Katarína Fedorová: Nem értem, hogy egyes orvosok miképpen döntenek

Az egyszerű emberek nagyon nehezen ismerik ki magukat Szlovákia szociális ellátórendszerében – mondja Katarína Fedorová.

Katarína Fedorová jogi tanácsadóként dolgozik, és a nehéz betegségekkel küszködő embereknek segít. Emellett pedig a Hematológiai Betegek Egyesületének elnöke. A SME-nek adott interjújában arról mesél, hogy miben mondanak csődöt a hivatalok, és Szlovákiában mi számít a szociális ellátórendszer legnagyobb buktatóinak.

Négy év után pár centtel emelték a súlyos betegséggel és fogyatékkal élő emberek szociális juttatásait. Ezek az emberek a létminimumhoz kötöttek, ami emelkedett. Hogyan reagáltak erre az emberek?

   

Pozitív, hogy emelkedett a létminimum és vele együtt a juttatások is. Viszont a vicc az, hogy kb. egy euróval lett több. Ha a juttatást a létminimum néhány százalékaként számolják ki, akkor az egész emelés jelentéktelen. Másrészt az az összeg, amit mi kevésnek tartunk, az teljesen mást jelent annak az embernek, akinek minden egyes eurót be kell osztania.

A létminimumot nem kellett volna már előbb emelni? Négy évig ugyanis változatlan volt.

Nem vagyok közgazdász, ezért nem tudom megítélni, hogy kellett-e vagy nem kellett-e volna előbb emelni. De ha arról van szó, hogy az egyes juttatások képesek-e fedezni azt, amit kompenzálniuk kell, akkor az elképzelhetetlen. Például egy 11 eurós juttatással kellene megoldani a diétás étkezés költségeit.

Ha az embereket baleset éri vagy megbetegszenek  és szociális szolgáltatásra van szükségük, akkor tudnak tájékozódni arról, hogy ki után kell menniük és milyen juttatást kell kérvényezniük?

Biztosan nem. A tanácsadáson legtöbbször olyan emberekkel találkozom, akik hirtelen onkológiai betegek lettek, esetleg immunológiai, reumatológiai vagy genetikai megbetegedéseik vannak és egyáltalán nem tudják, hogy mit is kellene csinálniuk. Általában elmondják nekem, hogy milyen betegséget diagnosztizáltak náluk, ezután pedig azt szeretnék, hogy elirányítsam őket. Ezeket az embereket szeretem a legjobban, hiszen őket rögtön az elejétől tudom támogatni, ennek köszönhetően pedig elkerülik a frusztrációt. Nagyon sok ember azzal, hogy nem tud tájékozódni a rendszerben, olyan dolgokat kér, amire nincs jogosultsága. Ha beküldenek tíz kérvényt, és mind a tízet elutasítva visszaküldik, akkor mégis hogyan érezhetik magukat az emberek?

Senki sem ad tanácsot nekik a kórházban vagy a munkaügyi hivatalban?

Természetesen mindenhol kapnak valamilyen tanácsot. De például a munkaügyi hivatalban csak a súlyos egészségkárosodással kapcsolatos kompenzációkat illetően irányítják el az embereket, míg a Szociális Biztosítóban a rokkantsági ellátást illetően. Az orvosok is adhatnak tanácsot a betegeknek, de csak abban az esetben, ha értenek azokhoz a táblázatokhoz, amelyeken alapján a járulékokat megítélik. Amennyiben az embereknek teljes körű információra van szükségük, akkor jobban teszik, ha a páciensi egyesülethez vagy a jogi tanácsadáshoz fordulnak.

Melyek a legnagyobb buktatók a nehéz betegek, a súlyos betegek és a juttatások kifizetésének megítélésekor?

A fő probléma az, hogy külön-külön vannak megítélve. Amennyiben az illető munkaképtelen és rokkantnyugdíjat szeretnének igényelni, akkor a Szociális Biztosító orvosának kell megítélnie. Ha egészségkárosodásra szeretnének kompenzációs juttatást szerezni, akkor a munkaügyi hivatalba kell mennünk. Harmadsorban, ha szociális szolgáltatást szeretnének igényelni, akkor újra meg kell ítélniük a kérvényüket.

Egyrészt értem, hogy a rokkantnyugdíj a szociális biztosító rendszerének része, ezért dönt róla a Szociális Biztosító, míg a kompenzációs segélyek a munkaügyi hivatalhoz tartoznak. Viszont azt nem értem, hogy a rokkantság és a kompenzáció meghatározása során miért használnak más táblázatokat és százalékokat. Ez olyasvalami, amit az egyszerű emberek nem értenek, én pedig nem tudom elmagyarázni.

Vannak olyan ügyfeleim, akik elsődleges immunzavarral küzdenek, ami miatt ismételten betegek, így nem tudnak munkát találni. Havonta kétszer súlyos fertőzéssel kórházba fekszenek, mégsem részesülhetnek rokkantsági ellátásban, mivel a betegségüket 20–30 százalékra értékelik. A rokkantság pedig 41 százaléktól kezdődik. Egészségkárosodottak azonban lehetnek, mivel ott már más táblázatok érvényesek, amelyeket teljesítenek.
(…)

Sme.sk, Katarína Fedorová: Krútim hlavou nad tým, ako rozhodujú niektorí lekári (rozhovor)