Dag Daniš: Matovičnak engednie kell, vagy Čaputová ragadja magához a kormánykereket

Matovič nem sokkal a csata előtt felemelte a fehér zászlót. Rákényszerítették. Az ellenzék szűk többséget szerzett a kormány megbuktatásához. Kedden a kormány nyert még két napot, hogy a kettő egérút közül az egyiket kihasználhassa.

(…) Matovič kedden 36 órát kapott arra, hogy elkerülje az OĽANO számára legrosszabb forgatókönyvet: a kormány visszahívását. Ebben az esetben ugyanis a hatalom Čaputovához került volna közelebb. A leváltott kormány ugyan tovább kormányzott volna az új kanbinet kinevezéséig, de erőteljesen korlátozott hatáskörrel – és Čaputovának kiszolgáltatva.

Az államfőnek pedig szintén nagy szerp jutna az új kormányfő és új miniszterek kinevezésénél-  nagyobb szerep, mint rendes választások esetén.

Egy választás után ugyanis az államfőnek kötelessége igazodni a politikai realitásokhoz, tehát olyan kormányt kinevezni, amely mögött parlamenti többség van. Ma, mikor az előrehozott választások is terítéken vannak, az államfő teljesen önállóan dönthet. Szélsőséges esetben szándékosan olyan kormányt nevezhet ki, amelynek nem lesz többsége a parlamentben. Az Alkotmány szerint, ha az új kormány nem szerzi meg a képviselők többségének támogatását, az államfő feloszlathatja a parlamentet és új választásokat írhat ki.

   

És pontosan ez az, ami Zuzana Čaputová szeretne. Bizonyos tekintetben ezt a játszmát ő indította el, mikor országélértékelő beszédében új választásokat kért, ami tőle nagyon radikális lépés volt. Két nappal később emberi már mozgósították is magukat: a progresszív vonalat képviselő Mária Kolíková és az SaS. Jött a Heger kormány elleni bizalmatlansági indítvány. A cél: vagy rámutatni, hogy a kormány Tarabáék támogatják (ez nem sikerült), vagy megbuktatni a kormányt.

A hétvégén még úgy tűnt, hogy a kormány túlélheti a bizalmi szavazást. Miroslav Kollár (eredetileg Za ľudí, ma SPOLU) kijelentette, hogy megtartja a Heger-kormányt. Hétfőn azonban minden az SaS javára billent. Krošlák képviselő – aki a múlt évben hagyta ott az OĽANO-t, hajlandóságot mutatott, hogy az ellenzékkel szavazzon.

Matovič (Heger) nyaka körül elkezdett szorulni a hurok. Az OĽANO már csak lélegzetvételnyi időt nyerhetett, hogy két napra mozgásteret kapjon egy Čaputová kezében összpontosuló elnöki rezsim elkerülése érdekében. Két kiút van.

Az első, amit Taraba akar: egyezség az előrehozott választásokról. A második Igor Matovič lemondása, és az SaS-szel folytatott tárgyalások a Heger-kormány rekonstrukciójáról.

Mindkettő nehéz ügy. A parlamenti játékosok többsége, legyen szó koalíciós vagy ellenzéki képviselőkről, azt akarja, hogy döntés a pártok és a pártok közötti alkuk függvénye legyen, és ne az államfő kezébe kerüljön.

A 2023 őszén tartandó előrehozott választások lehetőségét maga Matovič vetette fel kedden. Azonban a Smer ellenállásába ütközött, az ugyanis ragaszkodik a tavaszi dátumhoz. A Smer nélkük az előrehozott választások kieszközlése pedig igen nehézkes lenne. Az Alkotmány módosításához ugyanis 90 mandátum kell. Az OĽANO liberális rebellisei, és a nemtörődöm Za ľudí-s képviselők nem akarnak előrehozott választásokat – érthető módon.

A másik megoldás Matovič lemondása, és Sulík visszatérése a koalíciós asztalhoz. De még ez sem olyan egyszerű Matovič számára. Sulík nem elégszik meg Matovič távozásával, mélyebb kormányátszervezést akar, változtatna a költségvetésen és a kormányprogram prioritásain is.

Matovičnak így pár órája maradt arra, hogy felrajzolja a táblára a három ellenségét, és eldöntse, melyikkel szembeni visszavonulása fáj legkevésbé – és melyik visszavonulás fáj leginkább.

Az már most látszik, hogy a legkevésbé elfogadható az államfőnek kedvező forgatókönyv: a kormány megbuktatása, az OĽANO lefegyverzése, új választások kieszközlése az elnöki palota elképzelése szerint.

A második legrosszabb nyilván Sulík és Kolíková útja, akik előszeretettel túnnek fel az államfő szövetségeseiként (már 2021 tavaszától, amikor együtt kényszerítették távozásra Matovičot a kormányfői székből). A legkisebb rossz – legalábbis ebben a játékban – éppen Fico lett, és az ellenék által is támogatott előrehozott választások lehetősége, amelyről Tarabn keresztül Matovič kezdett el tárgyalni.

Ez nem csak az OĽANO számára a legkevésbé rossz forgatókönyv. Az előrehozott választás a legtisztább megoldás makropolitikai szempontból is, mert minden más eset nagyságrendekkel rosszabb lenne a pártokra és az országra nézbe is.

Az államfő és a progresszívok játszmája alapvetően destruktív jellegű. Célzottan azon dolgoznak, hogy elsüllyesszenek minden olyan kormányt, amely nem teszi magáévá a progresszív agendát, vagy likvidáljanak minden olyan parlamenti többséget, amely nem függ a Kolíkovához hasonló progresszívoktól. (…)

Sulík szándéka a kormány buktatására és átszervezésére kész katasztrófa. Láttunk már kormánykoalíciót Matovičcsal és Sulíkkal, és nem működött, és nem fog működni akkor sem, ha Matovič a kormányból a parlamentbe ül át. (…)

Nyilvánvaló, hogy borítékolható az előrehozott választás. A kérdés már csak az, hogy az államfő, Sulík vagy egy normális széleskörű parlamenti többség eszközli azt ki, a 2020-as választásokon győztes legnagyobb párt kezdeményezésére. (…)

Štandard.sk, Slučka sa zatiahla. Matovič musí ustúpiť, inak kormidlo prevezme prezidentka