Hunčík Péter: Az élet alfája és omegája, hogy ne harácsoljuk mindenáron a pénzt

(…)

Ön az egyike azoknak, akik elmondhatják, milyen érzés, amikor az embernek hirtelen sok pénze lesz, és hogy a gazdagság valóban garancia-e arra, hogy az ember elégedett legyen. Ott volt a Nova televízió megalapításánál, a részesedésének eladása után pedig több tízmillió koronára tett szert.

 

Amikor néhány társammal együtt észleltük, milyen irányba tart a Nova, és hogy nem az válik belőle, amit mi szerettünk volna – mert mi egy intellektuális televízióról álmodtunk –, távoztunk. Az életben fontos, hogy elhatározzuk, hogy ha valami a szándékunk ellen szól, akkor tudjunk távozni és nemet mondani.

 

Ha tovább maradt volna, akkor a fenti összeg többszörösét kaphatta volna meg.

 

Igen. Aki a leginkább kritizált minket és utolsónak szállt ki, az ötszörösét kapta annak az összegnek, mint mi. A pénz azonban nem fontos, hiszen vannak határok, amikor egyértelműen meg kell tudni mondani, hogy elég. Ennek a határnak nagyon szigorúnak kell lennie. Az élet alfája és omegája, hogy ne harácsoljuk mindenáron a pénzt.

 

Minden alkalommal, amikor olyan helyzetbe kerültem, hogy hirtelen több pénzem lett, mint a barátaimnak, nagyon kínosan kezdtem magam érezni. Nyomorúságos egy állapot volt. Különféle terveket alakítottam ki arra, hogyan szabaduljak meg a pénzemtől – mennyit adjak a legközelebbi rokonaimnak, kinek segítsek.

 

Hasonlóan reagált mint Fedor Gál, aki szintén eladta a részesedését a televízióban. A pénzét jótékonyságra, hasznos projektekbe fektette, végül nem maradt semmije.

 

Somorján megalapítottam a Fórum Kisebbségkutató Intézetet, hogy legyen legalább egy olyan intézmény, ahol tudományosan is foglalkoznak a kisebbségekkel. Lám, mindez már 20 éve működik.

 

Ipolyságon nőttem fel a régi zsinagóga mellett. Ma már egyetlen zsidó sem él abban a városban. Azt mondtam, ha ezt a zsinagógát mi, keresztények tettük tönkre, az hatalmas szégyen, ezért helyre kell állítani, és vissza kell adni a régi büszkeségét. Pénzt fektettem a zsinagóga felújításába, ami jelenleg kulturális központként működik, és a fiatalok egyik kedvenc találkozóhelyévé vált.

 

Nagyon sok pénzt osztottam szét a rászoruló emberek között. Ott segítettem, ahol tudtam. Ezek voltak a menekülési útvonalaim arra, hogy miként szabaduljak meg a pénzemtől. Ettől kezdve sokkal jobban éreztem magam.

 

Magának nem kívánt semmit?

 

Mások nagyon gyorsan felvilágosítottak, hogy a dolgok nem így működnek. Először be kell fektetni a pénzt, keresni kell rajta, és utána lehet jótékonysági projekteket finanszírozni és másokon segíteni.

 

A két lányomnak meg tudtam adni azt, hogy Kanadában járjanak egyetemre. Nyelveket tanultak és látták, hogyan működik egy igazán minőségi, multikulturális és korrekt társadalom. Felépítettünk egy kis családi házat, nekem ennyi épp elég.

 

Mi másra kellett volna költenem a pénzemet? Persze, utazhattam volna drága kirándulásokra és európai futballmeccsekre, de nem ez tölti ki az életem. Inkább színházba megyek, kiállításra, olvasok, vagy olyan emberekkel beszélgetek, akiknek a társaságában jól érzem magam.

 

Az extravagáns és drága dolgok nem jelenteken boldogságot, csupán elveszik az ember energiáját. A másokon való segítség viszont garantálja az energiát. Ebből a szempontból valóban boldog ember vagyok.

 

DenníkN, Psychiater Hunčík: Doma hovoríme len sedem minút denne. Je hanbou, že človek sa lepšie cíti u psychiatra ako pri vlastnom partnerovi

 

Nyitókép: Foto N/Tomáš Benedikovič