Karaffa Attila: Nyitra is magyar!

Ezt skandálták a Zobor alatt a dunaszerdahelyi szurkolók. De mi is történt Szent László király városában pontosan?

Szombat van, végre szombaton van a meccs. A vasárnapok nem annyira nyerőek senkinek sem. Idegenbe utazunk. Nyitrára. Nem jó emlékek fűznek bennünket a városhoz, hiszen ott dobáltak bennünket az omladozó stadion betondarabjaival annak idején. Mikor is? 2010. október 23-án a statisztika kedvéért. De rég volt! A mostani szurkolóknak csak egy kevés része volt akkor ott. A helyzet manapság sem változott, de várjunk még vele.

(…)

   

(…) Belépve már szinte megtelt a vendégszektor. Sárga-kékek és feketék, de egy a cél: a DAC-nak szurkolni mindenáron. Beköszöntünk egy RIA-RIA-HUNGÁRIA kiáltással, mire a hazaiaknak egy füttykoncertre tellett és magyarszidásra. Mást nem is várhattunk, sajnos megszoktuk! Ott, ahol annyian magyar gyökerekkel rendelkeznek, tombol a magyargyűlölet. Lejátszották a szlovák himnuszt is a szervezők, megmutatták, kik vannak otthon…

Természetesen nálunk nem maradt el a Magyar Himnusz eléneklése, zúgott közel ezer torokból az „Isten, áldd meg a magyart!” Az első félidőben bizony mi vezettünk minden téren. Labdabirtoklás, kapura tartó lövések, egyéni megoldások és egy gól! Nagy volt az öröm a Zobor lábánál. Ekkor még nem tudhattuk, hogy a második félidő mit tartogat számunkra.

Szinte sokan még vissza sem érkeztek a büféből, amikor már kiegyenlített a nyitrai gárda. Gyors gól, de még legyintettünk, csupán kiegyenlítettek. Rúgunk mi még gólokat. Nem így lett, sajnos a csapat totálisan leállt, mintha kicserélték volna a játékosokat, a cserék sem jelentettek megoldást a nyitrai támadásokra. Az eredmény pedig 3:1 lett. Nem kell szépíteni a dolgokat, saját magunkat vertük meg. Megszakadt a veretlenség, de természetesen mi nem adjuk fel, hiszen még csak most kezdődött a bajnokság, megyünk tovább. (…)

Hírek.sk, Karaffa Attila: Nyitra is magyar!