Az alábbiakban a csakfoci.hu-n, 2017. szeptember 27-én megjelent interjút szemléztük, melyet Marco Rossival készítettek.
Hiányzik már Önnek Magyarország és Budapest? Mondjuk Dunaszerdahely nagyon közel van.
– Igen, hiányzik, és amikor csak tehetem, ellátogatok Budapestre, ahol azért öt évet eltöltöttem és otthon érezhettem magam. Picit más itt Szlovákiában, pláne Pozsonyban, ahol a lakásom van. Még nem igazán ismerem jól a várost. Igazán otthon egyelőre Budapesten érzem magam. Nyilván itt még nem ismernek úgy, és nem ismernek el úgy, mint Magyarországon, de nyilván még az elején járunk a közös munkának. Reményeim szerint ez azért majd Dunaszerdahelyen is így lesz majd.
Az eredmények Ön mellett szólnak, hiszen 10 fordulót követően a harmadik helyen áll a DAC, alig három pontra a listavezetőtől. Ez az az eredménysor és játék, amit elképzelt az idény elején?
– Az eredményekkel valóban elégedettek lehetünk egyelőre és azzal is, hogy a csapat meccsről meccsre, lépésről lépésre fejlődik. Az is igaz, hogy az utolsó két hazai meccsünkön annyira nem játszottunk jól, ez annak is betudható, hogy a játékosok sokszor túlságosan is kivárásra játszottak, nyilván ez egy taktikai problémát is jelent. Összességében azért rendben vagyunk így, a bajnokságnak nagyjából az egyharmadánál.
(…)
Korábban azt mondta a csakfoci.hu-nak, hogy túl korai még a konkrét célok között Európáról, az európai kvalifikációról beszélni a DAC kapcsán, mostanra változott már az álláspontja?
– Továbbra is az elsődleges cél az, hogy bejussunk az első hat közé az első 22 fordulóban, amelyet követően a legjobbak a bajnoki címért és a dobogóért küzdenek majd egyfajta rájátszásban, az alsóházi csapatok pedig a kiesés elkerüléséért. Utána viszont bármi elképzelhető, meglátjuk, mire leszünk képesek a végén. Még úgy is, hogy a keret nagyjából megegyezik az előző évivel, bár távozott Pavol Safranko a dán Aalborghoz, miközben Kalmár Zsolt érkezett a keretbe.
A bajnoki címbe mekkora beleszólásuk lehet? Milyenek a jelenlegi közvetlen riválisok, a Slovan, Trnava (Nagyszombat) vagy a Nyitra?
– Ahogy én látom, az igazán erős csapat a mezőnyben a Slovan és a Zsolna, a Trnava és a Nyitra pedig önmagához képest kiemelkedő idényt produkál egyelőre. A Slovan az anyagiakat tekintve kiemelkedő gárdának tekinthető, de úgy tudom, Zsolnán is komoly pénzeket fektetnek a keret kialakításába.
Most már jobban ismeri a Fortuna Ligát is, milyen a szlovák élvonal a magyar NB I-hez képest?
– Úgy általánosságban a szlovák liga gyorsabb és agresszívabb picit, míg a magyar bajnokságban talán több a minőségibb játékos, főleg a támadók és a középpályások között. De összességében, a színvonalt illetően nem látok nagy különbséget.
És milyen a mostani főnöke, azaz a DAC tulajdonosa, Világi Oszkár korábbi munkaadójához, George F. Hemingway-hez képest?
– Őszintén szólva, Hemingway úrral jó volt a kapcsolatunk, korrekt volt velem szemben, egészen addig, amíg meg nem nyertük a bajnokságot. Onnantól kezdve, azaz május 27., szombat után megváltozott a viselkedése, olyanokat kezdett nyilatkozni, amik nem fedték a valóságot. Mindig a pénzt emlegette velem kapcsolatban, pedig én soha nem beszéltem neki a pénzről. Emiatt csalódtam benne kicsit. Világi úrral kapcsolatban csak jókat tudok mondani, bízik bennem, tisztel és elismer engem és a stábomat, hisz a klub jövőjében.
Jobb anyagi helyzetben van a DAC, mint volt a Honvéd, amikor bajnokok lettek?
– Nézze, az biztos, hogy a Dunaszerdahely nem költ többet a felnőtt csapatára, mint a Honvéd. Az is igaz viszont, hogy itt rengeteget invesztálnak a stadionba és az utánpótlásba. Az új stadion egészen csodálatos, a szurkolók pedig nagyszerű hangulatot teremtenek benne. Amikor elkészül majd, nagyon különleges lesz, és nem csak a szlovák bajnokságban. De ugyanígy komoly befektetés zajlik az akadémia kapcsán is, emiatt sem költ most sokat a klub az első csapatra, de minden a tervek szerint zajlik itt.
A szlovák csapatoknál hogyan tekintenek a DAC-ra? Itthon azért inkább magyar csapatnak számít a DAC, mint sem szlováknak.
– Ez itt is így van. Csodálkoznak is a riválisoknál, amikor megjelennek a szurkolóink, és skandálják, hogy „Ria, ria, Hungária!” (nevet). Ennek azért biztos nem örülnek annyira…vannak is helyek, ahol nem szívesen látnak minket. Ugyanakkor szerintem el is ismerik a drukkereinket. Bevallom őszintén, bennem is elindít érzelmeket, amikor hallom énekelni és szurkolni őket magyarul. Emiatt is jötem ide többek között, annyira magával ragadó volt a klub és a stadion atmoszférája, különlegessége.
Ez a különleges klub hol végezne az NB I-ben?
– Nem könnyű kérdés, de azt hiszem, hasonló pozícióban ott is tudnánk állni, mint itt. Ahogy mondtam, nincs nagy különbség a színvonalat tekintve a két bajnokság között. Mint ahogy szerintem a Videoton is a bajnoki címért harcolna a Slovannal a Fortuna Ligában, a Honvéd pedig a dobogóért.
Mi a helyzet a csapat magyar játékosaival, Kalmár Zsolttal, Vida Kristopherrel és Mervó Bencével? Előbbi húzóember lett szinte azonnal, Vida is rendszeresen játszik, a csatár viszont sérült hoszabb ideje.
– Kalmár Zsolt leigazolását én magam kezdeményeztem nem sokkal azután, hogy ideérkeztem, mondhatom azt is, hogy miattam jött ide, mert már akkor győzködtem, hogy igazoljon ide, amikor még a Bröndby-nél volt. Beszéltem Bódog Tamással is, tudom, hogy a Diósgyőr is szerette volna szerződtetni. Ő egy olyan futballista, aki a különbséget jelentheti a pályán egy-egy mérkőzésen, és volt is már több jó meccse is, mióta itt van. Nyilván van még hová fejlődnie, de jó úton jár. Vida munkájával is elégedett vagyok, Mervó viszont csak két hete tudott elkezdeni edzeni, még várni kell a visszatérésére.
Nemrégen, a Senica elleni bajnokit követően a szurkolóknak is üzent már Dunaszerdahelyen, szóvá téve, hogy kifütyülték a csapatot a végül győztes meccs során.
– Igen, mondhatni, ideges, feszült voltam a találkozó után. Volt füttyszó a meccsen, én pedig arra kértem őket, hogy inkább támogassák a csapatot akkor, amikor igazán szükség van rá, amikor nem játszanak jól a játékosok. Tegyük hozzá, hogy a drukkereink mindehol kiemelkedően támogatnak minket, akárhová is utazzunk, és játsszunk bárhogyan is. Akárcsak a Honvéd-drukkerek! Ezek a szavak egyébként sem az ultráinknak szóltak, hanem azoknak, akik csak úgy eljöttek szórakozni a meccsre. Persze mindenki azt mond és csinál, amit akar, én csak arra kértem őket, próbáljanak meg inkább szurkolni, aztán a meccs végén majd fütyülnek, ha nagyon kell. Akkor is inkább fütyüljenek ki csak engem nyugodtan.
Nyitókép: profutbal.sk
Megosztás:
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.