Csaba
  • HUF: 407.73
  • USD: 1.03
  • 18 °C
  • 27 °C

Hirdetés (X)

Szemle

Hrubík Béla: Nyugodj békében Rezső bátyám

Számomra az a tisztesség jutott, hogy a Csemadok Életmű Díj átadásakor néhány évvel ezelőtt Szabó Rezső engem kért fel, hogy laudáljam a tevékenységét. Akkori laudációmat most közzé teszem. Nyugodj békében Rezső bátyám. Valami nagy szakadhatott ki az égben, hogy mindenki menni akar mostanság. Megtiszteltetés volt, számomra, hogy ismerhettelek

 

Szabó Rezső méltatása

 

Szabó Rezső 1929 május 10-én született Kolozsnémán.Apja földműves, édesanyja tanár.
1940-ben, a háború alatt a pápai református kollégiumban kezdte középiskolai tanulmányait,majd 1944-ben a komáromi bencés gimnáziumban tanult. Itt is érettségizett 1948-ban. Jogi tanulmányait 1948 és 1951 között a Pázmány Péter Tudomány Egyetemen kezdte, majd a pozsonyi Komenský Egyetemen fejezte be (1952-ben). 1951–1954-ben a Csemadok KB szakelőadója, 1954–1956-ban a Csemadok KB titkára, 1958–1969-ben a Csemadok KB főtitkára, közben 1959–1961-ben a Csemadok KB lapjának a Hétnek főszerkesztője.

 

Olyan időszakban volt meghatározó személyisége a Csemadoknak, amikor ember kellett a gátra.A Csemadok 1963 és 1968 között négy olyan reformtervezetet dolgozott ki, amely a szlovákiai kisebbségek ügyének átfogó szabályozását célozta. 1968-ban egyike volt a szlovákiai magyarság követeléseit tételesen megfogalmazó értelmiségieknek. Ebben a folyamatban a jogilag és elméletileg is egyaránt kiválóan képzett és felkészült Szabó Rezső , mint a Csemadok akkori vezető titkára vállalt igen nagy szerepet. Ezek között szerepelt az 1968-as 144-es számú nemzetiségi törvény kidolgozása, mely mind a mai napig megállná a helyét a jogos követeléseink között.

 

Ha visszapergetjük az időt, mintha a mai kor problémáit, küzdelmeit, helyzetét látnánk. Önkormányzatiság, kulturális és oktatási autonómia, társadalmi helyzetünk megváltoztatása, Dél-tiroli és finnországi kisebbségpolitikai hasonlatok. Akkor is, és most 40 évvel később is ha valami jogot követeltünk, azonnali támadásnak voltunk kitéve. Józan, de következetes politikája Szabó Rezsőt korának , a Csemadoknak, és a szlovákiai magyarságnak valódi vezető alakjává emelte.

 

A Csemadok 1969 március 17-18-án megtartott X. rendkívüli Közgyűlése előtt kimondta:

 

,,Eddig minket csak mint egyedeket ismertek, most megvan a lehetőség, hogy minket mint népcsoportot is elismerjenek”

 

Kimondta, hogy:,, Magyar Nemzeti Tanácsra, tudományos életre és a társadalmi élet összpontosítására van szükség” s még az utcai demonstrációk lehetőségétől sem zárkóztak el, ami akkoriban igen nagy bátorságra vallott.Ezen a kongresszuson változtatták meg a Csemadok nevét Csehszlovákaiai Magyarok Társadalmi és Kulturális Szövetségére.Későbbi írásaiban és beszélgetések során Szabó Rezső találóan jellemezte azt a kort, ami szerinte akkor olvadt össze először a felülről létrehozott hivatalos Csemadok az alulról szerveződő valós Csemadokkal, melynek célja mindig is ez volt: megmaradni embernek, magyarnak a szülőföldön.”

 

A Csemadokot reformelképzelései miatt 1969-ben kizárták a Nemzeti Frontból, majd később azt a Szabó Rezsőt is a CsKP-ból és a Csemadokból, aki még1969–1970-ben a Szlovák Nemzeti Tanács alelnöke volt.1971–1974-ben fizikai munkásként kereste kenyerét, hasonlóan a többi kegyvesztett sorstársával együtt, majd néhány évvel később, a konszolidálódni látszó időkben 1975–1981-ben egy vállalat szakelőadója, 1982–1990-ben pedig jogásza. 1989-ben társaival, köztük Dobos Lászlóval egyetemben a Csemadok kongresszusán rehabilitálták.

 

Felejthetetlen képként maradt meg mindenkiben ,aki ott volt 1989 december 6-án, amikor a Csemadok nagytermében néhány kérdést intézett az elnökségi asztalnál ülőkhöz majd nemes egyszerűséggel,mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne fogott egy karszéket, felállt rá és leakasztotta Gustáv Husák ,akkori köztársasági elnök fényképét a falról. 1990-ben egyik alapítója az Együttélés PM-nek, 1990–1992-ben a Szlovák Nemzeti Tanács képviselője.1993 és 1997 között a Csemadok országos alelnöke.

 

Számtalan törvénytervezet , felhívás , jogi szakvélemény megalkotója, 2004-ben a Kaligramm Kiadónál jelent meg könyve :A Csemadok és a Prágai Tavasz címmel, melyben életének meghatározó korszakáról vall őszintén, a történelmi hűség szemüvegén keresztül.Amikor róla mint emberről beszélünk, életművét értékeljük, sorsának kikerülhetetlen részeként jelenik meg a Csemadok, melynek minden , a megalakulásától megírt korszakát átfogja, sőt nevével fémjelzi.Ott volt a megalakulás korszakában 1949-59 között, meghatározó személyiségként vett részt a reformkorszak 1960-1969 közötti éveiben.

 

Nem távolodott le a szövetségtől kizárását átölelő két évtizedben sem, majd a rendszerváltást követő évtizedekben is hol tevékenyen,hol érdeklődve vett részt annak életében.Mindig is vallotta, hogy a Csemadok egy olyan hely,, mely nélkül az ember legjobb elvárásai sem valósulhatnak meg, közösség, amely az értelmes célokért képes az áldozatvállalásra is.Ennyire egyszerű az egész-ott kell lenni.Amikor a 80. születésnapján a Csemadok központ elnöki irodájában szűk baráti körben köszöntöttük, nem titkolta jól esett neki, hogy nem feledkeztünk meg róla. A gratulációkat és a méltatásokat fogadva szerényen csak annyit mondott:,, amit tudtam, megtettem”.

 

Nem tudhatjuk, hogy az élet hogyan rendezi nemzeti létünk, megmaradásunk filmjét, de érezzük, minden sorsfordító, emberpróbáló időben talál embereket, mint amilyen szabó Rezső is volt,akik fölülemelkedve mindenen a nemzet sorsát saját sorsuk fölé helyezik. Tudatosítanunk kell, hogy sorsunk ugyan nálunk nagyobb hatalmak kezében van, de a jellemünk mindig a magunkéban. Személyes mindnyájunk szerepe és felelőssége.

Számomra, mint a Csemadok elnökének számára külön megtiszteltetés, hogy a bölcsőtől egyre távolodó korában még kezet foghatok vele, és meghajthatom a fejem tisztességes,minden emberi tartást vállaló életútja előtt. Pilinszky János embert és lelket emelő verssoraival zárom köszöntésemet és fejezem ki hálámat szövetségünk minden egyes tagja nevében munkásságáért:

 

Ki nyitja meg a betett könyvet?
Ki szegi meg a töretlen időt?
Lapozza fel hajnaltól-hajnalig
emelve és ledöntve lapjait?

Az ismeretlen tűzvészébe nyúlni
ki merészel közülünk? S ki merészel
a csukott könyv leveles sürüjében,
ki mer kutatni? S hogy mer puszta kézzel?

És ki nem fél közülünk? Ki ne félne,
midőn szemét az Isten is lehúnyja,
és leborúlnak minden angyalok,
és elsötétűl minden kreatúra?

A bárány az, ki nem fél közülünk,
egyedül ő, a bárány, kit megöltek.
Végigkocog az üvegtengeren
és trónra száll. És megnyitja a könyvet.

 

Köszönjük Rezső bátyánk.!

 

Hrubík Béla: Facebook

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!

Kommentek

Király Zsolt

Király Zsolt, 42 éves közgazdász, a Körkép.sk alapító főszerkesztője. A 2015-ös Újságírói Díj nyertese oknyomozó kategóriában. Korábban a .týždeň-ben és a Heti Válaszban is publikált.

Hirdetés (X)

Kövessen minket