George Friedman: Navalnij megmérgezése

Nyitókép forrása: NewStraitsTimes.com

Alekszej Navalnij, Valgyimir Putyin orosz elnök legjelentősebb politikai ellenfele túlélte az ellene elkövetett mérgezéses merényletet és egy berlini kórházban. Az ügy Putyint sejteti a háttérben.

Számtalan módon meg lehet ölni egy embert, de a méreg néhány egyszerű ok miatt rendkívül különös választás. Először is, a halált okozó méreg bevetéséhez szükség van egy szakértőre az elkészítésére és egy eszközre, ami célba juttatja. Más szóval, legalább két ember vesz észt a gyilkosságban: a vegyész és a tulajdonképpeni gyilkos, akik általában nincsenek közvetlen kapcsolatban.

Másodszor, a méreggel elkövetett gyilkossághoz garancia kell, hogy a merénylőket nem tartóztatják le és nem is próbálják meg letartóztatni a bűncselekmény miatt. Más szóval: ez egy olyan gyilkossági módszer, amelyhez szakértelemre, kegyetlenségre és az állam védelmére van szükség. Sokkal kevésbé körülményes lelőni vagy autóval elgázolni valakit.

   

És amikor a szakértelemről, hidegvérről és teljes amnesztiáról beszélünk, a figyelem természetesen a kormányokra terelődik. Ők rendelkeznek a szükséges idővel, pénzzel, képességekkel és néha a motivációkkal is, hogy valakit úgy öljenek meg, hogy az elkövetés módja rejtélyes legyen.

Navalnij esetében tehát a kérdés nem az, hogy valaki megpróbálta-e megölni, vagy hogy egy kormány állt-e a merénylet mögött, hanem az, hogy ki kezdeményezte a gyilkosságot, és miért.

(…) Az oroszoknál nagy történelme van a méreggel elkövetett gyilkosságoknak. Ezzel büntették a KGB gyenge láncszemeit és azokat, akik külföldi hírszerzőknek adtak át információkat. (…) Egy Georgi Markov nevű bolgár disszidenst egy esernyő mérgezett hegyével gyilkolták meg a hidegháború alatt. És kétségkívül rajta kívül sokan mások is hasonlóképp haltak meg. (…)

Házon belüli tisztogatásokhoz azonban ritkán használták. Sztálin tarkólövéssel ölette meg választottjait. A hidegháború után, amikor Oroszország liberális demokráciává formálta magát, a politikai gyilkosságok látszólag eltűntek. Még a korábbi KGB-ügynök Putyin hatalomra jutása után sem jelentek meg ismét, mert Putyin sosem volt annyira sebezhető, hogy ellenfeleit ilyen teátrális módon iktassa ki.

Ne feledjük, hogy az orosz kormány, ahogy minden más kormányzat is, egy sor bürokratából áll, és sokan közülük rendelkeznek a képességgel, hogy létrehozzanak egy olyan csapatot, amelynek célja orosz állampolgárok kivégzése. Nem példa nélküli, hogy az ilyen elemek maguktól kezdeményezzenek és önállóan szervezzenek meg ilyen merényleteket.

Ennek ellenére nehéz elképzelni, hogy egy alacsonyabb szintű hivatalnok rendelte volna a Navalnij elleni merénylet. Túl nyilvános volt és a következményeit túlságosan nehéz megjósolni, ezért túl merész a lépés. A tervező saját életét is kockára tenné – így az utasításnak magasabbról kellett éreznie.

Adja magát a következő kérdés: miért? Maga Navalnij nem jelentett veszélyt Putyin számára, ám meggyilkolása kárt okozhat Oroszország nemzetközi pozíciójában.

Navalnij egy héttel azután került egy német kórházba, hogy Angela Merkel német kancellár megköszönte Litvániának a belorusz tüntetők támogatását. Merkel változtatott a pozícióján, és újabb váltásra lehet számítani. Németország számára Oroszország gazdaságilag nélkülözhetetlen szövetséges, akkor miért lép fel Berlin ennyire ellenségesen?

(…) A Navalnij elleni gyilkossági kísérlet, ha az volt, nem önbizalomból történt, hanem inkább aggodalomból. Politikai jellegű félelmek miatt, amelyeket az orosz rezsim komoly kihívásként él meg. Ezek a körülmények még nem ismertek, de az is lehet, hogy Putyin rosszul mérte fel a helyzetet és a lépés következményeit.

GeopoliticalFutures.com,George Friedman: The Poisoning of Navalny