Csáky Pál: Kocka a levegőben

A tapasztalatokat szerezni induló szlovákiai magyar fiatal generáció is megismételheti az elmúlt fél év történései fölött elmerengve a régi igazságot: mennyi mindennek kellett történnie ahhoz, hogy minden maradjon a régiben!

Igen, sok minden kiderült ebben a fél évben. Például az, hogy a szlovákiai magyar társadalomban a fő törésvonal nem a fiatalok és az idősebbek között van, hanem a tisztességesek, a közösség iránt elkötelezettek és a közösségi érdekekkel is tisztességtelenül trükközők, a saját zsebre játszók között. Azok között, akik le akarják váltani az országot az erkölcsi mocsárba taszító Smer-Most/Híd-SNS koalíciót, és azok között, akik ezt tovább éltetnék.

Azok között az egyik oldalon, akik a közösség esélyeiről beszélnek, azt teszik az első helyre és azért kívánnak tenni, és azok között a másik oldalon, akik csak egy párt, a Most-Híd párt sikerét óhajtják. Azok között, akik lélekben, erkölcsben, magyar jövőben, iskolában, nyelvhasználati jogokban, himnuszban mérik a sikert, és azok között, akik csak a csatornamétereket, vagy az egyébként valóban szükséges elkerülő utak megépítése utáni províziókat, a saját zsebbe átcsorgatható eurókat számolják.

   

Mondhatnám tovább is, de nem ez a lényeg. A lényeg az, hogy vissza tud-e találni a felvidéki magyarság a saját útjára, amely a jövőt jelentheti számára, vagy sodródik tovább, mint az elmúlt egynéhány évben, félbénán. Erről szól a Magyar Közösségi Összefogás jövőnek feszülése, azért vagyok én magam is ezen a listán. S aki nem akar velünk jönni ezen az úton, az áll velünk szemben, a túlsó parton.

(…)

Látszólag úgy néz ki a kép, hogy van választás a szlovákiai magyar polgár számára. Pedig valójában ez délibáb: van egy korrupt, magát többszörösen lejáratott csapat, amely ráadásul egy furcsa szerzetet, Érsek Árpádot tolja a „mintamagyar” szerepébe. (…) Nem akarom őt bántani, én nem fogok személyeskedni, de aki hallgatja őt három percig magyar nyelven beszélni, tudja, miről beszélek.

A Most/Híd most maga kínálja fel a felvidéki magyar társadalom számára azt, amit az alternatív iskolák többszörös erőltetésével először a kommunista hatalom, majd a nacionalista szlovák politika készített elő számunkra: a csupán konyhanyelven megnyilvánulni képes, félművelt csinovnyik prototípusát. Szemébe röhögve az olyan értékeknek, mint felvidéki magyar szellemiség, anyanyelvi iskolai képzés, egyetemeink, színházaink, könyvkiadóink igyekezete… Fütyülve ennek a közösségnek a százéves küzdelmére a megmaradásért. Ide jutottunk 30 év alatt? Ez az écesz, ami mögé száz évvel Trianon után be kellene sorakoznia a felvidéki magyarságnak?

(…)

Csáky Pál: Facebook