Nyitókép: Osztrák katonák Klagenfurtban az „Anschluss”-ot követően. Bár még a régi egyenruhát viselik, levonó formájában már ott díszeleg a birodalmi sas a zubbonyon, valamint a fekete-fehér-piros sisakcímer is felkerült a fejfedőre. (Körkép.sk/Orbán Gábor)
Ausztria 1938-as megszállását illetve Németországhoz való csatolását követően, az Osztrák Szövetségi Hadsereg egységeit a német Wehrmacht vette át. Noha a csapatok integrációja súrlódásokat okozott, végül mégis sikeresnek bizonyult, ahogy azt az osztrák nemzetiségű német katonák második világháborús szereplése is mutatja.
[…] Mikor 1938. március 12-én a német 8. hadsereg bevonult Ausztriába, az osztrák katonák azt a szigorú parancsot kapták, hogy ne álljanak ellen a Wehrmachtnak. Röviddel később Adolf Hitler, birodalmi kancellár, kijelentette:
„Az osztrák hadsereg mint a német Wehrmacht szerves alkotórésze a mai nappal a parancsnokságom alá kerül. Az állomány egészét haladéktalanul fel kell esketni az én személyemre […].”
Amennyiben az osztrák katonai vezetés egyes tagjai ezidáig abban reménykedtek, hogy bizonyos fokig sikerül megőrizni a hadsereg önállóságát a Wehrmachton belül, legkésőbb a hitleri beszéd nyomán szembekerültek a kegyetlen valósággal. Az Osztrák Szövetségi Hadsereget teljes egészében feloszlatták.
1938 áprilisában megkezdte munkáját a bécsi székhelyű 5. számú katonai körzet. A körzet alá közvetlenül két hadtest tartozott, méghozzá a XVII. hadtest (Bécs), amelyhez az egykori bécsi, alsó- és felső-ausztriai tartományok tartoztak, valamint a XVIII. hadtest (Salzburg), mely az összes többi tartományt foglalta magába. […]
Az „Anschluss” után az egységek átszervezése mellett az osztrák tisztikar kiiktatása is az új vezetés elsődleges feladatai közé tartozott. A nemzeti szocializmus ezzel az osztrákok „lelki hazatérését” szerette volna felgyorsítani és a katonák eddigi önazonosulását megsemmisíteni.
1938 végéig mintegy 678 személyt függesztettek fel politikai vagy faji okokból. Hogy a Wehrmacht igényt tartott-e a továbbiakban egy osztrák tisztre, azt az úgynevezett Muff-bizottság döntötte el. Míg azok az idősebb tisztek, akik már a cs. és kir. hadsereg idejében is szolgáltak, gyanúsnak számítottak, addig a fiatalabb generációkat erőteljesen támogatták. A Wehrmachtba átvett tisztek körülbelül felét a „Birodalomba” helyezték át és a megüresedett tisztségeket birodalmi németekkel töltötték fel.
Kezdetben komoly súrlódásokat okozott ezen felül az osztrák katonák Wehrmacht-doktrína szerinti átiskolázása. Számos átképzőtiszt, főleg Bajorország területéről, még élénken emlékezett az egykori osztrák-magyar katonaság gyenge teljesítményére az első világháború évei alatt és lekicsinylően tekintett a „fűzőscipő-bajtársra” (a cs. és kir. katona pejoratív megnevezése a császári német hadseregben). Az osztrákok ellenben rosszallóan néztek a „porosz parasztokra”, akik „agresszív nacionalizmusukkal” tűntek ki. Thomas R. Grischany, a téma egyik nagy kutatója, tanulmányában aláhúzza, hogy az osztrákokat érintő sértegetések […] igazi problémává nőtték ki magukat ebben az időszakban.
1939 elején az osztrák sorkötelesek elleni túlkapások már olyan méreteket öltöttek, hogy a Wehrmacht Főparancsnokságának is be kellett avatkoznia. Ráadásként elharapództak az „osztrák disznók”, „alsórendű népség” és „puhapöcsűek” szitokszavak a haderő berkein belül.
A beilleszkedés utolsó szakaszában a fegyverek és az egyenruhák cseréje következett. […] Az egyenruhahiány mindazonáltal kezdetben arra kényszerítette a Wehrmacht új katonáit, hogy 1938 nyaráig a régi osztrák-típusú felszerelést viseljék, amelyekre levonó formájában felkerült a birodalmi sas és a fekete-fehér-piros sisakcímer.
Az első hadműveletre, amelyben a Wehrmacht osztrák katonái is részt vállaltak, 1938 őszén került sor a szudétanémet vidék megszállásakor, majd a Csehországba történő bevonuláskor 1939 tavaszán. Ezek a gyors sikerek a legyőzhetetlenség érzését erősítették az osztrákokban, mely a német fegyveres erőkbe történő integrációjukra is pozitívan kihatott. Majd amikor 1939 nyarán megindult a felzárkózás a lengyel határra, kezdetét vette a valódi háború. […]
Összességében elmondható, hogy az Osztrák Szövetségi Hadsereg tagjainak beilleszkedése a kezdeti nehézségek ellenére is sikeresen zárult. Az osztrák nemzetiségű német katonák végül kivívták bajtársaik elismerését a háború végéig hűek maradtak a politikai vezetéshez.
Forrás: Gábor Orbán, Österreicher in der Wehrmacht: „Unglaublich, was diese Burschen leisten”. In: Militär & Geschichte Nr. 2/2019, S. 72-77.
Fordította: Orbán Gábor, MA
Megosztás:
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.