Rajmund, Zelma
  • HUF: 358.66
  • USD: 1.13
  • -5 °C
  • 1 °C

Berényi a Válasznak: Amit az MKP a memorandummal tett, az bohóckodás. Csáky másként látja

2020. jún. 12. 11:21

Nyitókép forrása: Körkép.sk

 

Berényi József: „Megint teljesen izolálva vagyunk”

 

Mi volt valójában a szlovák miniszterelnök Trianon-centenáriumi gesztusa: őszinte párbeszédkeresés vagy PR-akció?

 

Ha összeházasodik két ember, az tiszta szerelem vagy vagyoni kérdés? Ezt mindenki magában tudja csak eldönteni. Nem látok a miniszterelnök lelkébe, de ilyet egy elődje sem csinált vagy mondott még. Ha nem tette volna meg, akkor azt kifogásolnánk, hogy itt volt egy történelmi pillanat és nem csinált semmit? Tanuljunk meg felnőni ahhoz, amikor gesztusokat kapunk! Habár nemcsak adni nehéz őket, hanem – ezek szerint – kapni is. Az MKP politikusai élőben 10 éve nem láttak miniszterelnököt, és amikor jön egy, aki megfelelő körültekintéssel meghív minket egy fájó apropó kapcsán, azt értékelni kell tudni, nem pedig összeesküvés-elméleteket gyártani köré.

 

Azt gyártanak?

 

Mégis mire véljem azt a hozzáállást, amikor egy ilyen gesztust rögtön lesöpörnek az asztalról azzal, hogy PR-akció?

 

(…)Azzal, hogy az MKP-memorandumot szerencsétlen helyen és időben adták át, gellert kapott ez a folyamat, úgyhogy most ennek le kell csitulnia. Ez pár hónap lesz, utána vissza lehet térni a témához.

 

Beszélt azóta MKP-s kollégákkal, hogy mégis mire volt ez jó?

 

Az aláírók úgy gondolták, itt volt a történelmi lehetőség, hogy elmondják, mit akarnak, miközben a februári parlamenti választáson patikamérlegen fogalmaztuk meg a programunkat: benne sem volt a kollektív bűnösség és a beneši dekrétumok eltörlése, a területi önkormányzatiságra pedig kitaláltuk a különleges jogállású régió fogalmát.

 

Ez így helyes, mert a szlovák társadalommal így kell kommunikálni ahhoz, hogy vitaképesek maradjunk. Ez a memorandum sem stílusában, sem formájában nem felelt meg annak, amit a parlamenti választások előtt csináltunk.

 

Ezért nem értem a logikáját: a parlamenti választások előtt nem kellett udvariasnak lenni, rugdoshattuk volna akármelyik ajtót – nem tettük meg –, most pedig, amikor van egy udvariassági gesztus, akkor gondoljuk úgy, hogy a lehető legkeményebben kell megfogalmazni a követeléseinket. Az MKP ezzel oda került, ahol 2009-ben volt, éppen Csáky Pál elnöksége alatt: megint teljesen izolálva vagyunk, mindenki megint ránk sütötte a radikális jelzőt. (…)

 

Csáky Pál: „Nem kegyelmi pillanat, PR-akció volt csupán”

 

Tudomásunk szerint a Trianon-fogadásra az azt megelőző pénteken, az esemény előtt 4 nappal küldték ki a meghívókat. Mikor döntött úgy az MKP vezetősége, hogy memorandumot visz Pozsonyba?

 

Igen, rögtönzésnek tűnt az egész. Az MKP ügyvezető elnökségében szombaton egyeztettünk, akkor született meg a döntés, hogy politikai arcvesztés nélkül csak úgy lehet részt venni egy ilyen rendezvényen, ha leszögezzük: száz év után is vannak megoldatlan kérdések Szlovákiában a magyarság ügyeit illetően. Szlovák barátaim közül többen vannak, akik azt mondják, hogy Matovič miniszterelnök úr részéről provokáció volt ilyen rendezvényt kezdeményezni. Nem mi csináltunk tehát Trianon századik évfordulójából politikai ügyet Szlovákiában, hanem a miniszterelnök úr.

 

Noha a memorandum tartalmát nehezen lehetne kifogásolni, miért gondolták mégis, hogy a múlt keddi a legmegfelelőbb alkalom ennek átadására?

 

A memorandum tette egyáltalán lehetővé, hogy részt vegyünk ezen a rendezvényen. Megjegyzem, több felvidéki magyar nem jött el a találkozóra, mert provokációnak tartotta. Azt is szeretném hangsúlyozni, hogy Matovič úrnak két napig semmi gondja nem volt a lépésünkkel. Amikor két nap után a Pravda nevű napilap nacionalista újságírója azt kérdezte tőle, mit szól ahhoz, hogy a szlovákiai magyarok autonómiát kérnek Trianon századik évfordulóján, akkor kezdett el úgy viselkedni, mint egy kisfiú, akit valami stiklin kapnak. Az autonómia kifejezés egyébként nem szerepel a dokumentumban. (…)

 

Mit szól azokhoz a kritikákhoz, amelyek szerint ha a miniszterelnöknek volt is szándéka az MKP-val együttműködni, azt a továbbiakban megnehezítik a memorandum körül történtek?

 

Nem értem ezt a felvetést. Zsarolni vagy megvenni akart volna minket a miniszterelnök úr? Ha elvi lépést akart tenni a magyarok felé, azt üdvözöljük. Mi a tárgyalások folytatása mellett vagyunk.

 

Kívülről úgy tűnt, a múlt keddi esemény afféle kegyelmi pillanat, a memorandum utáni miniszterelnöki kommunikáció viszont arra utal, hogy ez nem sokáig tartott. Vagyis: megérte-e egy kezdődőnek látszó partnerséget feláldozni? Különösen úgy, hogy a kritikák szerint a memorandum témáit sem az MKP, sem a Híd nem tudta megoldani, dacára annak, hogy többször is kormányon voltak. Épp egy kizárólag szlovák pártokból álló koalíciós kormánynak kellene ezeket rendezni?

 

Nem volt kegyelmi pillanat, PR-akció volt csupán, amit igyekeztek eltitkolni a szlovákság előtt. Ne felejtsük el, hogy a miniszterelnök úr szólított meg bennünket, aki egy olyan kormány élén áll, amelynek jelenleg alkotmányozó többsége van a szlovák parlamentben. Azok a kormányok, amelyeknek tagjai voltunk, nem rendelkeztek ilyen támogatással a múltban. Mennyibe kerülne tehát egy szavazással eltüntetni a nemzeti kizárólagosságot például az alkotmány preambulumából? Ezt egyébként a szlovák nemzetiségű polgárok túlnyomó többsége is támogatná. (…)

 

Nem volt kissé bárdolatlan lépést ezt a memorandumot olyankor megírni, amikor a szlovák miniszterelnök olyan gesztus tesz a szlovákiai magyarság felé, amihez foghatót egyik elődje sem?

 

Milyen gesztusról beszél? A trianoni évforduló kapcsán a miniszterelnök úr úgy gondolta, hogy néhány közös fotóval és egy-két szépen hangzó mondattal „eladja magát” a felvidéki magyaroknak. A szlovák médiában egyáltalán nem jelent meg információ erről a találkozóról, ez csak egy PR-akció lett volna, ha mi nem szólunk, hogy részünkről többről van szó. Amikor kiderült, hogy konkrét előrelépésről szeretnénk tárgyalni, a miniszterelnök úr csúnya módon azonnal visszakozott.

 

Túlzás lenne azt állítani, hogy soha nem látott gesztus volt a múlt keddi? Ha nem az, akkor micsoda? Nem a „szépen hangzó mondatok” lennének az első lépések afelé, hogy a vitás ügyek legalább egy részét megoldják? Mi egyebet kellett volna tennie kezdésként egy néhány hónapja hivatalban lévő szlovák kormányfőnek?

 

Igen, túlzás ezt állítani. Naivitás és az állapotok nem ismerete. Egy korrekt miniszterelnök, ha nyitni akar felénk, például meghívhat egy tárgyalásra arról, milyen problémákat kellene megoldani. (…)

 

A két teljes interjú ezen a linken olvasható el:

 

Az új szlovák kormányfő „megoldotta” Trianont? Történelmi magyar–magyar-vita a Válasz Online-on!

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!

Kommentek

Kommentek

B, Gy.
2020. jún. 13. 16:18

A memorandum atadasa ugy sult el ahogy elsult nem kell dramatizalni tovabb. Minden csoda harom napig tart. Matovic miertunk is felelos nem teheti meg hogy nem all velunk szoba. Talan o is eszrevette hogy vagy csak modja hogy a szlovakok magyarellenes politikaja felett eljert az ido.Ha a kis orszagok nem tartanak ossze egyedul nehez boldogulni. Ehhez viszont engedni kell a magyarellenes politikabol.Ha a kormany kedvezmenyeket tesz szamunkra a szlovakoktol fog kapni a memorandumtol durvabb megfogalmazasokat is. Na akkor is mindig meg fog sertodni es nem all szoba sajat nepevel vagy csak velunk csinalja mert velunk megcsinalhatja pedig azt beszeli segiteni akar.Ha memorandum nem felel meg nekik akkor modjak meg ok hogyan lehet a beolvadasunkat megoldani.Az ugy se lesz jo csak meghoszabbitsa a elnyomasunkat. Azt mindenki tudja hogy ebbol csak az autonomia az egyeduli kiut.Ugy gondolom ezt ok is tudjak de nem hittek hogy valamikor ide jutnak es ezert most idegesek.

Ölvedi Balázs.
2020. jún. 13. 17:46

----------------"modjak meg ok hogyan lehet a beolvadasunkat megoldani"----------- Kedves B: Gy. pl úgy lehetne, hogy élünk azokkal a jogainkkal amelyek adottak. Magyarul használjuk a nevünket. Magyar keresztnevet adunk a gyerekeinknek. Magyar iskolába járatjuk a gyerekeinket anélkül is, hogy fizetnének érte az anyaországi adófizető magyar állampolgárok!!! Ha hiányzanak a magyarul tudó papjaink akkor kineveljük őket és nem a szlovákoktól várjuk el, hogy magyar papot adjanak. Hiteles embereket bízunk meg a helyi önkormányzatok vezetésével. parlamenti képviseletünkkel. Most , "autonómia" nélkül, - amit még senki sem fejtett ki, hogy mit is ért azon, hogyan képzelné azt el, - is szabadon választhatunk olyan önkormányzati testületeket, ahol akár csak csupa magyar ül. Csak szavazás kérdése. Rajtunk múlik. Korlátoz valaki benne? Nem. A katolikusok miért az állam és nem az egyházuk vezetőinél követelőznek? Miért összmagyar kérdés az ő egyházmegyéjük? Az a pápára tartozik. Etnikai alapon sehol nincs egyházmegye.Itt sem lesz, kár ezen rugózni. De etnikai alapú, földrajzilag , közigazgatásilag körbehatárolt, gazdaságilag a kormánytól független autonóm terület sem. Attól függetlenül is lehet egy sokkal otthonosabb, toleránsabb, ország Szlovákia. Aki még a nevét sem használja magyarul. a gyerekét sem járatja magyar iskolába MKP-s polgármester létére annak hiányzik tán az autonómia? Ugyan már!! Az a többség ellenére és a velünk azonos településen élő szlovákok megkérdezése nélkül, ultimátum stílusában megfogalmazott petícióval nem fog menni. Csak a bizalom lépésről lépésre történő építésével, itteni magyarok és szlovákok és a két állam között diplomatikusan, kompromisszumok útján lehet. Sok ország van, ahol jólétben él sok nemzetiség együtt anélkül, hogy bármelyiknek területi vagy gazdasági autonómiája lenne, függetlensége a központi kormánytól. Békésen élnek együtt. Lásd: Ausztriában, Burgenland. K

    József
    2020. jún. 14. 07:12

    Ez a hozzáállás nekem sokkal szimpatikusabb, mint a Csáky féle.

    Berlin
    2020. jún. 14. 14:09

    Porhintés. Vagy végtelen naivitás. Soha életemben nem használtam másként a nevem, csak magyarul. A gyerekeimnek olyan keresztnevet adtunk, ami a magyar identitásukat kétségtelenné teszi. Magyar iskolába jártak-járnak, amíg ez egyáltalán lehetséges. Sem önkormányzati, sem országgyűlési választáson soha nem szavaztam másra, mint magyar emberre. Ha nem volt kire, inkább nem szavaztam egyáltalán. És mégis jogfosztott, másodrendű polgára vagyok egy országnak, aminek egyébként sohasem óhajtottam a polgára lenni. Nem tudom, információhiányból, vagy szándékos dezinformációból származik-e az gondolat, hogy "csak rajtunk múlik", de semmiképp nem igaz! Azt hangoztatni, hogy a szlovákiai magyarok szabadsághiányos helyzetéről elsősorban ők maguk tehetnek, manipulatív hazugság, kedves Balázs.

      Ölvedi Balázs
      2020. jún. 14. 19:49

      Nem kötelező , hogy ennek az országnak a polgára legyen. Akarata ellenére pottyant a gólya mindenkit valahová. Az Ön ősei panaszkodhatnának, mert nem állt módjukban változtatni amit a történelem rájuk kényszerített.Ön azonban lehet magyar állampolgár és szabadon letelepedhet az anyaországban , vagy magyar állampolgárként is élhet Szlovákiában. Az utált szlovák állampolgárságtól ettől könnyebben megszabadulni nem lehet. Mégis milyen sokan ragaszkodnak hozzá a kettős áll.polgárok közül is. De az EU bármelyik államában is szabadon letelepedhet. Nem kell itt szenvednie. Részletezné milyen jogaitól van megfosztva? Ha van ilyen akkor fordult már bírósághoz? Szlovák bíróság nem ítélt az Ön javára emberi jogai megsértéséért? Az Embeti Jogok Európai Bírósága ilyen esetekre van kitalálva. Azt mondja mindég magyarokra szavszott.Tehát ilyen lehetősége is biztosítva volt mint jogfosztott másodrendű polgárnak.Csalódott bennük? Számonkérte rajtuk?

      Havril G.
      2020. jún. 14. 19:59

      Senki nrm mondja , hogy csak maguk tehetnek.Elsősorban azok az emberek , akik a bizalommal visszaélne magyar képviselőként miniszterelnök helyettesként minisztetként parlamenti alelnökként évekig hallgattak.Most viszont miután már évek óta kiszorultak onnan vagy most pottyantak ki rögtön tudják a tutit.

Szóljon hozzá!

Hirdetés (X)

Kövessen minket