Filip Mónika: Mit kell megreformálni az önkormányzatokon? Szinte mindent

Az utóbbi időkben valamivel többet hallani a közigazgatásról és nemcsak Andrej Danko hamisítottnak vélt munkájával kapcsolatban. Nagy hullámokat vert például a pozsonyi polgármester fizetésemelése, miközben növekedtek a tulajdonadók. Eegy-két képviselő is panaszkodott a közösségi médiában, hogy nincsenek jól megfizetve munkájukért, amit csinálnak. Szóba került témáként az óvodák helyzete, amelyekből kevés van, a hulladékkezelés, mely a faluknak kerül sokba, vagy a járdák takarítása és karbantartása, amelyre az állam soha pénzt nem adott.

De az igazán örökzöld közigazgatási téma a “nincs elég pénzük” az önkormányzatoknak, mert az állam nem juttat eleget, vagy pedig “az állam újabb és újabb hatáskörökkel ruházza fel a falvakat anélkül, hogy elegendő pénzt adna erre”. Ez volt a fő téma hét éve, amikor beléptem a Belügyminisztériumba és elkezdtem foglalkozni az önkormányzatokkal napi szinten és ez a fő téma ma is. Nem változott semmi. A kérdések egyike, hogy miért van ez így? Megfelel az államnak egy állandóan panaszkodó önkormányzat? Mi erre a megoldás?

Nem akarok mélyen a témába menni és azt boncolgatni, hogy mi is az önkormányzat, milyen hatáskörökkel kellene rendelkeznie és milyen finanszírozási alapon kellene működnie. Vegyük a Nižnanský-féle önkormányzati rendszert és nézzünk kicsit mélyebben bele. Hogy működőképes, hatékony és racionális-e a mai világban.

   

Területi rendezés. Majd háromezer falunk van, amelyből 141 kapta meg a városi címet (legyünk őszinték, több város nem több mint egy falu, és fordítva, vannak falvak, melyek a lakosság számát illetően inkább lehetnének városok) és az összes ugyanolyan hatáskörrel rendelkezik. Függetlenül attól, hogy egy 21 fős faluról, vagy húszezres városról van szó, a törvény e téren nem tesz különbséget. Mindegyiknek van polgármestere, képviselő-testülete és ellenőre. Vagyis kellene lenni.

Mivel a háromezer önkormányzat 40 százaléka kevesebb, mint ötszáz lakosú, több faluban ismételten írják ki a pót választásokat, ugyanis nincs érdeklődés a funkciók iránt. Az összes hatáskör mellett nehéz fenntartani egy kis falut pár lakossal, hiszen az önkormányzat bevételeinek többsége fizetésekre megy. Ne felejtsük el, az önkormányzatok 40 százalékáról beszélünk. Mi több, 70 százalékuk kevesebb, mint ezer lakosú. Még ez a szám sem elegendő egy európai-szintű átlag önkormányzathoz.

Nem felejthetem el a polgármester – képviselők kapcsolatát. Egyike az állandó gondoknak. Sokszor egy-egy falu élete paralizálva van, mert nem működik és nem dolgozik együtt ez a két szerv. Őszintén, minden ágazatban gond van a jó minőségű emberi erőforrással, nem kivétel az önkormányzat sem és mivel bárki, boldog-boldogtalan, jelöltetheti magát, sajnos sokszor képzetlen emberek ülnek ezekben a fontos helyi funkciókban.

Sokszor hallani, hogy rettentő sok a hivatalnok, dobjuk ki a felét, akkor jobban meg tudjuk fizetni a jobb minőségű szakembereket. A véleményem, hogy itt lehet párhuzamot kell húzni az önkormányzatokkal. Sok hivatal, sok funkció. Ne így közelítsük meg a témát és ne ijesztgessük az embereket azzal, hogy erőszakkal összevonjuk a falvakat. Ezt soha nem lehetne megvalósítani.

De tényleg szükségünk van háromezer polgármesterre, háromezer községi hivatalra személyzettel és húszezer önkormányzati képviselőre? Mert ezt kell megreformálni. Meghagyni a falvakat, de csökkenteni a felesleges bürokráciát. Ugyanez illeti az állami szektort is. Bővebben erről a Pénzügyminisztérium elemző részlege írt „Rejtett kincs az önkormányzatok” című tanulmányában (lásd itt). Érdemes elolvasni, hogy választ kapjunk a kérdésre, miért nincs soha elég pénz az önkormányzatoknál és ami van, az hová megy.

Annyi a téma ezen a területen, hogy lehetetlen összefoglalni egy olvasható véleményben. Nem érintettem a hatásköröket, az önkormányzatok finanszírozását, a belső ellenőröket, vagy az informatizációt. Egy biztos. Bármilyen változást akarunk bemutatni az önkormányzatokban, mindig ugyanarra a taposóaknára lépünk: rettenetesen sok az önkormányzat és nagyon nagyok az eltérések közöttük. Így bármilyen törvényt módosítani azt jelenti, hogy van, akinek segít és van akit tönkretesz. Ezért futott zátonyra az építési törvény és sok más próbálkozás.

Hogyan tovább? Akik ismernek, tudják, hogy szívügyem az önkormányzatok működése. Nem hiszek abban, hogy patyomkin változtatásokkal, melyeket reformoknak hívnak az érintett érdekcsoportok, segítünk az önkormányzatok fejlesztésén és a lakosok életszínvonalán. Nincs olyan reform, amely nem fájna bizonyos csoportoknak és a hosszútávú céloknál néha áldozatokra van szükség.

Nem vethetünk el valamit csak azért, mert a 12 évet kormánybon lévő pártok csak bizonyos érdekcsoportokat képviseltek és igyekeztek fenntartani politikai befolyásukat a régiókban. Itt az idő, hogy ebben az országban is tények és adatok alapján döntsük, meghallgassuk és figyelembe vegyük a szakemberek álláspontját.

Akkor nem esünk majd olyan hibákba, hogy politikai döntések alapján természetellenes megyerendszert alkotunk és majd 20 éven keresztül fenn is tartjuk azt. Ezután hasonlíthatjuk magunkat Észtországhoz és a többihez, melyeknek a közigazgatása mérföldekkel előttünk van. Ne maradjunk le úgy, ahogy azt Lasica mondta: a japánokkal akár szembe is futhatunk, akkor sem érjük utol őket.

Ez az egyik legnehezebb és legbonyolultabb reform ebben az országban, ami még előttünk van. Ha meg akarjuk erősíteni az önkormányzatiságot, amit sok érdekcsoport és szervezet állít, akkor erősebb önkormányzatokra van szükségünk. Senki nem veszíti el identitását, úgy, mint mi, felvidéki magyarok sem veszítettük el azt 100 év alatt.

Filip Mónika