George Friedman: Talán jobb, ha Európa katonailag gyenge marad

A német külügyminiszter a (múlt) héten azt nyilatkozta, hogy Németország nem küldhet több fegyvert Ukrajnának, mert hiányos az ellátása. Ha ez igaz, az azt jelenti, hogy Európa legnagyobb gazdaságával rendelkező Németországnak nincs elég olyan létesítménye, amely képes lenne gyorsan nagyobb mennyiségű fegyvert legyártani. (…)

Először is, ami köztudott, Európa és Németország nagyon nehéz téllel néz szembe, mivel az orosz energiaexport csökken. Van rá esély, hogy a német fegyverhiány valójában egyfajta engedmény Oroszországnak, de ez valószínűtlen. Berlin nem tudná ezt meglépni anélkül, hogy a NATO-ban az nyilvánvalóvá ne válna, ahol a tagállak tisztában vannak egymás fegyverkapacitásaival és nyomon követik a termelést. Ez az információ eljutna az ukránokhoz, lengyelekhez, amerikaiakhoz. Vagyis, erről már hallottunk volna.

Sokkal fontosabb, hogy ez mit árul el nekünk a NATO-ról. (…) A kemény igazság az, hogy az ukrajnai háború, még ha mégoly tragikus is, viszonylag kevésbé jelentős konfliktus az európai összképet nézve.

Ha Oroszország bevenné Ukrajnát, beleértve annak tőle távolabbra eső nyugati határát, akkor elméletileg képes lenne nyugatabbra nyomulni, a NATO-országok felé. Az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság, valamint Lengyelország és potenciálisan Franciaország is, jelentős haderő képességekkel rendelkeznek, de a NATO-szerződés értelmében az Egyesült Államok viselné a fő terhet.

   

Ha ez bekövetkezne, újabb hidegháborúra és potenciálisan újabb amerikai konfrontációra kerülne sor. Ezért nem helyénvaló, hogy Németország kudarcot vallott a gazdasági méretével arányos nagyságú védelmi ipara kiépítésében – és ez kérdéseket vet fel Európa többi termelési kapacitásával kapcsolatban is.

A probléma gyökere az az európai mítosz, hogy a háború elavult, Európa célja pedig az örökös jólét építése. Az EU mottója is a „béke és jólét” lenne – az előbbit magától értetődőnek vették, az utóbbit létrehozták. Európa ezt a mítuszt tetézte azzal, hogy az EU keretében egy kvázi államot épített fel, amely kizárólag a gazdasági jólétre összpontosított, illetve az európai identitás megteremtésére. A katonai kérdéseket az egyes tagállamokra bízták. Mivel az USA is a NATO tagja, lényegében Washington lett az európai biztonság de facto garanciája.

(…) Tekintettel NATO-ban elfoglalt helyére és arra, hogy Európa legerősebb gazdasága, jogos elvárás lett volna Németországtól, hogy felelősségérzetből fegyvergyártó kapacitásokat építsen ki. Ez az EU-t fegyvergyártó kapacitások  vagy európai hadsereg felállítása felé lökhette volna. Mivel az EU éves bruttó hazai terméke nagyjából megegyezik az USA-éval, ez lehetővé tette volna az európaiak számára, hogy európai fegyverekkel és haderővel nézzenek szembe az ukrán háború kockázatával.

Az Európában egy háború elképzelhetetlen volt, senki sem akart finanszírozni egy ilyen vállalkozást, ezért az USA-hagyta ezt a feladatot. Ugyanakkor a háttérben ott van az is, hogy az EU tagállamai nem nagyon bíznak egymásban. Az európai hadsereg parancsnoki struktúrája heves viták tárgyát képezné, és biztosan felmerülne egyes országok növekvő erejének kérdése.

Veszélyes gazdagnak és gyengének lenni. Az ilyen nemzeteket gyakran csábító fogásnak nézik. Így jelentik meg Európa a globális ragadozók előtt. Az Egyesült Államoknak, amely gazdag és erős is, meg kell védenie Európárt, mert Európa gazdasága, technológiája és tudása más országok kezében veszélyeztetheti az Egyesült Államokat. Az európaiak évszázadok óta elsajátították a gyengeség hatékony felhasználásának művészetét.

A német fegyvergyártó kapacitás hiányát nem tartom aggasztónak. Hosszú távon azonban csak addig lehet fenntartani azt az európai illúziót, hogy a kontinenst nem fenyegeti veszély, amíg az USA vállalja a kockázatot és a költséget, hogy megvédhe Európát a fennálló kockázatoktól. Talán jobb, ha Európa katonailag gyenge marad. A történelem azt mutatja, hogy egy jól felfegyverzett megosztott kontinens minden képzeletet felülmúló vadságra képes. (…)

GeopoliticalFutures.com