A múlt héten megöltek egy tisztességes újságírót Szlovákiában. A hír – bel- és külföldön – mindenkit megrázott. A nyomás óriási a szlovák szerveken az ügy felderítésére. Remélem, ez sikerülni is fog.

 

Az igazság azonban az, hogy a lényeget már ma is ismerjük. Az pedig messze nem szívderítő, s azt sugallja, hogy mélyebb, lényegi változásokra volna szükség az országban. (…) Ami történt, az nem más ugyanis, mint a jéghegy csúcsa. S nekem az egész heggyel van gondom. 

(…)

Ez a belügyminiszter egyébként is érdekes figura: a rossz nyelvek azt mondják róla, hogy miniszterségei idején szorgalmasan gyűjtögetett aktákat legközelebbi partnereiről is. Igen, Ficóról is, Dankóról is, Bugárról is. 

(…)

Hétfőn, a mostani gyilkossági eset kirobbanásakor Kalinák facebook oldalán bejelentette, hogy megszakítja programját és rohan a helyszínre. Rossz érzés fogott el, amikor ezt olvastam. Kalinák egy bűntett helyszínén? Nekem erről inkább a bizonyítékok összekavarása, és nem a történtek felderítésének igénye ugrik be. Emlékszünk még a Malina Hedvig megverettetése napján Ficóval közösen tartott sajtótájékoztatójára, ahol a bűntett bizonyítékaival hadonászott a kamerák előtt?

(…)

Ezzel szemben a köztársasági elnök néhány héttel ezelőtt nevén nevezte a témát. Maffiaállamról beszélt, s ne feledjük: olyan emberről van szól, aki rengeteg politikai, diplomáciai, rendőrségi és titkosszolgálati információval rendelkezik.

 

 hirdetes_810x300  
(…)

A jelenlegi kormánykoalíció egy olyan rendszert működtet, ahol politikai és gazdasági érdekek tisztázatlan módon, már-már boldog maffiózó keresztapai összefonódásban élik vígan világukat. S a politikusok nemhogy távol állnak ettől, hanem a rendszer részei, működtetői.

 

Tudom, miről beszélek: miniszterelnök-helyettesként is, pártelnökként is megpróbáltak „beszervezni” a rendszer magyar ágába. Nem ment, ez volt az MKP-beli 2007-es konfliktus legfőbb oka. Előtte is ítéltek el jogerősen megtévedt MKP-sokat (akkor nem én voltam voltam az MKP elnöke), s azóta is hidasokat. Az a három és fél év, amíg én voltam az MKP elnöke, tiszta volt. De támadtak is érte a szlovákiai magyar és szlovák gazdasági lobbicsapatok, vissza lehet keresni az írásokat, újra lehet olvasni az interjúkat. 

 


Számomra mindig is elfogadhatatlan volt a korrupció, a provízió szent tehene, a százalékok visszaszedése. S amíg ez az összefonódás-mocsár meg nem változik, addig itt nem lehet érdemi változásra számítani, s mindenki, aki Ján Kuciak tragikus halála fölött ejt könnyet, egy kicsit színházat is játszik. A jelenlegi kormánykoalíciót és főleg annak módszereit kell innen kisöpörni, ebben igaza van Stefan Hríbnek. (Az már más kérdés, hogy 2010 táján maga is segédkezett eme rendszer egyik szlovák-magyar elemének létrehozatalában.)

 

S bizony hamisak azok a magyar könnyek is, amelyek tulajdonosai nem keresik legalább néhanap a választ a gyakorta elhangzó kérdésre: honnan van a Most-Hídnak annyi pénze? Amennyit szlovák elemzők szerint sem lehet tiszta módon szerezni? 

 

Mert ez a dolog lényege: a politika, a fekete- és szürkegazdaság és a megvehető sajtó egy részének összefonódása. Amíg itt nem tisztulnak le a viszonyok, nem várható érdemi javulás. Ölni remélhetőleg nem ölnek már meg senkit, de a bűzös mocsári viszonyok megmaradnak.

 

És megmaradnak a fájdalmas további kérdések is. Basternák Lászlóról azt mondják Ógyallán, hogy nem akart meghajolni Komárom környéki magyar vállalkozói körök akarata előtt, azért kellett meghalnia. Tudjuk ma, ennyi év után, ki gyilkoltatta meg?

(…)

Amíg itt nem lesz rendszerszerű változás, addig csak a felszínt simogatjuk. És becsapjuk magunkat, ha nem látjuk, hogy a jelenlegi, velejéig bűzös rendszer a jelenlegi kormánykoalíció létének alappillére. Van úgy, hogy csak a visszakért százalékok behajtóit verik félholtra (Bugár Buza nevű emberét 2011-ben) , van úgy, hogy már szót sem váltanak a remélhető biznisz miatt egymásnak feszült koalíciós partnerek (védelmi minisztérium), s van úgy is, hogy az uniós alapok miatt marják-ölik egymást. A lényeg ugyanaz: amíg ebben nem történik áttörés, addig csak a konfliktusok és a mocsár szintje lesz a vitatéma. De a bűz marad.

(…)

Elnézem a nem meggyőző miniszterelnököt, a hiteltelen belügyminisztert, a habogó rendőrfőnököt, a századszor is fogadkozó főügyészt, melléjük képzelem Dankót, Bugárt és Harabint, néhány alkotmánybírót, és Milan Lasica halhatatlan mondata jut eszembe: ez egy boldog ország. Itt már azok is küzdenek a korrupció és a szennyes módszerek ellen, akik azt naponta csinálják.

Csáky Pál: Facebook

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!