Branko Milanović: Davos szomorú valósága

Több ezer ember gyűlt össze (…) Davosban. Együttes vagyonuk több százmilliárd dollárra tehető, de akár az egy billiót is eléri. Soha a világtörténelemben nem volt még ilyen magas az egy négyzetméterre eső vagyon nagysága.

És ebben az évben, mint az elmúlt 6-7 alkalommal is, mi más lehetne a fő témája a világ négy sarkából idesereglett iparmágnásoknak és milliárdosoknak, mint az egyenlőtlenség, mint az egyenlőtlenség…

Talán csak a hivatalos programok közti szünetekben beszélhetnek majd hatalmas, monopolhatalommal bíró vállalataikról, amelyek képesek kijátszani egymás ellen az országok hatóságait, hogy elkerülhessék az adófizetést. Vagy arról, hogyan kell betiltani a munkások szerveződését gyáraikban, hogyan kell az állami mentőszolgálatokkal szállíttatni a hőgutát kapott munkásokat és így megspórolni a légkondicionálás költségeit. (…)

   

Ha a feltörekvő országokból érkeztek, arról folytathatnak értékes tapasztalatcserét, hogyan lehet több hónapig visszatartani a béreket, míg a munkásoknak járó összeget magas kamatra befektetik, vagy hogyan lehet kikerülni a munkavédelmi szabályokat. Illetve, hogy hogyan lehet bagóért felvásárolni privatizált cégeket és offshore cégeket létrehozni valamelyik karibi adóparadicsomban.

És ezek az emberek még mindig az egyenlőtlenségről beszélnek, hiszen, mint tudjuk, ezek korunk meghatározó kérdései, nem csoda, hogy folyton ezeken járnak gondolataik.

Valahogy mégsem sikerült elegendő pénzt, időt és kellően fogékony lobbistát találni ahhoz, hogy olyan politikák megvalósítását segítsék elő, amelyekben korábban már hivatalos keretek között egyébként is megegyeztek: megadóztatni a leggazdagabb 1 százalékot és tisztességes bért biztosítani a munkásoknak, csökkenteni a menedzseri fizetések és az átlagbér közti különbséget, hogy növelik a közoktatásra fordított pénzt, (…) hogy harcolnak a korrupció ellen a kormányzati szerződések és a privatizáció vonatkozásában.

Mivel utánozhatatlanul sikertelenek voltak abban, hogy rábírják a kormányzatokat, hogy tegyenek végre valamit az egyenlőtlenségek csökkentése érdekében, nem meglepő, hogy semmi sem történt az ügy érdekében. Vagy talán épp az ellenkezőjét hajtották végre: Trumpnak sikerült átvinnie a gazdagokat érintő, történelmi mértékű adócsökkentési javaslatát, közben pedig Macron is felfedezte a thatcherizmus vonzerejét. Úgy tűnik, hogy a feltörekvő országokban sem történt előrelépés, kivételt talán csak a kínai korrupció elleni harc jelent.

Bizarr módon azon emberek segítségével térnek vissza a 19. századi munkáskörülmények és adópraktikák, akik elvileg egyenlőséget, tiszteletet és átláthatóságot hirdetnek. (…) Nem akarnak megélhetést biztosító bért fizetni, de filharmonikus zenekart alapítanak. Betiltják a szakszervezeteket, de workshopot rendeznek a kormányzat átláthatóságáról.

És most, egy év után visszatértek Davosba, hogy újabb rekordot állítsanak fel az egy négyzetméterre eső milliárdos vagyon nagyságában. És a konferenciatermekben, de a folyosókon is a téma ugyanaz lesz. És ez így folytatódik… míg vége nem szakad.

A szerző a City University of New York akadémikusa, Az egyenlőtlenségek hajtóerejéről  című könyv szerzője

globalinequality.blogspot.com, Dutiful dirges of Davos

Nyitókép: swissinfo.ch