Marek Herman pszichológus: A Valetin-nap nem a szerelemről szól, hanem a nyilvános mutogatásról

A házasság valóban csak egy papír? Hogyan tudjuk, hogy valóban ő az igazi? A kapcsolatokról, arról, hogy miképpen befolyásol minket a szüleink házassága, valamint a Valentin-napról a Dobré Noviny Marek Herman cseh pszichológust kérdezte.

(…)

Úgy gondolja, hogy manapság nehezebb kiépíteni olyan szép és jól működő kapcsolatokat, mint amilyenek a régiek voltak?

   

Igen. Az élet egykor jóval nehezebb volt, de emellett sokkal egyszerűbb és áttekinthetőbb is. Mindenki tudta, hogy mit kell csinálnia, hiszen az elődök példája generációkon keresztül ismétlődött. Ma már a világ jóval összetettebb. Paradox módon a kapcsolatoknak nagy segítséget nyújtott a szegénység. Amikor olyan félelmeid vannak, hogy egyáltalán túléled-e a holnapot, akkor nagyon fontos, hogy meg tudj bízni a partneredben. Sőt, egymásban kell tudni megbízni. Ezért a párok régen sokkal összetartóbbak voltak. Ez ma már a múlté. (…)

Ön szerint az embereknek megváltozott a kapcsolatokról alkotott nézete?

Úgy gondolom, hogy igen. Ez a gyors és felszínes világ a kapcsolatokon is meglátszódik. Gyorsan megismerkedünk, gyorsan ágyba bújunk, az első konfliktus után pedig szakítunk. (…) A partnercsere manapság éppen olyan, mint a mobilcsere. Az emberek addig-addig foglalatoskodnak a kitalált hülyeségeikkel, mígnem megmérgezik velük a kapcsolatukat. Egy kapcsolatban kulcsfontosságú dolog, hogy meg tudjuk különböztetni a problémát a kényelmetlenségtől. Ha beteg vagy, ha leég a házad, vagy a feleséged rákban meghal, az tényleg probléma. A többi csupán kényelmetlenség. Ha valaki ezt nem érti meg, akkor előbb vagy utóbb a kicsinyességekbe és a hülyeségekbe fojtja bele a kapcsolatát.

Aztán itt van ez a mindenhonnét csöpögő „jól érezni magunkat“ duma. Élvezni az életet. Egybekelünk és minden jó lesz, nem? Aztán jön az első gyerek és rögtön falba ütközünk: hatalmas meglepetés és a sokk ér bennünket. Egyszeriben már nem élvezhetjük az életet, hiszen a saját gyerekünk akadályoz meg ebben. A mai anyukák egyenesen bölcsibe viszik a gyereket. És nem csak a kétéveset, de a három hónaposat is. Az egész olyan, mint egy járvány. A legnagyobb változás abban történt, hogy az emberekből eltűnt az az igyekezet, hogy kibírják, elviseljék a rájuk nehezedő terheket. Az emberek azt hiszik, hogy az élet egy végtelen karnevál, de nem az.

(…)

Sokan arról álmodnak, hogy egyszer olyan kapcsolatuk lesz, mint amilyen a szüleiknek vagy a dédszüleiknek volt. Létezik valamiféle „rövid útmutatás“ a hosszú, jól működő kapcsolathoz?

Még mielőtt belépnénk egy kapcsolatba, meg kell találnunk önmagunkat. Meg kell értenünk magunkat. Szó szerint: fel kell fedeznünk önmagunkat. Mit akarok, és mit nem akarok? Ez az alap. Enélkül nem tudunk egy lépést sem tenni. (…) Ha nem tudom ki vagyok, akkor választani sem tudok jól. Először is fedezzük fel önmagunkat, csöppenjünk bele a nagyvilágba. Aztán színre léphet a „nagy ő“.

Honnan tudom, hogy ki lesz a „nagy ő“?

A test megmondja, hiszen az igazi partnerrel kialakul egy bizonyos „érintkezési szimpátia“. Egyszerűen kellemes érzéssel tölt el, ha megérint. Ha órákon át tudunk miről beszélni. Ez mind annak a jele, hogy ő lehet az igazi. De vigyázni kell a szerelemmel. Azok a hetek és hónapok, amikor hormonális medencében úszkálunk, amikor remekül érezzük magunkat, és az az érzésünk, hogy a másik egyszerűen fantasztikus, megtévesztő lehet. Várnunk kell.

A valódi, értékes dolgokat csak hosszabb idő után tudjuk felfedezni. Évekre van szükség, legalább kettőre. Csak utána ismerjük fel, hogy azzal a másikkal akkor is jó együtt lenni, ha már nem úszunk őrült szerelemben. Ez úgy ismerhető fel, hogy egy bizonyos csendes öröm telít el bennünket. Egyfajta békesség. A szerelmi kapcsolatot partneri kapcsolattá kell átalakítanunk. Szilárd párként kell összetartanunk a mindennapokban és a nehéz krízisek idején is. Összefoglalva az útmutató a következő: fedezzük fel önmagunkat és fussunk bele a világba; a testünk segít megtalálni a partnerünket. Ezután pedig keményen meg kell dolgoznunk a kapcsolatunkért. Nagyon nehéz, de meg lehet csinálni.

Ön szerint milyen mértékben formál minket a szüleink kapcsolata? Amennyiben a szüleinknek szép kapcsolata volt, akkor a jövőben nekünk sem lesz problémánk azzal, hogy szép kapcsolatot alakítsunk ki?

Igen, igaz, hogy a szüleinket utánozzuk. Egész életünkben olyan közeget akarunk kialakítani magunk körül, mint amilyet gyermekkorunkból ismerünk. Így a kapcsolatainkban is azt utánozzuk, ami tetszett nekünk. De sajnos azt is, ami nem tetszett. Erről gyakran nem is tudunk. Az első dolog, amit meg kell tennünk az az, hogy „megoldjuk a szüleinket“. Pontosan meg kell neveznünk, hogyan irányították, miképpen vitték végig a kapcsolatukat, és ezt kell észben tartanunk. Másképpen annak a veszélye fenyeget, hogy ugyanazokat a mintákat fogjuk utánozni, amelyeket egész gyermekkorunkban láttunk és átéltünk. (…)

Ünnepli a Valentin-napot? Mit gondol erről az ünnepről?

A Valentin-napra inkább egy kommersz amerikai dolgoként tekintek, mintsem egy kedves hazai ünnepre, úgyhogy nem ünneplem. Szerintem sokan úgy vannak vele, hogy hülyén jönne ki, ha nem ünnepelnék, mert körülöttünk mindenki megünnepli. Olyan kellemetlen érzés, amikor valaki csokrot küld a párjának a munkahelyére, a többi három kollegina pedig semmit sem kap. Ebben az esetben a férfit rögtön azzal gyanúsítják meg, hogy nem szereti a párját. Ez az egész nem a szerelem kinyilvánításáról szól, hanem a nyilvános mutogatásról, amit az amerikaiak nagyon szeretnek. (…)

Dobré Noviny, Uznávaný český psychológ: Valentín nie je prejav lásky, ale verejné predstavenie. A práve to Američania milujú