(…)
„Tisztelt Emlékezők!
Még ma is nehéz megérteni, hogy 1914 nyarán Európa miért szorította a saját halántékához, és ha már odaszorította, miért sütötte el a pisztolyt. Ismerjük a bevett magyarázatokat, a bűnbakkeresést és az összeesküvés-elméleteket. Minél többet ismerünk meg a tényekből, egyre inkább úgy tűnik, az egész úgy indulhatott, hogy hoztak egy rossz döntést Bécsben, egy másikat Berlinben, egy harmadikat Szentpéterváron, egy negyediket Párizsban és egy ötödiket Londonban, és a sok rossz döntés összeadódott egy egész Európát felőrlő katasztrófává.
Mi, magyarok nem voltunk abban a helyzetben, hogy a sok rossz döntés árnyékában egy jó döntést tudjunk hozni. Nem voltunk szuverének. Hozzá voltunk láncolva egy multietnikus birodalomhoz, egy zuhanásnak indult sziklához, amely négy év múlva földet ért, és ripityára tört. De kivérzett Európa is. A nagy háborút valójában nem a központi hatalmak, hanem egész Európa veszítette el. Ráment politikai, gazdasági és kulturális világbefolyása. Semmivé foszlott sebezhetetlenségének mítosza és morális tartása is. A színfalak mögött pedig már készülődtek a barnainges és a vörös diktatúrák.
Hölgyeim és Uraim!
A politika, a nemzetközi politika már csak olyan, hogy pisztoly mindig akad, és olyanok is vannak mindig, akik ész nélkül kapkodnak utána. Ma is a világpolitika átrendeződésének éveit éljük. Ma is éppen lépést vált a modern technológia. Ma is hódítanak önveszélyes és önfeladó eszmék. És nincs hiány a másnapi címoldal horizontján gondolkodó európai vezetőkből sem. Ma is észnél kell lennünk, mert az egész hazánk rámehet, ha kiengedjük a kezünkből a sorsunk irányítását. Nem kerülhetünk az európai események sodrásába úgy, mint 1914-ben történt.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Ma van szuverenitásunk, van saját utunk, van erős gazdaságunk, és van határainkon átívelő nemzeti összetartozásunk is, amely minden magyart egybefog. Vannak erős, velünk egyetértő és bátran kiálló szövetségeseink. Becsüljük ezt meg jól, és használjuk az egész magyar nemzet javára. És legyünk büszkék, hogy az erős, magáért kiállni képes ország, amelyet Tisza István politikai pályafutása legfontosabb céljának tartott, ma valóság. Ez a Magyarország előfutárának kijáró tisztelettel ma fejet hajt mártír miniszterelnöke előtt.
Dicsőség Tisza Istvánnak!”
Nyitókép: miniszterelnok.hu
Megosztás:
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.