Dag Daniš: 2023-as választások, a kannibálok viadala

Az ötszázalékos küszöbön ingadozó pártok skálája az idei választáson rendkívül széles. Kérdéses a parlamentbejutás elsősorban Sulík és az SaS számára, amelynek a nyakában ott liheg Dzurinda koalíciója. Aztán ott van Matovič, akit a „Heger-projekt” tépázhat meg. És persze ne feledkezzünk meg a hagyományosan csendesek pártjáról a KDH logójával. És részben ide tartozik Kollár Sme rodinája is.

Minden fent említett pártot – beleértve Dzurindáét és Hegerét – fenyegeti az a veszély, hogy nem érik el a parlamenti küszöböt. Mindegyikükre igaz, hogy kormányzópárt akar lenni, ha máshogy nem, legalább „fontos partner” pozíciójából.

Némileg paradox a helyzet, mert épp a sereghajtók igyekeznek bejutni leginkább az új kormányba, és igyekeznek a választások nagy témáit pozicionálni. Van benne logika, a sereghajtók erőviszonyainak alakulása lehet a döntő az új kormányzótöbbség létrehozásánál.

A választások favoritjai – Fico és Pellegrini – nyilvánvalóan együtt sem tudnak majd többséget elérni. És ha mégis, Pellegrini nyomás alá kerül, hogy a másik oldalt válassza – azt az oldalt, amely izolálni akarja a Smert.

   

A progresszívok valószínűleg bejutnak a parlamentbe (talán mint kicsi vagy közepes eredményt elérő párt), de rá lesznek utalva a partnerek jóindulatára. Arról, hogy a választások után lesz-e egy széles kormánykoalíció vagy sem, épp a rangsor alján sorakozó, veszélyeztetett pártok döntenek majd. Az alapján, ki jut be, ki marad kint és hogy mennyi szavazat veszik kárba.

A nyitott kérdéseket – hogy Heger létrehozza-e saját projektjét, és hogyan fog kinézni végül Dzurinda koalíciója – félretehetjük. Ma már egyértelmű, hogy Dzurinda terve egy széles választási unióról nem valósulhat meg. Még ha Heger a KDH-val indulna is és Dzurinda bekebelezné a többi mikroorganizmust (SPOLU, Za ľudí, Dobrá voľba, Jablko, ODS), a helyzet akkor sem változna: túlkínálat alakulna ki az ötszázalékos küszöb környékén. És csak azok győzhetnek, akiknek sikerül a küszöb alá nyomni a konkurenciát. Máshogy nem megy. Politikai kannibalizmus, ahol a kérdés csak az, hogy ki kiből lakmározik.

Ha Dzurinda 5 százalék fölé akar nőni, akkor az SaS szavazóinak nagy részét vagy a progresszívok szavazóit kell elcsábítania. Esetleg Heger szavazóit… Ha Heger akarja megugrani a küszöböt (KDH-val vagy nélküle, esetleg mellette), kénytelen lesz az OĽANO zavarosaiban halászni. Ha sikerrel jár, az OĽANO zuhan az ötszázalékos küszöb közelébe, vagy az alá.

De ha Matovič jár sikerrel, akkor Heger nyaka törhet ki. Ez az összefüggés párhuzamosan minden itt említett szereplőre igaz. (…) Az egyik csak a másik rovására tud sikeres lenni, de a másiknak nincsenek tartalékai ahhoz, hogy ezt túlélje. (…)

Az előrejelezhető, hogy Sulík alatt erősen inog a talaj. Az „új SaS”-ből akarta létrehozni a kék és liberális erők központját. De hibák sorozatát követte el: a harmadik kormány megbuktatásával, a korábbi időpontra kitűzött előrehozott választások elől való megfutamodásával, az általa lemészárolt kormány újraélesztésének kísérletével… Az SaS politikája kapcsán már senki sem ismeri ki magát, és merem állítani, hogy ez a párt alapítóira is igaz.

Tovább: Sulík Kolíkovával benyomultak a progresszív, szolgalelkű, proatlanti (és kényelmes) politikai térbe. Az ottani liberális szavazók számára azonban a progresszívok vagy Dzurinda sokkal hitelesebb lehet. Sulík azzal a reális veszéllyel kénytelen szembesülni, hogy választói harmadát elveszíti, és kiesik a játékból.

Nagyon bizonytalan, helyenként már-már zavarbaejtő kilátásai vannak annak a politikusnak, aki most a nagy megmentő és tanító új kormányfő szerepében tetszelek – ő Mikuláš Dzurinda.

(…) Dzurinda meggyőzheti Korčokot és szerezhet három-négy százalékot, akár ötöt is, ami elég arra, hogy valaki mást elsüllyesszen (mondjuk az SaS-t). De ez még mindig kevés lesz arra, hogy vonzó alternatívát kínáljon, ami majd „kulcsfontosságú partnerként” járul hozzá az új kormányhoz a választások után. Dzurinda ezzel szemben épp annak ellenkezőjét okozhatja, mint amit hirdet: a játékba való belépésével nem a SPOLU-féle mikropártokra leadott 0,4 százaléknyi szavazat veszik majd kárba, hanem 4 százaléknyi.

(…) Szükséges feltétel a válságok kezeléséhez, hogy távozzanak azok, akik elvesztették a bizalmat és ismételten hibáztak. Csak ezután tudunk egy kis lépést tenni előre. Végül: az olyan „megmentők”, mint Dzurinda és Heger nem hoznak Szlovákiának semmilyen megtisztulást, lendületet vagy megoldást. Még az egységes pártunió sem hozna. Épp ellenkezőleg, csak felhígítják a kínálatot, és túlszaporítják a kisjátékosokat és a problémákat.

Olyanok, mint az apró, mérsékelten vérszegény kannibálok, akik a választáson egyáltalán nem fenyegetik Ficot vagy Pellegrinit, csak saját – apró és vérszegény – politikai partnereiket. (…)

Standard.sk, Voľby 2023. Vyzerá to na súboj kanibalov