Branislav Benčat: Azt kockáztatjuk, hogy Detroit sorsára fogunk jutni

Nyitókép: Spencer Platt/Getty Images

„Túl vagyunk azon az időszakon, amikor Szlovákia csak egy összeszerelő műhely volt“ – sziporkázta tavaly év végén az optimizmussal teli Peter Žiga gazdasági miniszter.

A választások előtti tébolyban azt ecsetelte, hogy az általa vezetett tárca rengeteg impulzust adott a cégeknek, támogatta a kutatásokat, fejlesztéseket és az új technológiák bevezetését.

   

Azonban az ipari termeléssel kapcsolatos legújabb adatok egy újabb hideg vízzel való nyakon öntést jelentenek mindazoknak, akik azt hitték, hogy jó úton járunk.

A legújabb adatokból kiderült, hogy a gyártásban nemcsak korlátozottak vagyunk, de továbbra is függő állapotban vagyunk – az idegen tőkétől és a szűk látókörűségtől.

(…)

Tudjuk, hogy olyan változtatásokról van szó, amelyeket egy választási időszak alatt nem lehet megvalósítani. A tapasztalat azonban azt mutatja, hogy a komplex megoldásokkal hosszú távon problémáink vannak. A kassai autópálya és a déli járások tudnának mesélni.

(…)

Néha a tudománnyal dicsekszünk, de az okos elmékből nem tudunk profitálni. Tudjuk, hogy szükség van az oktatásügy megreformálására, hogy a diákokat otthon kellene tartanunk, ehelyett amiatt kell szégyenkeznünk, hogy melyik politikus lesz a következő, akiről kiderül, kétes titulusa van egy még kétesebb iskolából. És ami az egyéni csődnél is súlyosabb, az az iskolarendszer csődje.

Nem tartozunk azok közé a nemzetek közé, amelyek pénzügyi ismeretekből olimpiát nyernének. Hasonló helyzetben van az állam is, ugyanis a víziók helyett csak populista intézkedésekbe csomagolt illúziókat kínál. És így építjük fel a (szociális) csomagokból és az engedményekből a jóléti államot.

Az országba érkező autógyáraknak és a további nagy befektetéseknek volt alapja, az idegen tőkéből támogatott dotációknak hála pedig a gazdaságot is sikerült felpumpálni.

Mi semmit sem gondoltunk ki, semmire sem összpontosítottunk, csak kitártuk a karjainkat. Bőséges támogatásokkal és a engedményekkel csalogattunk, majd az alacsony munkaerőköltségből profitáltunk. Örültünk neki, hogy a hangzatos márkák helyet találtak Európa szívében.

A hátsó ajtókról azonban megfeledkeztünk, holott Detroit sorsa már az utolsó válság óta a Tátra felett lebeg.

(…)

Sme.sk, Komentár Branislava Benčata: Riskujeme, že dopadneme ako Detroit