Bécsi terror: a szörny a szomszédba érkezett

Hétfő esténként irodalomkritikát tart nekem Erika tanárnő a bécsi Alsergrundon. Az időpont nem ideális, rosszkor van vége, nem mindig kapom el Meidlingnél a megfelelő vonatot. Istennek legyen hála, ez most nem probléma. Digitálisak vagyunk. Ha nem azok lennénk, könnyen eszembe juthatott volna sétálni egyet, és a Schwedenplatzon felszállni az U1-re. Szállok ott át néha, ha nem a terv szerint megy a vonatom.

Az én Bécsemben, a helyen, ahol százezernyi délszláv, tízezernyi cseh, tízezernyi magyar van otthon, ahol nekünk van jogunk ausländernek lenni. Egy megveszekedett zsinagógára.

Lőnek. Mintha Mogadisuban lennénk.

   

Pörögnek a falamon a felajánlások a irányítószámmal, legközelebbi metrómegállóval, ha itt vagy az utcán, gyere be hozzám, mert lelőnek. Nehammer belügyminiszter felszólítja a bécsieket, mind a kétmilliót, hogy ne lépjen közterületre. Órák óta vinnyognak a szirénák, Tarek Leitner táskás szemmel élőzik az ORF kettőn, a nagybetűs Osztrák Tévén, amit a dédapám azért nézett a körmendi parókia tévéjén a Kádár-korszakban, mert onnan jöttek a jó hírek, csak most szemtanúk sorjáznak ott meg miniszterek, és elmosódott fegyveres férfiak villannak fel minden második másodpercben.

(…)

Mandiner.hu – Kohán Mátyás: Bécsi terror