Magyarország nyolc év alatt egy lesajnált, becsődölt, konformista államból a saját útját járó, közepes méretű európai országgá vált. A magyarok dolgai ügyében immár nem Sztambulban, Bécsben, Berlinben, Moszkvában, Washingtonban vagy Brüsszelben döntenek, hanem Budapesten.
A sorozatos, kétharmados demokratikus felhatalmazásra támaszkodva az Orbán-kormányok 2010 óta következetesen dolgoztak Magyarország nemzetközi mozgásterének bővítésén, ahol elérkeztek a legújabb korlátokhoz, amelyeket le kell bontani a további erősödéshez: hazánk további erősödéséhez szükség van a magyar vállalkozások versenyképességének, értékteremtő képességének javítására, a magyar családok további megerősítésére, a gyengélkedő, válságról válságra evickélő Európai Unió gatyába rázására.
(…)
A nemzetközi kapcsolatok világában nem ritka ugyan, hogy egyes időszakok sűrűbbek másoknál; a magyar miniszterelnök évek óta tartó diplomáciai szériáját azonban dőreség volna a véletlenek szerencsés játékának betudni. Sokkal inkább arra vonatkozó jelzés ez, hogy Magyarország nyitottsága, pragmatikusan együttműködő hozzáállása és kezdeményezőkészsége világszerte partnerekre talál. Ha úgy tetszik, a legmagasabb szintű találkozók során keresztül a magyar politika mozgásterének bővülése mutatja meg magát a fizikai világ valóságában is.
A mozgástér, ami alatt a választott vezetők számára nyitott és elérhető döntési lehetőségek számosságát és a választás, cselekvés szabadságát értjük, az egyik legértékesebb politikai jószág. Nem véletlen, hogy aki szívós munkával meg- vagy visszaszerezte, az óvatosan, a kockázatok minimalizálásával igyekszik apránként bővíteni azt. Akinek pedig radikálisan beszűkült a mozgástere, lásd éppen Görögországot (gyámság) vagy átmenetileg az Egyesült Királyságot (csapda), annak politikai értelemben stagnálás a sorsa, erről pedig tudjuk, hogy valójában süllyedést jelent.
(…)
A gazdasági teljesítmény erősödése révén folyamatosan bővülnek a magyar költségvetés erőforrásai, a nagyobb tortából pedig több jut hazánk nemzetközi prioritásainak támogatására is: biztonságunk és védelmünk megerősítésére, a kapcsolatok megerősítésére a határainkon kívül élő honfitársainkkal, a magyar vállalkozások külpiaci terjeszkedésének támogatására vagy éppen az üldözött keresztény sorstársaink megsegítésére.
(…)
Magyarország nemzetközi manőverezési képességének javítása azonban nem pusztán gazdasági természetű feladat. Ha Orbán Viktor és stábja nem ismeri fel idejekorán a térségünket (és talán a világot) felforgató, meghatározó trendeket és eseményeket, és nem képviseli sziklaszilárdan a magyar érdeket ezekben a kérdésekben, akkor ma mind a migrációs, mind a gazdasági, mind pedig a nyugat-európai politikai eliteket jellemző legitimációs válság itt dühöngene a határainkon belül. Magyarország egymás után állhatna be a kölcsönkérők, a migránsokat továbbpasszolni akarók és a szinte pár havonta jövő-menő európai kormányok sorába is.
(…)
Magyarország mozgástere abban áll, hogy elsősorban mi, magyarok határozhassuk meg a jövőnk alakítását, tartsuk a saját kezünkben sorsunkat. A történelem során túl sok alkalommal, túl hosszú ideig hoztak döntéseket a fejünk felett.
(…)
Magyar Idők – Mozgástér
Nyitókép: Körkép.sk (illusztrációs felvétel)
Megosztás:
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.