Dzsudzsák Balázs: Tűzbe megyek a címeres mezért

Nyitókép: nemzetisport.hu/Tumbász Hédi

Az Európa-bajnoki selejtezőről, a könnyes szemű nyilatkozatokról, az elmaradt hazatérésről, a holland lehetőségről, az arab ligáról, valamint a személyével kapcsolatos álhírekről is beszélt Dzsudzsák Balázs a Nemzeti Sportnak.

(…)

– Mire számít az Eb-selejtezőn?

   

– Nem szeretnék arról beszélni, papíron melyik válogatottnak mennyi esélye van. Reálisan kell néznünk a helyzetünket, örülök, hogy világválogatottnak is beillő együttest nem kaptunk, de a futballközhellyel élve, minden a pályán dől el. A lebonyolítás nem a legjobb, a Szlovákia elleni idegenbeli és a Horvátország elleni hazai meccsel belecsapunk a közepébe, de ezt a feladatot kell megoldanunk. Remélem, azt az összeszedett és egységes játékot nyújtjuk, amelyet novemberben. Minden esélyt meg kell ragadnunk, hogy kijussunk a részben hazai rendezésű Eb-re.

– Jó úton indult el a válogatott Marco Rossi kapitánnyal?

– Az utóbbi két évben a 2016-os Eb volt a mérce, ahhoz képest visszaesett a válogatott, de úgy tűnik, az olasz szövetségi kapitánnyal kilábaltunk a hullámvölgyből. Kialakult a mag, amely tudja, hogy mit akar a szakmai stáb játszatni, és képes követni a taktikai utasításokat. A kapott gól nélküli legutóbbi két hazai Nemzetek Ligája-találkozó biztató volt. Ezekbe kell kapaszkodnunk, és olyan teljesítményt nyújtanunk, hogy a végeredménytől függetlenül emelt fővel jöhessünk le a pályáról.

(…)

– Az Európa-bajnoki részvétel eufóriát váltott ki, aztán többször láttuk könnyes szemmel nyilatkozni a meccsek után. Mi az, ami a fájó vereségek ellenére is a címeres mezhez vonzza?

– Ha megkérdezzük a kapu mögötti tábor egyik szurkolóját vagy egy igazi magyar drukkert, ugyanúgy bizsergeti őket a válogatott említése, mint engem. Megrohannak az emlékek, és belegondolok, mennyi örömöt tartogathat a jövő. Éles váltás lesz, de ha megadatott volna, hogy a Real Madridban futballozzak, akkor sem helyezném a klubomat a válogatott elé. Akár ciki volt, akár nem, ha megérintett a vereség vagy a kudarc, könnyes szemmel álltam a kamera elé. Sosem tettem fel a kezem, hogy ebben nem szeretnék részt venni, legyen szó akár a csodálatos fogadtatásról a Hősök terén, akár az andorrai vereségről. Tizenkét év alatt rengeteg élményt, energiát, szeretetet és sikert kaptunk a szurkolóktól, és hát… Ez a magyarságtudat, erre nincs jobb kifejezés. Mindig felemelő érzés, amikor huszonötezer szurkoló énekli a Himnuszt.

(…)

– A hazatérésének mennyi realitása volt? A Mol Vidi elismerte, tárgyaltak, a nyáron a Ferencvárostól kapott edzéslehetőséget.

– Azért maradtam csendben, mert az évek során megtanultam, csak akkor érdemes megszólalni, ha nagyon muszáj. Az utolsó pillanatig kivártunk, ezek után amint szóba került a Vidi és a Fradi, megint megkaptam, hogy Dzsudzsák azért nem jön haza, mert nyolcszázmillió forintot kér naponta. Ezeket a pletykákat a jövőben sem kommentálom, és most elmondom, hogy ha hazaigazolok, az nem az anyagiak miatt lesz, hanem azért, hogy megkapjam a tiszteletet és a bizalmat. Ami a Vidit illeti: nem a fizetésen múlt, egyéb részletekben nem tudtunk megegyezni. Emiatt jobbnak láttuk, ha kivárunk, kíváncsiak voltunk, milyen előnyökkel jár, ha szabadon igazolható vagyok. Mivel a Fradinak és magamnak sem akartam kellemetlenséget, igyekeztem titokban tartani, hogy a Népligetben készülök, de utólag mindenkinek megköszöntem a lehetőséget.

(…)

– A novemberi két hazai Nemzetek Ligája-találkozó előtt izgult a szurkolói fogadtatás miatt?

– Nagy megkönnyebbülést jelentett a reakciójuk. Hónapokig nem nyilatkoztam, emiatt megint megkaptam, hogy a pénz miatt hiúsultak meg a szerződések. Ezek után kicsit tartottam a füttykoncerttől, de szerencsére épp az ellenkezője történt. Megható és felemelő érzés volt, nem győztem eléggé hálálkodni a fogadtatásért. Akadtak gyengébb meccseim, de ha a hozzáállásomat kritika érhetné, nem vastaps fogad.

nemzetisport.hu – Dzsudzsák Balázs: Tűzbe megyek a címeres mezért