Az ukrán újságírók tavaly úgy döntöttek, hogy felfüggesztik a kijevi kormány kritizálását

Amikor a múlt hétvégén nagy korrupciós botrány tört ki Ukrajnában, az újságírók kínzó dilemmával találták szembe magukat. Választaniuk kellett szakmai kötelesség és hazaszeretet között. Az első gondolatom az a kérdés volt: Írja erről a külföldieknek? Ez arra készteti majd őket, hogy ne támogassanak minket?

Kétség sem fér a kirobbant ügyek súlyosságához. Húsbavágók voltak a háborús gazdaság számára. Az egyik esetben a nyomozók azt vizsgálták, hogy az infrastrukturális miniszterhelyettes profitált-e abból, hogy túlárazott áramfejlesztőket vásárolt, miközben a védelmi minisztérium után túlárazott élelmiszer és étkeztetési szolgáltatás ügyében vizsgálódtak.

Hatalmas sztorik ezek, de az ukrajnai eélethalál harc idejét éljük, és még Jurij Nyikolov kollégám is – aki a túlárazott katonai szerződések ügyén dolgozott – bevallotta, hogy mindent megtett azért, hogy ne tegye közzé az oknyomozását. (…)

Teljesen megértem Nyikolov érzéseit, amikor vissza akarta tartani a sztorit, hiszen nemzete háborúban áll. Oroszország (és Ukrajn más kritikusai külföldön) végül is megpróbálnak minden lehetőséget kihasználni, hogy aláássák a hatóságainkba vetetett bizalmat.

   

Az újságíróknak kicsit mindig távol kell maradniuk attól a helyzettől, amiről tudósítani akarnak. Ez segít pártatlannak maradni, ragaszkodni a tényekhez, és távol maradni az érelmektől. De mi van akkor, ha lehetetlen pártatlannak maradni, mivel fedeznie kell saját országát egy invázióval szemben?

Természetesen továbbra is felelősségre kell vonnia a kormányt, de tudatában van annak is, hogy az ellenség arra törekszik, hogy minden lehetőségek kihasználjon a vezetésbe vetetett bizalom elpusztítására és a nemzetbiztonság aláásására.

Pontosan ezzel a dilemmával kel és fekszik minden nap egy ukrán újságíró.

Az invázió első hat hónapjában ukrán újságírók és megfigyelők úgy döntöttek, hogy az ukrán kormánnyal szembeni kritikát felfüggesztik és az orosz háborús bűnök dokumentálására összpontosítanak. De ez visszafelé sült el. 

„Ez szünet sok ukrán tisztviselő elszámoltathatóságának gyors elvesztéséhez vezetett” – írta Mihajlo Tkács, Ukrajna egyik legjobb oknyomozó újságírója az Ukrajinszka Pravda hasábjain. Az ő munkája, amely bemutatta az ukrán tisztviselőket, akik a háború alatt pazar európai vakáción vettek részt, vezetett ahhoz, hogy Volodimir Zelenszkij ukrán elnök megtiltotta a tisztviselők külföldre utazását a háború alatt, ha nem hivatalos ügyekről van szó. Az ügy miatt leváltották a nagyhatalmú helyettes főügyészt is.

Az ukrán kormány kénytelen volt reagálni a korrupcióra és szinte azonnal jelentős átalakítást rendelt el. Ez vajon megtörtént volna, ha az ukrán újságírók úgy döntenek, hogy győzelmünkig visszatartják információikat? Kétlem.

Még mindig fájdalmas dolog, ha a saját kormányunk tisztviselőinek bukásáról kell írnunk, miközben pusztító erők próbálják kiirtani a nemzetünket a bolygóról, minden lehetőséget kihasználva, hogy megrendítsék nemzetközi partnereink bizalmát? Természetesen az.

De ebben az esetben határozottan volt helye az optimizmusnak, hogy változnak a dolgok Ukrajnában. A kormánynak nagyon gyorsan kellett reagálnia a civil társadalom és a független sajtó heves nyomására. Azonnal megjelentek a mémek a közösségi hálókon, kigúnyolva, hogy a kormány túlárazva vásárol tojást. Végül az infrastrukturális miniszterhelyettes pedig lemondott.

Ezt a gyors választ méltatta az Európai Bizottság, és megmutatta, milyen messze vagyunk valójában Oroszországtól, ahol a hatóságok nem a korrupcióval vádolt tisztviselőkre, hanem az arról tudósító újságírókra vadásznak.

Ahogy Tkács mondta: sokan úgy gondolják, hogy a belső ellenséggel folytatott háború közvetlenül a külső feletti győzelem után kezdődik.

Csakhogy nem várhatunk olyan sokáig. Fontos megérteni, hogy minél hamarabb megnyerjük a csatát a belső ellenséggel, a hatalmas korrupcióval, annál hamarabb nyerjük meg az Oroszország elleni háborút.

„A korrupció megsemmisítése azt jelenti, hogy többletforrásokat szerzünk az ország védelmi képességére. És ez azt jelenti, hogy több katona és civil életet mentettünk meg”

fogalmazta meg Tkács.

Policio.eu, Reporting corruption in a time of war: The Ukrainian journalists’ dilemma