Filip Mónika: Nehezen tudom elfogadtatni magam nőként, de magyarként Szlovákiában nincs üvegplafon

Nyitókép forrása: azonnali.hu

Mennyire nehéz magyarként karriert befutni Szlovákiában?

Ebben én nem látok problémát, rengeteg példa van arra, hogy valaki magyarként karriert fut be itt. Az egyetlen fontos dolog ebből a szempontból, hogy beszéljük az államnyelvet. De

 pusztán a magyar nemzetiség nem akadálya az érvényesülésnek Szlovákiában.

   

Sőt, én inkább előnynek látom azt, hogy magyar nemzetiségű vagyok: szélesebb a látóköröm, a neveltetésem miatt nagyon erős a magyar identitásom, multikulturálisabb vagyok a szlovákoknál, akik egy kicsit zárkózottabbak.

Egyetlen területen látok nehézséget az érvényesülésben, a politika terén. Itt nem a szlovák pártpolitikán belüli előremenetelre gondolok, hanem a szlovákiai magyar pártok kilátásaira. A Nagykürtösi járásból jöttem, ami egy elég elmaradott környék, erős a magyar nemzeti, kulturális és sportidentitásom, de a politikában mindig inkább a szlovákiai eseményeket követem. Egy közigazgatással foglalkozó szakember vagyok, soha nem pozícionáltam magamat úgy, mintha kimondottan magyar témákkal foglalkozó magyar politikus lennék.

Viszont mivel egy szlovák párt szólított meg – hiába magyar a nemzetiségem és hiába jártam magyar iskolákba –, ezért már a választási kampány során is, és különösen amióta államtitkár vagyok, azt érzékelem, hogy nagyon sokan próbálnak egy olyan vonalra terelni, hogy én nem tudom a magyar érdekeket képviselni, sőt, nem is vagyok igazi magyar.

Ezek magyaroktól érkező vélemények?

Pontosan, ezek a magyar pártpolitikából érkező vélemények. Ezzel én nem fogok harcolni, frissen kerültem a politikába, nem ismernek engem. Viszont most, hogy nincs magyar párt a szlovák parlamentben, nem egyszerű a helyzet. Támogatás helyett a magyaroktól is támadásokat kapok, miközben a szlovákokkal sincs egyszerű dolgom, már csak azért sem, mert nagyon nehéz témákat viszek államtitkárként: a szociálisan hátrányos helyzetű gyerekek oktatása is hozzám tartozik, viszem a nemzetiségi oktatás ügyét. Közben meg jönnek a szlovákiai magyar politikusok is azzal, hogy a vezetéknevem hivatalosan Filipová, nem Filip.

Megértem, hogy ez sokaknak fontos kérdés, de én soha nem gondolkodtam azon, hogy megváltoztassam a nevem, én nem vagyok kevésbé magyar attól, hogy a hivatalos papírjaimban ott van a vezetéknevem végén az „-ová” utótag. Szakembernek tartom magam, de az államtitkári pozíciómmal nyilván beléptem a politikába is, és a szlovákiai magyar politikum egyelőre nem tud mit kezdeni velem.

(.,..)

Korábban a szlovák belügyminisztériumban dolgozott, és többször is nyilvánosan kritizálta főnökét, Robert Kaliňák akkori belügyminisztert. Ennek milyen visszhangja volt a munkahelyén, nem próbálták meg eltávolítani?

Eltávolítani nem próbáltak, sőt még a belügyminiszter is azt nyilatkozta, hogy jól végzem a munkámat és jogom van kritikát megfogalmazni. De a kritikák után nem voltam közkedvelt személy a minisztériumban.

Több kollégám, akikkel addig napi kapcsolatban voltam, félt szóba állni velem, mert retorziótól tartottak.

Információktól, adatoktól zártak el, de úgy voltam vele, hogy amíg tudok dolgozni, van eredménye a munkámnak, és nem ártok az ottani csapatomnak – osztályvezető voltam –, addig maradok.

(…)

A teljes interjú: „NEHEZEN TUDOM MAGAM ELFOGADTATNI NŐKÉNT, DE MAGYARKÉNT SZLOVÁKIÁBAN NINCS ÜVEGPLAFON”