Jelképes értelme is van annak, hogy Magyarországot Szlovákia követi a V4 együttműködés soros elnökségében. Ez az írás a szlovák és magyar együttélés ezer évéből olyan elemeket villant fel, amelyeket Trianon óta, de részben már előtte is tudatosan elhallgatott a szlovákok elől a történelemhamisító politika. Az összetartozás tudatát magyar részről is elfedte Trianon fájdalma. A sok közös pont közül most néhányat azért érdemes felidézni, hogy ezzel köszöntsük Szlovákiát mint a V4 soros elnökét.

 

Ezer éve együtt, vérkeveredéssel, fele-fele népdalkinccsel, a nyelv azonos muzsikájával, fele-fele szókinccsel is, azonos egyházakkal, viselkedéskultúrával, kacagtató telefonkönyvekkel, külhoni anyanemzetek nélkül itt, a Kárpátok alatt, egymásnak feszülő hadseregek nélkül. Látszólag szétszakítottak, világhatalmak játékszerévé lettünk, pánszláv riogatással, kitelepítéssel, dekrétummal, lakosságcserével, már és még esetleg nyelvet, múltat tudó, „átnemzetesülő” városokkal, proletár internacio­nalizmussal, globalizáció­val. Ők nem lettek csehekké, mi megfogyva megmaradtunk. Lehetséges-e a feltámadás az egykori haza hungarus, uhorsky magyarországiságában?

 

A szlovákok elől is elrejtette a politika Szvatopluk korábbi értelmezését, miszerint „Uhorsko”, azaz Magyarország királya volt. A szlovákok ősei azért hívták be a magyarokat, hogy szabadítsák fel őket a morvák elnyomása alól. Részt vettek a magyarok kalandozásaiban, és ha derekasan harcoltak, osztoztak a zsákmányon, a rosszul küzdő magyarok pedig szolgák lettek. A bajor püspököknek a pápához írt panaszlevelében olvasható, miszerint a pogány magyarokkal szövetségben keresztény morva-szlávok is harcoltak. Itt kezdődik a felföldi, árvai, liptói, turóci nemesi családok eredete, akik mindvégig a Szent Korona hűséges alattvalóinak vallották magukat.

 

 hirdetes_810x300  

Természetes volt, hogy Mátyás király beszélte nyelvüket, sőt a városokban megszabta a bírók etnikai sorrendjét. Pázmány Péter sohasem feledkezett meg szeretett tót nációjáról, ügyelt, hogy legyen templomuk, papjaik, pallérozzák a nyelvüket, hogy ne csehül prédikáljanak.

 

(…)

 

Koronázási játékok vannak a koronázóvárosban. Mária Terézia fényességét azonban messze felülmúlja, hogy Rudnay Sándor esztergomi érsek 1790-ben Nyitrakoroson szlovák prédikációban köszöntötte híveivel a Szent Koronát. Akkoriban Pozsony már erőteljesen német volt. A koronázótemplomban csak a XIX. század hetvenes éveitől tartottak magyar miséket.

 

És Magyarország királynőjének szobra? Az 1919-ben bevonuló cseh légiósok döntötték le prágai parancsra, megannyi más Habsburg-emlékkel együtt. A szlovákok statisztáltak. (…)

 

A felvilágosodás mozgalmas évtizedeiben a pozsonyi generális szeminárium volt a szlovák katolikusok, az evangélikus líceum pedig a szlovák evangélikusok szellemi központja. Sokat köszönhettek II. Józsefnek, mert náluk is megindulhatott a nemzeti öntudatra ébredés. Igaz, hamarosan a nemzet került az oltárra Isten helyett, és már induláskor jelentkezett a nyelvi kérdés, no meg a politika.

 

A katolikusok szlovákul, az evangélikusok csehül döbbentek rá, hogy a nagy szláv világhoz tartoznak, de a nyelvkérdés egy századra megosztotta őket. Évtizedeken át azonban mindkét táborban élt még a magyarországiság tudata, hiszen annak ellenére, hogy a magyar felvilágosodás nem nézte jó szemmel, miként másolják a szlovákok a magyar nemzeti mozgalom programját, különösen a nyelvit, csakhamar kialakult a felismerés: Magyarország védelmet is jelent számukra a nagyobb szláv népekkel szemben. A szlovák nép történetének minden egyes mozzanata Magyarországon zajlott, és két fő irányzata volt: megőrizni magukat a magyarosodástól és a „csehszlovákosodástól”.

 

Katolikus néptanító papjaik teljes vértestvériséget hirdettek a magyarokkal. A szabinokhoz hasonlították magukat, a magyarokat a rómaiakhoz. Még Szent Pálra is hivatkoztak, aki annak ellenére római polgár lett, hogy nem volt római. A nemzet egyre inkább politika, erkölcs, emberség, gazdaság kérdése lett. És gyakorlattá vált az érdekből nemzetváltás. A nemzethagyó asszimilánsok, az „elfajzottak” jellemezték a megosztott szlovákságot.

 

Nagyjaik hűségesek voltak magyar hazájukhoz, népük úgyszintén. ’48–49-ben is Branyiszkó és a kassai szlovák vörössipkások messze felülmúlták a Morvából betörő zsoldosok szlovák felkelését. Mindvégig tudták a folyók déli irányát, saját fővárosuknak tekintették Pest-Budát, amely a legnagyobb szlovák település volt a XIX. század derekától: 40 ezer szlovák építette. Ezt is tudnunk kell, amikor Pozsony mai nemzetiségi képéről elmélkedünk.

 

A XIX. század hatvanas-hetvenes éveiben volt még egy szlovák nekibuzdulás az alkalmazkodásra a magyar politikához, de egyrészt a magyar érdektelenség, másrészt az erősödő cseh hatás mélyítette az ellentéteket. A trianoni Csehszlovákia egyértelműen csehszlovák nemzetállamot akart. A szlovákok vergődtek, de félrevezetve megadták magukat. Népvezérük, Andrej Hlinka a szegedi börtönből hamarosan az illavaiba került.

 

Lehetőleg mindent el kellett tüntetni, ami az egykori Magyarországra emlékeztetett, és a továbbra is játékszer szerepű szlovákságnak 1989-ben sem maradt elég ideje nemzettudatának formálására. Az agyafúrt, alattomos csehszlovákosítás szlovák kiszolgálóinak politikai-anyagi előnyökhöz juttatása alapos zűrzavart okozott. A szlovák helytartók háborítatlanul dolgozhattak a történelmi Magyarország szlovákosításán, a személy- és helynevek szlovákká tételének tudományos bizonyításán, a közigazgatási határok módosításán.

 

Most van érkezőben az idő, hogy az oly sokszor tragikusan ide-oda csapódó szlovákság is felmérje, mit kapott a történelemtől – és hogyan gazdálkodik vele. Keresztény euró­paiságunk védelmében szilárd pont lehet az újra megtalált Kárpát-medencei közösség. Igen sok a feltáratlan szlovák nemzeti érték, de eddig kevés idő volt a megtalálásukra, értelmezésükre.

 

A politika sokat nyerne vele, ha az időszerű korparancs, a kapcsolatok ápolása mellett hosszabb távon sor kerülhetne a közös múlt tudományos feltárására és közkinccsé tételére.

 

magyaridok.hu – Käfer István: Szlovákia a V4-ek soros elnöke

A szerző irodalomtörténész, egyetemi tanár

Nyitókép: utazom.com

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!