege számomra kedvező. Elég sok mindent felróvok magamnak. Azt azonban soha nem fogom felróni magamnak, hogy megpróbáltam – nem ténferegtem Figeľle a  reverenda mellett és saját bőrömet vittem a vásárra. Természetesen még most is zavar, ahogy az úgynevezett hoax ellen küzdők pofátlanul  úgy tálalják a Mudroňová utcában készült fotómat mintha az a Kormányhivatalban készült volna (szerk. meg. a választások előtt röviddel Procházkáról kiderült, hogy titokban a Smer vezetőivel tárgyalt a kormányra lépésről. A kormányhivatalban Fico székel, a Mudroňová utca a parlament címe), miközben jól tudják, hogy hol és mikor készítették.

   

Zavar, amikor önéletrajzomat – amely egy csaknem 50 oldalas jegyzéket tartalmaz a publikációimról és azok idézésérők – olyasvalaki minősíti a sikertelenség etalonjának, akinek abból kell eltartania magát, hogy egy év után is a házam előtt parkol és zaklatja a 77 éves apámat vagy éppen fotózza, ahogy a feleségem gyomlál. De annyira azért nem zavar, hogy  elfogadjam Tkačenko (szerk. megj. a Hospodárske Noviny kommentátora) tézisét, miszerint elég volt a gyalázkodásból.

Nem, nem elég. Még nem törtem meg eléggé, kérem folytassák. Elvégre most, hogy a szlovák jobboldal féleállította legnagyobb lúzerét, már hemzseghet a győztes típusoktól. És lehet, hogy néhány őszinte, együttérző személy is akad köztük.

Hospodárske Noviny – Radoslav Procházka: Prví, poslední a tí uprostred