Marek Vagovič: Miért nem akart Kiska előrehozott választásokat

Szlovákia három hónnap ezelőtt a kegyetlen valóságba ébredt. Annak ellenére, hogy az oknyomozó újságírók rendszeresen felhívták a figyelmet a Fico-rezsim természetére, Ján Kuciak és Martina Kušnírová gyilkossága mégis övön aluli volt. Az elhatározást, a kitartást és valódi változás utáni vágyakozást azonban felváltotta az apátia és a kocsmai stílusú lázadás. Íme a 2018-as modell, legyenek üdvözölve a normalziációban.

A kommunizmus bukása óta ez az ocsmány tett űzte ki a legtöbb embert az utcákra. A korrupt politikusok és a szervezett bűnözés még sosem állt olyan nyomás alatt, mint 2018 márciusában.

A színészek, a gazdák és a polgári aktivisták is keményen üzengettek a politikusoknak. A tisztességes Szlovákia bebizonyította, hogy nem fél, és megmutatta erejét. Elbukott a kormány, az országos rendőrfőkapitány pedig távozott a funkciójából.

   

Az egész helyzet reményteljesen festett, ám az utolsó lépés hiányzott: azoknak a személyeknek az izolációja, akil szégyentelenül szétlopták a pénzünket, és akiknek vér tapadt a kezükhöz, mert összeálltak a maffiával. S még valami: az előrehozott választások.

Számodozás és taktikázás

Kiska ugyan még húzhatta volna az időt, de nagyon gyorsan meghátrált. A legnagyobb polgári nyomás idején, ami alapjaiban rázta meg a koalíciót, visszavonulót fújt, és Ficogrinit eresztette a ringbe.

Aközül a két lehetőség közül, amit nem sokkal a kettős gyilkosság után hangoztatott – kormányrekonstrukció vagy előrehozott választások – ,végül az elsőt választotta. Akkor ez a választás gyengeségnek tűnt, most már számító húzásként tekinthetünk rá.

Kiska pártot fog alapítani, tehát az előrehozott választások nem jöhettek számításba. Az újságíró és menyasszonyának felszámolásából eredő hirtelen sokkot a politikai taktikázás váltotta fel.

Nem elég a marketing

Az államfő ugyan azt állítja, hogy szeretné szorosan összefűzni a megosztott társadalmat, de valójában csak az eddig meglévő erőket fogja tovább szakítani. Lehet, hogy a százalékok egy kicsit átrendeződnek, de az az elképzelése, miszerint a projektje legyőzi a Smert, csupán egy illúzió.

Egy pártelnöki szerep teljesen más világ, mint az államfői státusz. Pártelnökként az ember nem állja meg a helyét olyan üres frázisokkal, amelyeket a többség hallani szeretne. Sőt, azzal az ügyes marketinggel sem, ami képes oly sok mindent eltakarni.

Egy olyan politikusnak, aki szeretné megnyerni a parlamenti választásokat, saját véleménnyel kell, hogy rendelkezzen egymillió, sokszor konzervatív témával kapcsolatban is. S ezeket a véleményeket a politikai ellenfelekkel vívott kemény harcok során is meg kell tudni védeni.

(…)

Aktuality.sk, Komentár Mareka Vagoviča: Prečo Kiska nechcel predčasné voľby

Nyitókép: Pravda/Ľuboš Pilc