A menesztett nagyszombati érsek, Róbert Bezák – aki vette a bátorságot és rámutatott elődje, Ján Sokol különös gazdálkodására – az Aktuality.sk-nak adott interjújába elmondja, hogy Ján Kuciak és Martina Kušnírová meggyilkolása után miért lépett újra színre.

 

(…)

 

A Tisztességes Szlovákiáért rendezett megmozdulások második menetén Ön is fellépett. Azt mondta, hogy Martinát és Jánt nem ismerte személyesen. Akkor mégis miért döntött úgy, hogy felszólal?

 

 hirdetes_810x300  

Ebben a pillanatban már azt kell mondani, hogy nem mehetnek így tovább a dolgok, és valamit tennünk kell. Az, ami jelenleg Szlovákiában történik, az nem egyetlen ember története, nem az én történetem, hiszen ez az egész mindenkit érint. Az ő történetük senkit sem került el.

 

Ján Kuciak nem arról írt, hogy az útkarbantartók jókor vagy rosszkor sózták-e le az utakat. Ő olyan kapcsolatokról fedte fel a leplet, amelyek a mély erkölcstelenségek mélyébe ástak, s ezért meg kellett halnia. Ha valami másról írt volna, még most is élne. Ő azonban olyan mélyre ment a társadalmunk elemzése során, hogy az az életébe került. Nagyon súlyos dolog, ha az embernek amiatt kell meghalnia, hogy rátapintott az igazságra.

 

Azt, aki egy kifli ellopására hívja fel a figyelmet, leginkább a verés fenyegeti. Az, aki több millió euró ellopására hívja fel a figyelmet, nem tudja, hogy hol vár rá egy puskacső – mondta Daniel Pastirčák prédikátor. Egyetért vele?

 

Igen. Ha valaki elvesz tőlünk tíz eurót, akkor úgy érezzük, hogy megloptak bennünket. Ján Kuciak cikkében azonban olyan összegekről van szó, amilyeneket mi el sem tudunk képzelni. Annál rosszabb ez az egész. Az az érzésem, hogy az emberek csupán a saját lehetőségeikhez mérten képesek gondolkodni – száz euró, ötszáz euró, ezer euró.

 

De ezekben a cikkekben olyan hatalmas mennyiségű pénzekről olvasunk, amelyeket sokkal jobban el lehetne osztani. Miért legyen azoké az embereké ez a pénz, akik már így is gazdagok? Ez a pénz mindnyájunkat megilleti azért, hogy Szlovákia szebb legyen.

 

(…)

 

Szlovákiában három hete folyamatosan tömegtüntetések zajlanak. Viszont ezek a tüntetések is megosztják a társadalmat: vannak, akik támogatják, és vannak, akik elutasítják…

 

A tüntetések mindig megosztóak lesznek. Nem hihetjük azt, hogy a tüntetések során mindenki elégedett lesz. Természetesen azok, akik a mostani állapotokból profitálnak, nem fognak egyetérteni a tüntetésekkel. A lakosság jelentős százaléka már profitált, akkor meg miért is akarna változásokat?

 

(…)

 

A múltban láthattuk, hogyan küldték halálba a kommunisták az elvtársaikat úgy, hogy közben azt mondták, minden rendben van. Azóta nem tanultunk a történelemből? Ha nincs mindenki számára igazság és jog, akkor senki számára sincs.

 

Nagyon bánt engem, hogy e tettel kapcsolatban elsősorban nem az erkölcsről beszélünk, hanem azzal foglalkozunk, hogy melyik politikusnak vagy politikai pártnak van belőle nagyobb haszna.

 

Ön szerint mi elégítené ki a társadalmat?

 

Ez nehéz lesz, ugyanis túl messzire mentünk. Nincs illúzióm azzal kapcsolatban, hogy a társadalom gyorsan és könnyen megnyugszik. Ez egy patthelyzet. Talán van bennünk annyi tisztesség, hogy nem fogjuk egymást bántalmazni, hiszen egy országban élünk. Viszont attól tartok, hogy azok, akinek hatalmuk van, nem fognak tőle könnyen megválni. Éppen ellenkezőleg, még jobban meg fogják akarni erősíteni. Az, aki félni kezd attól, hogy elveszíti a hatalmát és az erejét, az egyre veszélyesebbé válik.

 

Hiányzik belőlünk az a képesség, hogy nemet mondjunk, és teret adjunk másoknak. Mintha mindegyik politikai pártban messiások lennének, akik azt hiszik, hogy eljön még az ő idejük. Ez nem így működik.

 

Az a helyzet, amivel most szemben állunk, nagy próbatétel Szlovákia és a jellem számára. Azt, hogy ebből jól fogunk-e kijönni, nem tudom megmondani.

 

Két hete színpadra lépett egy 50 ezres tömeg előtt. Mire gondolt akkor?

 

(…) Nem állítom, hogy mindent meg kell neveznünk, de vannak olyan pillanatok, amikor meg kell mondanunk, hogy a dolgok nem mehetnek így tovább.

 

Megint azt kell mondanunk, hogy semmi sem történt, vagy azt, hogy a tett nem történt meg? Ez egy veszélyes mottóvá vált Szlovákiában, ami erkölcstelen.

 

(…) Félek, hogy megszoktuk a relativizmust, ami egyenes utat jelent a pokolba.

 

Aktuality.skSkutok sa nestal, to je motto našej spoločnosti (rozhovor s biskupom Bezákom)

Nyitókép: Topky.sk

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!