Olvasom Márai Sándor 1954. március 21-i Vasárnapi krónikáját, amelyben az Aranycsapat tizenkettedik játékosaként emlegetett Szepesi György szavaira reagál, Szepesi ugyanis „erkölcsi bélpoklosoknak” nevezte az emigráns magyarokat, akik „hazudnak, rágalmaznak, menekülteknek adják ki magukat”.
Márai a Szabad Európa Rádióban válaszolt a „jó torkú rádióbemondónak”, a „vörös rendszer haszonélvezőjének”, aki „hivatalos magyar kommunista rádiótudósítói minőségében” igyekezett besározni a hazai közvélemény szemében a bolsevizmus elől Nyugatra menekülőket.
Szepesi György az ötvenes években „Galambos” fedőnéven a kommunista titkosrendőrség ügynöke volt. Takács Tibor történész írja a „Szoros emberfogás – futball és állambiztonság a Kádár-korszakban” c. könyvében, hogy Szepesit 1950-ben szervezte be az ÁVH, az 1956-os forradalom idején (október 24-i rádióbeszédében) a rend helyreállítására szólította föl a lakosságot (ráadásul a sportolók nevében, amire semmilyen felhatalmazása nem volt), az 1958-as futballvébé előtt pedig arra vonatkozóan adott tippeket megbízóinak, „hogyan lehetne szétzúzni a Puskás-Kocsis-legendát”.
Szepesiből később az MLSZ elnöke lett (1978-1986), Pulitzer-emlékdíjas és Prima Primissima-díjas riporter, 2005-ben Budapest díszpolgárává választották, tavaly pedig MLSZ-életműdíjat kapott. Ahogy Bölöni László fogalmazott, akit két éven át sikertelenül igyekezett beszervezni a román titkosrendőrség: „Hogy kötelező volt a kollaboráció? Csak meghalni kötelező, a többi tőled függ.”
fotó: Origo.hu – a képen Helmut Schön, az NSZK labdarúgó-válogatottjának kapitánya (balra) és Szepesi György
Megosztás:
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.