Vladimír Leksa (1972) 1995-ben végzett a pozsonyi Comenius Egyetem Természettudományi Karán biokémia szakon. Doktori titulusát a Bécsi Orvostudományi Egyetemen szerezte immunológiából. 2014 januárjától a pozsonyi Szlovák Tudományos Akadmémia Molekuláris Biológia Intézetében a molekuláris immunológia laboratóriumát vezeti.

 

Tudjuk, hogy Ön külföldön dolgozott. Mikor tért vissza Szlovákiába?

 

16 évig az orvostudományi egyetemen dolgoztam Bécsben, ahol az immunológia és a biológiai daganatkezelés terén végeztem kutatásokat. Kétszer sikerült megszereznem az osztrák nemzeti pályázatot, ami az akkori konkurenciára tekintve nem volt egyszerű feladat. Négy évvel ezelőtt azonban úgy döntöttem, hogy visszatérek.

 

 hirdetes_810x300  

Miért?

 

Főleg családi okok miatt (…). Ajánlatot kaptam egy laboratórium kiépítésére a Szlovák Tudományos Akadémiától. Emellett pedig immunológiát kezdtem el oktatni a Természettudományi Karon. Rendkívül optimista voltam. Tudtam, hogy a visszatérés nem lesz könnyű. Annak ellenére, hogy sokan óvtak tőle, nem gondoltam, hogy ennyire nehéz lesz. Három év alatt sem sikerült elegendő pénzt szereznem a laboratóriumra.

 

Amikor visszahívták Önt, akkor azt ígérték, hogy lesz elegendő pénz a laboratórium kialakítására?

 

Azt mondták, hogy saját magamnak kell megtalálnom a pénzforrásokat, pályázatokat és projekteket kell beadnom.

 

Milyen pályázattal próbálkozott?

 

A VEGA-val, amit meg is szereztem, de abból nem lehet minőségi kutatást csinálni.

 

Mennyi pénzt kapott a VEGA-ból?

 

Egy évre ötezer eurót kaptam, ami körülbelül az 5 százaléka annak, amire a kutatáshoz szükségem van. Ausztriában a hasonló nemzeti pályázatokból mintegy 100 ezer eurót kaptam egy évre. (…) Egy nemzetközi projekttel a Kutatási és Fejlesztési Ügynökséghez (APVV) is benyújtottam egy pályázatot, amire külföldről kiváló véleményeket kaptam.

 

Sikerült megszereznie a támogatást?

 

Szlovákiában nem elegendőek a külföldi vélemények, hazaiak is kellenek. A világon ez sehol sem szokás. Mivel a hazaiaktól nem kaptam jó véleményeket, ezért a pénzt sem kaptam meg. Az első évben azért nem kaptam meg a támogatást, mert állítólag kicsi volt a csapatom, a másik évben szintúgy nem kaptam meg a támogatást, mivel állítólag túl ambiciózus volt. Idén megkaptam a támogatást, ám a projektre szánt pénzből még semmit sem kaptam. Még júliusban kellett volna megkapnom a pénzt. Most szeptember van, a pénz sehol, sőt, a szerződéseket sem írtuk alá. Ez olyasvalami, ami az EU más országában sosem történhetne meg. Amikor mindezt elmesélem a bécsi kollégáimnak, nem akarnak hinni a fülüknek. Ez egy óriási szégyen.

 

Mennyi pénzről van szó?

 

200 ezer euróról négy évre.

 

Megkérdezte, hogy miért késnek a pénzzel?

 

Többször érdeklődtem, de a válasz mindig az volt, hogy nem válaszolnak nekik a minisztériumból. Állítólag a miniszter éppen akkor szabadságon volt.

 

Mit szeretett volna ebből a pályázati pénzből bebiztosítani?

 

Az APVV és a VEGA pénzeiből nem lehet drága műszereket vásárolni. Ezek a pénzek csupán az anyagra, vagyis a kutatás beüzemeltetésére elegendőek. Tavaly nyáron úgy döntöttem, hogy megpróbálkozom az uniós támogatásokkal. A felhívásból ugyanis kiderült, hogy a támogatást hosszútávú, stratégiai kutatásra lehet megpályázni (arról a felhívásról van szót, amit az oktatásügyi minisztérium a pénz szétosztása körüli botrány miatt törölt – szerk. megj.)

 

Mennyit kért az uniós forrásból?

 

13 milliót. A Szlovák Tudományos Akadémia ebből 15 százalékot kapott volna.

 

(…)

 

Hogyan értékelték a kérvényét?

 

Beadtuk, és mivel jó véleményeket kaptunk külföldről, ezért bekerültünk a következő körbe. Ezután nagyon sok bürokrata követelés érkezett, amit fokozatosan kellett teljesítenünk. Az egész hatalmas bürokráciai teher.

 

Csupán szlovák partnerekkel szerettek volna együttműködni?

 

Szerettünk volna együttműködni a Bécsi Orvostudományi Egyetemmel, hogy a lehető legtöbb páciens álljon a rendelkezésünkre. Végül elálltak az egésztől.

 

Miért?

 

Sok volt nekik ez az egész, hiszen ők is rengeteget pályáznak, de azt mondták, hogy ilyen bürokráciával még nem találkoztak – értelmetlen piackutatások, vagyonnyilatkozatok, telekkönyvi kivonatok, egy tucat becsületbeli nyilatkozat…Vagy ezer oldalnyi anyag gyűlt össze csak ezekből az iratokból. Amikor Szlovákiából az egész kutatóközpont fejétől, egy egyetemi professzortól azt kérték, hogy nyújtsa be az erkölcsi bizonyítványát, az számára rendkívül megalázó volt. Olyan pozíciója van, hogy ilyesmikhez nincs hozzászokva, és nem is lát okot ennek szükségességére. Azt mondta nekem: „Odaadom az erkölcsi bizonyítványom, ha megnézhetem a miniszterelnökötökét is”. (…)

 

Ezután miképpen folytatta ezt az egészet?

 

Optimista voltam. Úgy gondoltam, hogy van esélyünk megkapni a pénzt, mivel jó volt a projektünk. Végül a korrupciós botrány miatt az egész felhívást törölték. Mi egy évet dolgoztunk ezzel az egész, és most ki adja nekünk vissza ezt az időt? Ez alatt az idő alatt foglalkozhattunk volna a tudománnyal. Kénytelen vagyunk ilyen dolgokkal foglalkozni, aztán semmi sincs az egészből. Már értem, hogy miért próbált meg mindenki lebeszélni a visszatérésről. Az ember a maximumot adja, és semmit sem kap érte. Ez az egész a kiégéshez vezet. Nem csodálom, hogy Szlovákiában egy csomó tudós frusztrált. Én három éve vagyok itt, de már nagyon elegem van.

 

Gondolkodik azon, hogy elhagyja Szlovákiát?

 

Nagyon komolyan gondolkodom azon, hogy visszatérek Bécsbe. Azért jöttem ide, hogy segítsek, de látom, hogy ez lehetetlen feladat. Még az is előfordulhat, hogy teljesen visszavonulok a tudományos szférából.

 

(…)

 

DenníkNVedec sa vrátil po 16 rokoch z Viedne, eurofondy nezískal: Zvažujem odchod zo Slovenska

 

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!