Somogyi Szilárd: Bűz a kamionok között

Egy nagy dél-szlovákiai fuvarozó társaságnál vagyok évek óta, a nemzetközi forgalomban veszek részt, tehergépkocsi-vezetőként. Ezt a munkát végzem már harminc éve, sok újat mondani ebben nekem már nem lehet, viszont lehet, hogy én tudok újat mondani az olvasóknak. A közelmúltban vált szélesebb körben is ismertté a német szerveknek az a törekvése, hogy a külföldi fuvarozóknak szállást kell biztosítaniuk a sofőrök számára a hétvégi, kétnapos pihenő idejére. Ezt mindjárt kritizálták is a szlovákiai politikusok, szerintem elég szerencsétlen módon, mivel a hozzászólásaik alapján látszik, hogy nem sokat tudnak a szakmánkról.

Én magam azon csodálkozom, hogy a németek miért csak most kaptak észbe, amikor már szinte az összes egykori német sofőrt kiszorítottuk mi, a kelet európaiak, akik hajlandóak vagyunk hat hét munkát 1200 – 1600 euróért elvállalni, amit a nyugatiak két és fél ezer alatt nem végeztek el. Hogy mit jelent a hat hét? Ezek az úgynevezett turnusok, amikor a sofőr elmegy otthonról, és hat hét múlva jön haza két hétre, így jön össze neki a két hónap. Igen, jól hallod, hat hétig van úton, ki tudja merre, ahova a fuvarlevél szól. Az egész időt a kamion fülkéjében töltve. Ha nem is vezet, akkor is áll az út menti parkolóban, az autópályák vagy az ipari parkok mentén. Vezetni ugyanis két hét alatt csak kilencven órát lehet, hetente egy nap a pihenő, ezt maximum két hétig lehet tolni, de akkor aztán ki kell venni. Tehát ha nincs otthon, akkor ezt az időt valahol el kell tölteni.

A parkolók, főleg Németországban, szinte mindenütt el vannak látva mosdóval, tusolóval. Persze, nincsenek ingyen, egy tusolás 2 – 5 euró, a mosdó általában 50-70 cent, viszont az árát a büfében általában levásárolhatod. A kollégák mégsem praktizálják, mivel ezeket a költségeket egyetlen kamionos cég sem fizeti vissza, s így a szükségleteiket a közeli bokrokban, vagy akár a kamionok között végzik, úgyhogy elképzelheted, amikor már jó melegek vannak, milyen jó kis bűz van errefelé.

   

Szóval, már csak emiatt sem csodálom, hogy a németek besokalltak, és javasolták, hogy mostantól a két napos pihenőt ne lehessen a kocsiban tölteni. Az autópályák mellett ez  megoldott, szinte mindenütt vannak szobákkal ellátott pihenőhelyek, de még az autópályán kívüli településeken sem hiszem, hogy probléma lenne két napra szobát találni. Probléma inkább az, hogy a kelet-európai fuvarozó cégeknek ez plusz költséget jelentene, amit nyilván nem szeretnének állni. Sokan talán nem tudják, egy kamion fülkéjé az kb. 2-3 négyzetméter. Itt töltjük az életünk jelentős részét. A modern kocsik már tényleg nagyon modernek, van bennük hűtő, klíma minden, viszont a nyár kezdetével a fülkék annyira átmelegszenek, hogy reménytelen a klímával próbálkozni, nem tudja lehűteni. Ha meg járatod éjszaka is a motort, nem tudsz aludni a zajtól.

Nyugat-Európában ez egyébként elfogadott gyakorlat, hogy ha a hét végét úton töltöd, akkor megszállsz valahol. Pontosabb, azonban, ha azt mondom, hogy ez volt a gyakorlat, hiszen alig van már olyan sofőrrel, aki nyugat-európai és a hét végén is úton lenne. Annál gyakoribb viszont, hogy nyugat-európai cégek kocsijában kelet-európai sofőrökkel találkozom. Sőt, van ennek már egy továbbfejlesztett változata is, amikor a nyugati cég például nálunk, Szlovákiában hoz létre egy fiókvállalatot, és onnantól kezdve már szlovákiai cégként, szlovákiai rendszámú autókat vezetnek a helyi, vagy román vagy bolgár vagy egykori jugoszláv sofőrök. Ezért is látod a sok hirdetést, hogy nemzetközi fuvarozásra sofőröket keresünk, kiemelt bérezéssel J. Ez a legeslegjobb esetben kb. 1.600 euró, 3 plusz egy hétre, általában minimálbérre bejelentve.

Ha azt kérdeznéd, hogy mi a alapján vagyunk fizetve, akkor azt én is azt mondanám, hogy ez egy nagyon jó kérdés. Legalábbis nálunk, a mi cégünkben. Itt az a furcsa helyzet van, hogy szinte bármit megtehetsz, visszautasíthatsz munkát, visszabeszélhetsz a főnöködnek, de rendkívül lerontod a cégen belüli helyzetedet, ha arról érdeklődsz, hogy miből jött össze a havi pénzed. Szerintem ezt ők maguk sem tudják, és komolyan hiszek benne, hogy csak megsaccolják, az adott hónapban kit mennyire tartanak. Mondanom sem kell, hogy nem egyszer volt olyan hónapom, amikor jóval többet mentem, mint korábban, és 20 – 30 euróval kaptam csak többet. Akkor még megkérdeztem, hogy hogy van ez, utána pár hónapig folyamatosan kevesebbet kerestem.

Azt nem mondhatom, hogy kevesebb volt a fizetési kimutatásomon, mert semmilyen bérelszámolást, fizetési papírt nem kapunk. Természetesen a fizetésünket sem a számlánkra kapjuk, hanem kápéban, kézbe számolják le. Én ezt azért tartom megalázónak, mert semmit nem tudunk, hogy mennyi járulékot fizetnek be utánunk, betegsegélyzőt, nyugdíjalapot, semmit. Azt legalább tudom, hogy be vagyunk jelentve, ahogy mondtam, minimálbérre. Nem tudom, hogy mennyit kapnék pl. táppénzt, ha megbetegednék, de szerencsére a harminc éve alatt még egyszer sem voltam beteg. Itt a környéken, ahol lakom, úgy tudom, hogy főleg így megy a bérelszámolás, de hozzá kell tennem, hogy vannak azért korrekt cégek is.

Egy hónapban úgy általában tíz ezer kilométert megyek, ennél többet nagyon nem is lehet, amit említettem az elején, a munkaidő korlátozása miatt. Maximum talán a 11-12 ezer kilométert lehet megcsinálni, de nem többet. Persze ezt is ki lehet játszani, és ha ki lehet játszani, akkor ki is játsszák. Minden sofőrnek van ugyanis egy digitális vezetői kártyája, ami jegyzi a megtett kilométereket. Egy sofőrnek egy kártyája van, viszont ha egy másik névre kiállított kártyát rakunk be, miközben továbbra is mi vezetünk, akkor már sokkal többet dolgozhatunk. Általában véve el lehet mondani, hogy kb. tíz centet lehet keresni egy kilométerrel. Ebből fizetem aztán még a kajámat, meg a többi kiadást, amit korábban említettem. Azt ugye nem kell mondanom, hogy ebédjegy vagy étkezési hozzájárulás nuku. Saját magam fizetem a baleset-biztosításomat. Ezeket levonva olyan nyolcszáz euróm marad tisztán. Szóval, akik nyilatkozgatnak, politikusok, ilyesmik, azok nincsenek tisztában ezekkel.

Talán azzal sincs tisztában senki a fejesek közül, hogy nemcsak az én kajajegyem nincs sehol, de a napidíjam se. Ez már olyan biznisz, ami jóval nagyobb összegeket érint, mint a sofőrök tusolója. Nálunk mindenki aláír minden évben tizenkét biankó átvételi elismervényt, amit aztán később a főnökök töltenek ki, hogy kinek, melyik sofőrnek mennyi napidíjat fizettek ki havonta. A poént már biztos kitaláltad, mi ebből egy eurót nem látunk, csak a nevünket adjuk hozzá, ők meg valószínűleg fel tudják így adómentesen venni a kasszából. Szerintem ez is így megy a környező cégek legalább felénél, sőt, hozzátehetem, hogy Szlovákia-szerte így megy ez, hiszen találkozunk más sofőrökkel, beszélgetünk, elmondunk ezt-azt.

Úgy látom, hogy negyven felett már belenyugszanak ezekbe az emberek. Nagyon már nem tudnak mit újat kezdeni, és elfogadják ilyennek a helyzetet, ahogy elmondtam. De nem is hiszem, hogy nekik kellene ez ellen tenniük valamit. Éppen itt kellene közbeszólnia a politikának, de úgy tűnik, a politikusok úgy viselkednek, mintha éppen az ellenoldalnál, a fuvarozóknál lennének érdekeltek. Sofőr-szakszervezet, érdekképviselet nincs, vannak blogok, hozzászólások, de ez minden. Jobban bízom abban, hogy az unió lép majd közbe. Akár a minimálbérnél, akár az elszállásolás terén. Bízom benne, hogy ez egy-két éven belül be is következik. Annak ellenére, hogy a mi politikusaink meg majd biztos tiltakoznak ez ellen.

(Egy dél-szlovákiai kamionsofőr szavait Somogyi Szilárd jegyezte le.)

A cikk megjelent szlovákul a DenníkN blogján és nyomtatásban a Csallóköz hetilap júniusi számában 

Képek: MTI