Csécsi László: Nem gyűlölnek bennünket

(…)

Közel egy évtizeden át jártam nemzetközi gazdasági konferenciákra, és különösen tanulságos volt, hogy sokszor a nyugat-európai cégek is egy kalap alá veszik hazánkat a többi régiós országgal. Hát még a tengerentúliak. A trendek és tendenciák vizsgálatakor nincs értelme azzal vacakolni, hogy Szlovákiára, Lengyelországra, Magyarországra bontsák a térséget.

Ami a mi szemünkben markáns különbség, az kicsit távolabbról olyan apró eltérés, ami a mérési hibahatár közelében van. Meg lehet említeni a szabályozás eltéréseit vagy a politikai különbségeket – ezeket Magyarország esetében gyakran meg is említették az elmúlt években –, de nem is kérdés, hogy az országok lakóinak ízlése hasonló, munkamoráljukban, szakértelmükben alig van különbség, és hasonlóan gondolkodnak a világról. Az apró különbségeket főképp a törvényhozás eltérései okozzák.

Utazni muszáj. Semmihez sem hasonlítható az a kép, amilyennek akkor látjuk Magyarországot, ha egy messzi földrészről tekintünk vissza rá. Formái mégis akkor rajzolódnak ki a legélesebben, amikor nem megyünk túl messze. Csak ide, a környékre, ahol első látásra ismerősek, mégis különösek a homlokzatok, ahol a söröző pultosa szakasztott úgy néz ki, mint a volt iskolatársunk, és ugyanúgy hadar, csak nem magyarul, és ahol még olvasni tudunk a gondolatokban.

    

Az apró különbségek elegendők ahhoz, hogy kisiklassanak bennünket a napi rutinból, az otthonosság érzetét mégsem veszik el. Gyakrabban kellene átjárnunk egymáshoz.

(…)

MNO.hu – Csécsi László: Nem gyűlölnek bennünket 
kép: mno.hu/MTI