Szomorú, hogy így van, de a cikk nagyon igaz, szépen felvázolta a csúf helyzetet. Gratulálok a cikk írójának!
Én a „végvárról” származok – a szerintem valaha volt legigazságosabb határról – a Bécsi döntés észak-nyugati határáról. Pontosan végignéztem azt a folyamatot, ami a fentiekben le van írva, és sokat tudnék róla mesélni a tömbben élőknek, de lassan ott tartunk, hogy már nekik sem kell, hiszen már ők is meg- és átélik a mindennapjaikban…
Mondom ezt úgy, hogy nemrégiben elköltöztem. A felvidéki magyarság epicentrumába, a legmagyarabb helyre „országunkban”. A helyre, ahol, ha az ember kilátogat egy focimeccsre, 90 percen át tartó lelki balzsamozásban van része. Itt vásároltunk lakást, itt találtam munkát, itt hoztuk világra elsőszülött gyermekünket.
Bevallom főként praktikus okai voltak az itteni „letelepedésnek” (párválasztás, munka, anyagiak…) DE volt még egy nem elhanyagolható tudatalatti aspektus – valami, amit nem lehet leírni, elmondani, megmagyarázni, csak érezni!
Érezni azt, amit szülővárosomban már egy jó ideje nem éreztem – pedig 32 évesen nem tartom magam még olyan öregnek – azt a valamit, ami itt még él és virul, a kérdés csak az meddig…?!
Mert a „szellő” – ami szülővárosomban mára már mindent elsöprő viharrá alakult át – lassan, de biztosan ide is megérkezik (lásd a Nagyszarvai példát). Az itteniek lehet, csak legyintenek rá, vagy észre sem veszik, de én pontosan látom, mert már egyszer végignéztem ennek a végkimenetelét…
Vannak viszont, akik még kitartanak, akik nem valami ellen harcolnak, hanem valami mellett – na, őket kell támogatni! A fent említett elnöki posztra kandidáló személy pedig pont nem az!
Minden választás (többjelentésű szó) kérdése. Nem lehet valakire valamit rákényszeríteni, és nem is kell! A gond sem az, hogy vannak olyanok, akik megpróbálják a dolgokból bármi áron kifacsarni maguk számára a maximumot – ilyen emberek mindig is voltak és lesznek is – az már annál inkább baj, hogy sokan ezt még mindig nem veszik észre, pedig abszolút nem kell messzire menni a történelemben, hogy erre rájöjjenek.
Ami jó hír, hogy a fent említett folyamatok is végesek, nem tartanak örökké, és ezzel egy időben a másik oldalon is egyre inkább pozitív folyamatok látnak napvilágot, itt jut eszembe nyugodjék nagyapám kedvenc Deák Ferenc idézete:
„Amit erő és hatalom elvesz, azt az idő és a kedvező szerencse ismét visszahozhatják. De amiről a nemzet, félve a szenvedésektől, önmaga lemondott, annak visszaszerzése mindig nehéz, s kétséges.”
Körkép.sk komment – „Lebo Bugár” nevű olvasónktól
Nyitókép: pluska.sk
Háttér:
Megosztás:
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.