(…) A Közel-Keleten bármi elképzelhető. Egy kivétellel: hogy Izrael feladja államiságát. Vagy hogy az USA feladja Izraelt. Az Egyesült Államok megszokta, hogy Izrael védelmében és közel-keleti érdekeinek érvényesítésében magára van hagyva. Az Európai Unió itt-ott megmutatja magát, anyagi támogatást nyújt a palesztinoknak, Szíriának vagy Libanonnak, de Európa hatalmi befolyása a régióban a nullához közelít.
Nemkéne csodálkoznunk, sem haragudnunk amiatt, amilyen döntést az amerikai adminisztráció Iránnal kapcsolatban hozott. (…) Az Uniótól Amerika minimális empátiát vár el, megértést azzal kapcsolatban, hol szorítja őt a cipő. Ezt a megértést éreztetnünk kellene vele, ezzel kellene minimalizálni az USA új álláspontja miatt adódó gazdasági veszteségeket.
Nem kell mindenáron az USA lépéseit másolnunk. De nagyon is vigyáznunk kellene arra, hogy a transzatlanti szövetségesek között ne alakuljon ki szakadék. Vagy ha már kialakult, ne mélyüljön el. Mert a Nyugatnak már régen nem volt szüksége annyira az összefogásra, mint most.
Az egykori szovjet blokk országainak kellemetlen meglepetés volt a németek és oroszok közötti egyezség a Nord Stream gázvezetékről. Nem csak arról volt szó, hogy a szlovákok, csehek, lengyelek nem értették, miért van szükség újabb kapacitások bevonására, ha a jelenlegi gázfolyosók teljesítménye Nyugat-Európa és Oroszország között elégséges.
Nem is elsősorban arról volt szó, hogy védeni akarták Ukrajnát. A legkellemetlenebb az a felismerés volt, hogy a „nagyok” a totalitárius időket idézve rólunk döntöttek nélkülünk. Mivel már csak akkor értesültünk a szerződésről, mikor azt megkötötték. A legtöbbünk a médiából tudta azt meg, nem az akkori német kancellártól, Schrödertől.
Kellemetlen momentum volt a berlini fal leomlása után az EU határait kibővítő országok számára, hogy a globális pénzügyi válság idején elvárták tőlük, hogy annak következményeit, főleg Görögország esetében mindannyian ugyanúgy viseljék. Azok is, akik egyáltalán nem járultak hozzá a válság kirobbanásához.
A nagyobbak, idősebbek és gazdagabbak érzéketlensége a kisebbek, gyengébbek és szegényebbekkel szemben a 2015-ös migránsválság idején csúcsosodott ki. (…) A migránskvótákat Brüsszel érzéketlenül rótta ki a tagállamokra, előzetes konzultáció és megállapodás nélkül.
Másrészről kiderült, hogy a kisebbek, fiatalabbak és szegényebbek ugyanilyen érzéketlenek voltak azokkal szemben, akik a migráció miatt a legtöbbet szenvedtek és szenvednek. Közéjük nem csak a frontvonalban lévő Olaszország és Görögország tartozik, hanem azok is, amelyek a leginkább vonzóak a migránsok számára: Németország, Ausztria, Svédország. Szomorú volt látni, hogy a Visegrádi Négyek kormányainak egyáltalán nem volt fontos, hogyan szenvednek a migránsokkal elárasztott országok. (…)
Denník N, Mikuláš Dzurinda: Je problémom naozaj iba Trump?
Nyitókép: hnonline.sk
Megosztás:
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.