Lajos, Patricia
  • HUF: 331.90
  • USD: 1.12
  • 22 °C
  • 33 °C

Csáky Pál: A 4,96 %-os EP-eredmény felülértékeli az MKP politikai teljesítményét, idegen tollakkal díszíti azt

2019. jún. 24. 11:58

Nyitókép: MKP

 

Egy független elemzés részletei

El lehetne gondolkodni felettük

EU-választás után

Hirdetés(X)

 

(…)

 

az MKP viselkedését próbáltam néhány sarokszámmal leírni.

 

Az első, bár nem a leglényegesebb, de annál “látványosabb” adat, hogy a tizennégy mkp-s jelölt közül 5 a választás napján 0 közleményt, mozgósításra felhívó üzenetet vagy más, a választáson való részvétellel kapcsolatos státust helyezett el a szociális hálón.Ismétlem, május 25-én tehát több olyan jelölt volt, akinek a profilján semmi sem jelent meg.

 

Ez első ránézésre ezeknek a jelölteknek a személyes passzivitását mutatná, de félő, hogy annak a tanúbizonysága, hogy az MKP nem írt elő vagy nem kívánt meg egy egységes kampánymagatartást, aminek ez ha nem is az egyetlen, de talán a leglátványosabb jele. Neveket ezért is nem említek, mert szerintem nem egyéni, hanem rendszerszintű problémáról van szó.

 

Ha bővítjük a szűrőt és azt nézzük meg, hogy hány jelölt osztott meg 2 vagy annál kevesebb választási üzenetet ezen a napon, akkor az előbbi ötös csapat már 11 főre növekszik. Ez az összes jelölt 80%-a.

Ha a státusok megjelenésének idejét bővítjük ki egy napról 1 hónapra, akkor azt látjuk, hogy 6 jelölt jelentetett meg csak átlagban minimum napi egy információt, és 8-an a napi egyes átlagot, 3-an pedig a heti egy megjelenést sem érték el.

A státusok tartalmi vizsgálatától eltekintek, annyit jegyzek csak meg, hogy ezek riasztóan magas százalékát az egyes helyi kampányrendezvények meghirdetése tette ki.

Bár neveket nem írtam eddig, engedjétek meg, hogy két jó példát azért megemlítsek. Az egyik a listavezető Csáky Pál, aki a választás napján 7 státust jelentetett meg, a választást megelőző egy hónapban pedig 259-et. A másik jó példa pedig Bartalos Szerencsés Lilla, aki bár a lista másik végén állt, mégis május 25-én 8 státust, a kampányhónapban pedig 83-at jelentetett meg.

 

Az, hogy az 1. és a 14. számú jelölt mutatott ki csak állandó és folyamatos jelenlétet, ismét csak valószínűsíti, hogy nem volt rendszerszerű protokoll, ami alapján a jelölteknek a szociális hálón meg kellett volna jelenniük, vagy ha volt, akkor azt többségük nem tartotta be, illetve akinek ezt ellenőriznie kellett volna, az nem ellenőrizte.

 

A párt, az MKP választás napi kommunikációja 16 státus volt, ezekből viszont 14 előre beállított, “Tudta” címszó alatt futó választási útmutató volt, amely a napi helyzet alakulásától függetlenül szinte minden esetben pontosan óránként került ki az fb-oldalra. Választási részvételre felhívó státus 2 volt, az egyik a pártelnöké, a másik pedig a listavezetőé. Érdekes viszont, hogy mindkettő még délben, 13 órakor megjelent, aztán egész nap több ilyen már nem. Ebből arra következtethetünk, hogy a pártközpont nem számolt azzal, hogy olyan helyzet is előállhat, hogy akár pár szavazaton múlik a bejutás.

 

Ez viszont arról árulkodik, hogy a párt, annak ellenére, hogy minden szavazókörzetben volt saját embere, nem végzett párhuzamos részvételi arány vagy esetleg szavazói arány statisztikát. Szerintem így fordulhatott elő, hogy a délutáni, kora esti órákban, amikor más pártok már hangosan agitáltak, hogy mindenki menjen szavazni, az MKP 17:01 és 22:00 óra között 2 üzenetet helyezett el. Az egyik arról tájékoztatott, hogy a fel nem használt szavazólapokat a szavazóhelyiségben kell hagyni a másik pedig arról, hogy aki kiviszi ezeket a szavazólapokat, az akár 33 eurós büntetést is kaphat.

 

Ha a párt egész kampányhónapi fb-kommunikációját nézzük, akkor észrevehetjük annak a magatartásnak a folytatását, amelynek a lényeg, hogy az MKP általában nem vesz tudomást az országos közéleti ügyekről, nem kommentálja, kommunikálja azokat, esetleg rábízva ezt egy-egy vezető személyiség önálló kezdeményezésére. Így fordulhatott elő, hogy április 25. és május 25. közötti egy hónapban a párt csak 4-szer reagált országos témára (3 x Kiss Beáta, alelnök – pedagógustörvény, ombudsmani jelentés, 1 x Németh Gabriella, alelnök – családtámogatások). (Ne feledjük, hogy a pártnak 5 alelnöke van, így a kampány hónapjában 3 alelnök nem fogalmazott meg egyetlen közleményt, állásfoglalást vagy véleményt sem.) 8 státus pedig regionális vagy kimondottan magyar kisebbségi témában jelent meg.

 

Ezen kívül a párt háromszor szólalt meg nemzeti szimbólumok ügyében. Ebből a kommunikációs viselkedésből azt a következtetést lehet levonni, hogy a párt vezető képviselőinek vagy az azokat körülvevő szakmai csoportoknak nincs semmilyen taxatív kötelezettségük, hogy az országos közélet eseményeit a párt szempontjából kommentálják, megismertetve ezzel a választókat az MKP adott témára vonatkozó álláspontjával.

 

A kívülálló, aki csak külső szemlélőként próbál meg következtetést levonni ezekből a számszerű tényekből, eljut ahhoz a kérdéshez, hogy mindezek ellenére minek köszönhető a párt, valljuk be, kellemes meglepetést kiváltó 4,96%-os választási eredménye?

 

Deus ex machina, avagy a színpadból kiemelkedő gépezet

 

Az irodalomelmélet ezzel a kifejezéssel illeti a látszólag megoldhatatlannak tűnő helyzetek megoldását, általában egy előre nem várható esemény vagy egy isteni közbeavatkozás eredményeképpen. Ez a közélet színpadából kiemelkedő gépezet megjelent a szlovákiai európai parlamenti választások előestéjén is, bár erről a kedvezményezettek hajlamosak voltak a választások másnapján azonmód meg is feledkezni. Tökéletes időpontban, nem egész két hónappal a választások előtt, előállt egy politikailag rendkívül könnyen kommunikálható, minden választó számára könnyen érthető helyzet, amely ráadásul a politikai marketingesek harmadik, nehezen előállítható elvárásának eleget téve, még félelmet és bizonytalanságot is kiváltott.

Mintha csak az ország déli járásaiban megjelent volna egy ijesztő migránskaraván, kipattant a himnusztörvény.

 

Ezen írásnak nem célja, hogy magának a himnusztörvénynek az egyes részleteit elemezze, annyit szeretnék csak elmondani ezzel kapcsolatban, hogy az elmúlt majd két évtized legnagyobb nyilvánosságot kapott, három szlovákiai magyar eseménye (nyelvtörvény elleni tiltakozás, Malina Hedvig-ügy, a szerdahelyi fociszurkolók megveretése) összesen nem kapta meg a himnusztörvény visszhangjának negyedét sem. Mindjárt hozzá is kell tennem, hogy természetesen az előbb említett három közéleti esemény idejében a kommunikációs csatornák sem voltak még olyan gyakorlati használati szinten, mint 2019 tavaszán.

 

Visszatérve az MKP közösségi kommunikációjára, a himnusztörvény 4 alkalommal képezte közlemény tárgyát, miközben ezekkel párhuzamosan, más források napi 2-3 vagy 15-25 közleményt tettek közzé, a legújabb kori szlovákiai magyar közegben eddig soha nem látott, folyamatosan több tízezres olvasottságot és kedvelést elérve. Egyszerűsítve úgy írhatnánk le a helyzetet, mint amiben az MKP politikai munkája áttolódott az újságírókra és az aktivistákra. Előállt az a ritka állapot is, hogy a virtuális lelkesedés a reális életben is folytatódott, előbb egy tüntetés formájában, majd ez után, véleményem és meggyőződésem szerint az MKP-nél landoló protest-szavazatok formájában az eu-választásokon.

 

Kapacitás és eszközök hiányában nem végezhettem reprezentatív választói felmérést arról, hogy ez utóbbi állításomat explicit módon bizonyíthassam, ezért a kizárásos módszert kell e célra választanom. Történt-e a választásokat megelőző 1-3 hónapban, fél évben, illetve egy évben olyan más esemény, amely valószínűsíthette az MKP ilyen, relatíve magas támogatottságát?

 

Kijelenthetjük, hogy nem, s ennek bizonyítéka egyrészt, hogy ilyen különbséget az MKP és a Híd párt között, az előbbi javára nézve, egyelten közvéleménykutató sem jelzett előre. Ez persze lehet bizonytalan is, hiszen a közvéleménykutatók az utóbbi időben már többször felsültek. A jó szereplés váratlanságára maguk az MKP vezetői a bizonyítékok, akik részéről egyetlen nyilatkozat vagy más megnyilvánulás sem hangzott el, amely sugalmazta volna azt a (megkönnyebbült) magabiztosságot, amely a május 25-ei nyilatkozatokra jellemző lett.

Sajnos, amint láttuk, az MKP közleményeinek nem csak a hangneme, hanem a tartalmuk is megkérdőjelezi, hogy ezek voltak-e a siker kulcsai, hiszen amint láttuk, az MKP általában inkább nem reagál a közéleti eseményekre. És utolsó sorban, ki kell zárnunk, hogy az MKP kommunikációjának jól megtervezett gyakorisága eredményezte a majdnem befutót, hiszen amint fentebb megbizonyosodhattunk róla, az MKP kommunikációja ritka és inkább esetleges.

 

Természetesen hozzá kell tennem, hogy az MKP az EU-parlamenti választások során folytatott még óriásplakát kampányt és rendkívül sok helyen falugyűléseket, helyi bemutatkozó eseményeket szerveztek. Ezek mind fontos részei egy választási kampánynak így elméleti alapon akár kijelenthető, hogy ez a két eszköz változtatta meg a választási tendenciákat, bár attól tartok, hogy ez tényleg csak az elméleti síkon képzelhető el.

 

Írásom legfontosabb konklúziója, hogy az MKP az EU-választások után abban a helyzetben van, mint amikor a hirtelen jött fény elvakítja az ember szemét, akadályozva őt ezzel a látásban, vagy a pontos látásban. Meglátásom szerint a 4,96%-os eredmény az MKP esetében felülértékeli az MKP politikai teljesítményét, idegen tollakkal díszíti azt, mivel a himnusztörvény által kiváltott társadalmi riasztáson kívül nem látható semmilyen más olyan esemény, amely ilyen méretű szavazatnövekedést idézett volna elő.

 

Az MKP ellenoldalán álló Híd párt valószínűleg tudatában van ennek az egyszeri és immár kihűlni látszó muníciónak, ám ami ennél is fontosabb, hogy a párt immár megszokottan stabil 2-3%-os támogatottsága látszik jelenleg is reálisnak, amely elsősorban a 2020-as parlamenti választásokra nézve hordozza magában a problémák csíráit.

 

Csály Pál: Facebook

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!

Kommentek

Kövessen minket

Megosztás