Csáky Pál: Elgondolkodtam. Ennyire naiv ez a mostani fiatalság? Vagy ennyire alaulképzett?

Nyitókép: ujs.sk

Fiatal, értelmes arcú fiúk állnak velem szemben, a Selye János Egyetem hallgatói. A jövő magyar értelmiségének képviselői.

Az első kérdez, első hallásra nem is értem a kérdését. Azt kérdezi, megkeresett-e már engem Šimečka képviselő úr, a Progresívne Slovensko nevű szlovák liberális párt európai parlamenti képviselője.

   

– Miért kellett volna megkeresnie? – kérdem meglepetten.

– Mert azt mondta, hogy ő fogja a szlovákiai magyarság érdekeit is képviselni az Európai Parlamentben. S azt is ígérte, hogy megkeresi önt és Nagy Józsefet, Most-Híd-beli volt kollégáját, hogy pontosítsák az együttműködési mechanizmusokat.

– Nem, nem keresett meg – válaszoltam.

– Nagy József tegnap ugyanezt mondta – folytatta ő, látható csalódottsággal.

Elgondolkodtam: ennyire naiv ez a mostani fiatalság? Vagy ennyire alaulképzett? Mit tudnak ezek a mi saját, felvidéki magyar múltunkról? Ők, a jövendő értelmisége, kitől és mennyit olvastak el a saját múltunkról? Hogy ne kelljen ilyen naiv kérdéseket feltenniük – de főleg, hogy a gátlástalan új szlovák politikus-generáció ne vezethesse őket ennyire az orruknál fogva. Hogy ne váljanak ennyire kiszolgáltatokkakká. Mert a buta ember bizony nagyon manipulálható. S csak rajtuk, saját magukon múlik, hogy ne maradjanak képzetlenek.

Visszagondoltam saját fiatalkoromra: arra, mennyit vitatkoztunk azon, hogy az előttünk járó korosztály mi mindenre tudta kidolgozni a a saját felvidéki magyar válaszait a kor kihívásaira és mi mindenre nem. Kisebb hatásfokkal, de folytatta ezt az én generációm is.

S ma?

Miért van az, hogy egyébként értelmes emberek elhiszik, hogy majd a szlovákok tényleg odafigyelnek végre a mi ügyeinkre, s jobban, elkötelezettebben fogják majd azt képviselni, mint a saját politikusaink?

Persze, tudom, a mai világban majdnem minden a marketingről szól. Arról, hogy ügyes trükkökkel mindent el lehet adni, jó technikával mindenkit meg lehet vezetni. Azt hiszem, a sokainkban is teret kapott bizniszpolitizálásnak ez a legszomorúbb hozadéka: sokak hite megingott a saját politikai reprezentáció elkötelezettségében.

Megint csak ugyanoda térünk vissza: a közéleti erkölcs szükséges voltához, illetve ahhoz a gondolathoz, hogy kisebbségi közegben fokozottan nem szabad hazárdjátékot játszani az emberek hitével. Ha a többségi nemzet valamelyik pártja elveszti hitelét a választók előtt, eltűnnek a süllyesztőben, jön helyettük más. Ám ha egy kisebbségi társadalom politikai reprezentációja teszi ugyanezt, az végzetes lehet a közösség számára: az emberek elpártolnak tőlük, s akár soha nem térnek vissza. Pedig látni kellene: vannak közöttünk, akik 30 éve ugyanazt hirdetik és teszik, s ugyanazon az oldalon vannak. S ma is négyszobás tömblakásban laknak, mert nem mindenki vásárolt fel földeket magyar választóitól bagóért, nem mindenkinek vannak kastélyai, erdői sem…

(…)

Csáky Pál: Facebook